A magyar Alföld területét járva gyakran a szemünk elé tűnnek az “egyhangú” tájból kiemelkedő dombok, amelyeket összefoglaló néven kunhalmoknak hívunk.
Györffy István néprajzkutató szerint a kunhalom fogalma a következő: “Olyan 5-10 m magas, 20-50 m átmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt.” Nevüket amiatt kapták, mert a régebbi korok kutatói a kunokhoz kötötték az építésüket. Az Alföldön valaha több tízezer kunhalom lehetett, amelyekből sok mára már megsemmisült (számuk napjainkban kb. 6000 lehet).
A törvény ereje által (azaz “ex lege”) védett kunhalmok legtöbbike a mezőgazdasági művelés (pl. elszántás) hatására semmisült meg, pedig a kunhalmok nem csak kultúrtörténeti és tájképi értékek, hanem növénytaniak is. Ez azért lehetésges, mert a rajtuk tenyésző növények évezredekkel ezelőtti növénytársulások mentsvárai lehetnek, ha épp el nem szántják őket! A képen a Szolnoktól nem messze található, Fegyvernek határában magasodó Kettős-halom látszik.
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– Magyarország természeti földrajza: Az Alföld természeti képe
Ábra és szöveg: Veres Zsolt