Az üledékes kőzetek, mint nevük is mutatja, valamilyen üledékgyűjtőben (pl. tenger, tó) ülepednek, rakódnak le. Számtalan képviselőjük közül az egyik legismertebb és leggyakoribb (karbonátos) üledékes kőzet a mészkő. A mészkő eredeti alapanyaga mészvázú tengeri élőlények (pl. egysejtűek, algák, kagylók) különféle méretű szilárd vázelemeiből képződik, mint mésziszap. Később a kőzetté válási folyamatok hatására válik a laza anyag kemény és összeálló kőzetekké.
A mészkövet évezredek óta használja, bányássza az emberiség, különféle célokra (pl. égetett mész, építő- és díszítőkő, cementipari nyersanyag). Erre jó példa a Bükk nyugati peremén őrt álló Bél-kő is, amely nagy tisztaságú mészkövének bányászata a 20. század elején kezdődött meg. A cementgyárat kiszolgáló bánya hatalmas külfejtése mintegy uralja a környező tájat, s hirdeti az ember tájátalakító tevékenységét (a bánya már nem működik, védett a terület!). A földtörténeti középidő (mezozóikum) triász időszakában (kb. 240-225 millió éve) képződött mészkőrétegeket a későbbi szerkezeti mozgások függőlegesre “emelték”, amely a csatolt képen is kiválóan látszik.
A fotó helyszíne: Bél-kő, Bükk hegység (Északi-középhegység), Bélapátfalva térsége
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Az ásványok és a kőzetek keletkezése
– Magyarország természeti földrajza: Az Északi-középhegység
Ábra és szöveg: Veres Zsolt