A Gyömbér csúcsa a Chopok irányából
Az Északnyugati-Kárpátok részét képező Alacsony-Tátra a Kárpátok egyik legkiterjedtebb gyephavasi térszínű hegysége. A tömeges megjelenésű, terebélyes vonulat gerince 80 km-es hosszúságban húzódik nyugat–keleti irányban a Felvidék központi részén, amely a Kárpát-medence egyik legcsodálatosabb gerinctúráját kínálja vándorainak. A nyugati hegylábnál fekvő Dóvaltól a keleti vég Garamfő településéig kényelmesen öt nap alatt bejárható gerinctúra során évszázmilliókkal ezelőtt lerakódott kőzetekkel, s a rajtuk kialakult magashegységi formakinccsel ismerkedhetünk meg, mindezt meseszép kilátásokkal fűszerezve. Írásunkban az Alacsony-Tátra kialakulásával, a főgerinc földtudományi értékeivel, valamint a gerinctúra legfontosabb tudnivalóival ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Az Északnyugati-Kárpátok vidékét földtani–szerkezetföldtani értelemben négy övezetre szokás felosztani. Északon a Külső-Kárpátok flisvonulatai húzódnak, amelyeket az eocéntól a miocénig takarókká gyűrt tengeri törmelékes üledékes kőzetsorozatok építenek fel. Tovább haladva dél felé a keskeny Pienini-szirtöv következik, amelynek karbonátos kőzetanyaga egy mezozoos (középidei) óceáni medence üledékeit képviseli. Az Alacsony-Tátrát is hordozó Belső- vagy Nyugati-Kárpátok a térség tömbszerű magját alkotja, amelyet a krétában takarós szerkezetekbe gyűrődött paleozoos (óidei) kristályos, valamint újpaleozoos–mezozoos törmelékes és karbonátos kőzetsorozatok alkotnak. Az Északnyugati-Kárpátok legdélebbi egységét a neogén vulkanitokból álló, ércekben gazdag vulkáni koszorú képezi. A négy övezet közül a továbbiakban a Belső-Kárpátok kristályos kőzetekből álló takarós egységeiről lesz szó, hisz ez a terület (Tátrikum) hordozza az Alacsony-Tátrát is.
Az Alacsony-Tátrát alkotó kőzetek eredeti képződményei óceánok mélyén rakódtak le valamikor a prekambrium (előidő) végén, illetve az óidő első felében. A különféle típusú magmás és üledékes kőzetsorozatok az óidei nagy hegységképző fázisok (például variszkuszi orogenezis) hatására többször meggyűrődtek és kristályospalákká (fillit, csillámpala, gneisz, amfibolit) alakultak. A variszkuszi hegységképződés hatására kivastagodó litoszféra mélyén, az irtózatos nyomás- és hőmérséklet-emelkedés eredményeként olvadás is bekövetkezett. A keletkező magas szilícium-dioxid-tartalmú, azaz savanyú kőzetolvadék a mélyből megindulva gránitos és granodioritos intrúziókat hozott létre a metamorf összletekben (a részleges olvadás során migmatitok is keletkeztek). A gránitos testek benyomulása a variszkuszi hegységképződés végén, a karbon és a perm időszakokban következett be. Ezekkel az ősi metamorf és mélységi magmás kőzetekkel fogunk döntően találkozni az Alacsony-Tátrában tett gerinctúránk során is. Itt jegyezzük meg, hogy a bekezdésben leírt földtani–szerkezetföldtani folyamatok természetesen nem a mai földrajzi helyükön zajlottak le, hanem több ezer km-re innen, valahol az Egyenlítő környékén, azaz ott, ahol a térséget hordozó kőzetlemez éppen elhelyezkedett.
Az óidő végén, valamint a középidőben a Tethys-óceán kinyílásával a területet több ízben is tengerelöntés érte. A lerakódó üledékes kőzeteket döntően a vastag karbonátos rétegsorok (például mészkő, dolomit) képviselték, de megjelentek a törmelékes üledékes képződmények, többek között például a homokkő és a márga is. A középidei „mészkőburokban” oldódtak ki az Alacsony-Tátra északi oldalán húzódó Deményfalvi-völgy karsztos objektumai (például a Deményfalvi-cseppkőbarlang). Az imént, valamint az előző bekezdésben leírt vastag kőzettestek a jura végén és a krétában óriási takarós szerkezetekbe gyűrődtek az alpi hegységképző mozgások hatására, melynek kiváltója Afrika észak felé történő mozgása volt Eurázsia irányába. A korábbi óceáni medencékben lerakódott rétegsorok összepréselődtek, áttolódtak, s eredeti helyükről többszáz km-rel északabbra-keletebbre vonszolódtak el. Így, s ekkor alakult ki a Belső-Kárpátok bonyolult takarós szerkezete. A középidő végén bekövetkezett takaróképződés után harmadidőszaki üledékképződés már csak a hegyláncok közötti medencékben zajlott. A térség mai arculata és magassága a pliocén–pleisztocén emelkedés, valamint erózió során jött létre.
Kilátás a Gyömbérről az Alacsony-Tátra vadabb formakincsű északi része felé
A Tátraalji-medencék és a Garam-völgy fölé magasodó, a Nagy-Fátra, a Gömör–Szepesi-érchegység, valamint a Káposztafalvi-karszt közé ékelődő Alacsony-Tátrát alapvetően szelíd csúcsok, széles hátak, s hosszan kanyargó füves gerincek sorozata jellemzi. A viszonylag egységes csúcsmagasságú, a vad alpesi formakincset nélkülöző főgerincet szemlélve azonban észak és dél felől teljesen más látkép bontakozik ki. Míg a dél felé futó füves lejtők szelídek és menedékesek, az északiak meredekek, óriási sziklafalakkal és leszakadásokkal tarkítottak (főleg a főgerinc nyugati és központi részén). Ennek oka abban keresendő, hogy az egyébként is meredekebb északi lejtőket a pleisztocén (jégkorszak) hidegebb szakaszaiban a jég jobban „meg tudta támadni”. A kialakuló gleccserek firngyűjtő katlanokká formálták ki a korábbi folyóvízi völgyfőket, meredek és szakadékos oldalakkal, szaggatott és éles mellékgerincekkel határolt felszínformákat hozva létre. Az intenzív fagyaprózódás hatására rengeteg lejtőtörmelék keletkezett, amelyek hosszú sávokban nyúlnak le a lejtőkön. A hegység aszimmetrikus domborzata a cikkhez csatolt két fotón is kiválóan látszik.
Nagy Balázs „Gerinctúrák a Kárpátokban” c. klasszikusa a következőt írja az Alacsony-Tátra gerincéről: „Az 1500 m körüli erdőhatár fölött kiterjedt és nehezen áthatolható törpefenyvesek húzódnak, majd ezek – megritkulva – szélesen húzódó alhavasi gyepeknek adják át helyüket. Ez a szelíd, sziklákkal csak helyenként megszakított domborzat és tájkép, a meredek lejtők fölött hosszan hullámzó lankás hátak látványa távol áll a Magas-Tátra és a Kárpátok egyéb vadabb részeinek zord sziklavilágától, s fenséges magashegyi formáitól. Leginkább a Máramarosi-havasok magasabb vonulataival (például a Cserna-horával) rokonítható, s e sajátos hegységtípus kiváló lehetőséget teremt a hosszútávú túrázásra.
A könnyen elérhető hegyvidék központi részeinek kiépítettsége, forgalmas télisportközponttá fejlesztése, a nyáron biztonságosan járható magaslatok, gerincek, a nagyszerű hegyi élménnyel kecsegtető hosszú túrák lehetősége igen sok embert vonz az Alacsony-Tátrába. A természetkárosítás kivédésére 1978-ban védetté nyilvánították a vonulat legértékesebb részeit, megalakult az Alacsony-tátrai Nemzeti Park (NAPANT). A védett terület kiterjedése azóta tovább bővült, s ez ma Szlovákia legnagyobb nemzeti parkja. A túrázást itt is szabályozott keretek közé szorították, az ösvényeket nem szabad elhagyni, a sátorozás csak gerinctúra esetén és a kijelölt helyeken engedélyezett.”
Cikkünk végén álljon e sorok írójának rövidke beszámolója az Alacsony-Tátra gerinctúrájáról: „Jómagas nővéremmel jártam végig a hegység főgerincét 2012 augusztusában. Kiskunfélegyházáról vonatokkal jutottunk el Besztercebányára, majd onnan Dóvalba. Az üdülőfaluból délután indultunk el a gerinc irányába, majd 3–4 óra gyaloglással érkeztünk meg első napi táborhelyünkre, a Hédeli-nyeregbe. A bemelegítő nap után a következő túranap már combosabb volt, hiszen a főgerin nyugati részének legmagasabb csúcsain (például Prašivá, Nagy-Taréj, Latibori-hegy) hullámvasutaztunk végig. A hosszú, de csodálatos kilátásokban gazdag túranap után a Gyurková (Györk alji) menedékház mellett, sátrainkban töltöttük az éjszakát.
A harmadik túranapon az Alacsony-Tátra központi, legmagasabb részének meghódítása következett. Sajnos délelőtt felhőben ült a főgerinc, de a Polyána csúcs vidékén kitisztult a légkör, hála az égieknek. A Chopok 2024 m magas orma alatt már jelentős népsűrűség volt, hisz ide felvonóval is fel lehet jönni az északi oldalról. A menedékházban elfogyasztott Kofola és csapolt sör után, olyan délután 3 óra felé értünk fel az Alacsony-Tátra legmagasabb pontjára, az apostoli kettős kereszttel tarkított Gyömbérre (2043 m). Innen még hosszú vándorlás várt ránk az Ördöglakodalma-hágóig, ahová este 8 után érkeztünk meg (a kijelölt táborhelyek mindegyikén található bővízű forrás).
Reggel szakadó eső fogadott minket. Nehéz csomagjainkat felvéve, a korábban szélviharok által kidöntött erdőségeken át menetelve az esőben, délután 3 óra körül a Süveg-nyeregben arra az elhatározásra jutottunk, hogy leereszkedünk Garamszécs faluba, felvidéki magyarok társaságában. Az estét Breznóbányán töltöttük, s másnap onnan indultunk haza vonattal. A hegység keleti, király-hegyi szakaszát végül Szabados Zoltán barátommal 2019-ben fejeztük be, Garamfő településről indulva, s Garamszécsre ereszkedve le.
Az Alacsony-Tátra nem túl vad, ámde hosszú gerincének bejárását mindenkinek csak ajánlani tudom, még azoknak is, akik először ismerkednek a Kárpátok gerincével.”
A csatolt fotón is látható Gyömbér csúcs (2043 m) pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
