Templomrom a löszháton

Egy korábbi cikkünkben már tettünk egy rövid utazást Koppány löszös földjére, a korábban Külső-Somogynak, napjainkban Somogyvári-dombságnak nevezett területre. A jégkori hullóporos üledékképződés által felhalmozott löszös üledékeken nemcsak Szent László királyunk alapított bencés apátságot, hanem az Árpád-korban templomok is épültek szép számmal. Ezek közül a legtöbb már az enyészeté lett, üdítő kivételnek számítanak a Somogyvámos határában emelkedő Pusztatemplom maradványai. Írásunkban a rom környezetét és történetét mutatjuk be. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A templomrom és környezete a Somogyvári-dombság (korábban Nyugat-Külső-Somogy) kistájhoz tartozik. A terület alapját késő miocén (pannóniai), különféle szemcseméretű törmelékes üledékes (agyagos, kőzetlisztes, homokos) tavi képződmények alkotják, amelyek délkelet felé haladva vastagodnak (200–700 m közötti átlagos vastagságviszonyokkal). A néhai Pannon-tóban lerakódott üledékek azonban csak a hátak peremein vagy a lejtők aljában bukkannak a felszínre, mivel néhány méteres vastagságú murvás folyóvízi homok, valamint 10–20 m vastag jégkori (pleisztocén) lösz fedte be őket. A lejtőkön és a völgyvállakon jelentős vastagságban halmozódtak fel löszös, murvás és homokos lejtőüledékek. A terület részletes földtanát és a löszt korábbi cikkeinkben mutattuk be részletesebben.
A kistáj domborzatáról elmondható, hogy észak–déli irányú (meridionális) völgyekkel közrefogott, szintén észak–déli irányú, kelet és nyugat felé lépcsőzetesen leereszkedő hátak párhuzamos rendszeréből áll. A hátak közül Somogyvámos térsége az úgynevezett Boglári-háton fekszik, annak nyugati oldalában. Az átlagosan 5–10 km széles és 20–30 km hosszú hát dél felé haladva fokozatosan szélesedik és lealacsonyodik. A 180–200 m tengerszint feletti magasságról észak felé fokozatosan 280–300 m-ig felemelkedő, a Balaton medencéjére 100 m körüli meredek, lépcsőzött peremekkel leszakadó hát gerincvonalának észak–déli irányú lejtése átlagosan 2–3°. A hát domborzatának tagoltsága élénk: jelentős relatív szintkülönbségek és nagy völgysűrűség jellemző. Általában a közepes hajlásszögű (5–15°), lejtőpihenőkkel is tagolt, talajerózióval sújtott, mezőgazdaságilag hasznosított lejtők vannak túlsúlyban. A hát magasabb és tagoltabb északi részein az eróziós-deráziós kisformák, valamint a hátraharapózó völgyfők ujjszerűen elágazó mély bevágásai jellemzők, utóbbiakban löszös formakinccsel (például szakadékvölgyek, löszpáholyok, löszcirkuszok, üregek, fülkék, mélyutak).
Somogyvámos településtől délnyugatra, a Vámosi-patak és egy rövid, északnyugati irányú mellékpatakja által határolt löszháton, szántóföldek között állnak a Pusztatemplom látványos és egyedi hangulatot árasztó maradványai. Az épület anyaga tégla, amely építőanyaggal már több korábbi cikkünkben is foglalkoztunk. A templom történetét a „Balatoni romok” weboldal írása alapján vázoljuk fel: „A templom építése három fő periódusban történhetett. Először egy románkori, 12. századi falusi kis templomocska állhatott a területen, amely kisebb volt a jelenlegi alapterületénél. A romanikából származó falakat döngölt agyag alapozással látták el. A jelenlegi templomot úgy bővítették a 13. században, hogy északi és nyugati falát meghagyták, a délit és a keleti apszist pedig „kitolták”. Az eredeti apszis félkörív záródású volt, a gótikus átépítésű sokszögzáródású (nyolcszög), támpillérekkel erősített. A poligonális szentély már a 13. század elején megjelenik szerzetesi templomainknál, elsősorban a cisztercieknél és a premontreieknél. Az újabb, gótikus falak habarcsba rakottak. A templom keletelt. A kutatások szerint a templom 12. századi építése és gótikus bővítése között maximum két emberöltő telt el, ez viszonylag rövid idő. Logikusan következtetve két dolog miatt lehetett szükség a bővítésre. Vagy egyszerűen demográfiai indokra vezethető vissza, magyarán több ember használta a templomot, a környék középkor eleji településszerkezete elég sűrűnek mondható itt, vagy valamely reprezentatív cél motiválhatta az építkezést.
A rom bejárata a déli oldalon helyezkedhetett el, tornya az északin áll ma is, ami meglehetősen ritka. Hasonló példát a közelben falusi templom esetében a dabosi templomromnál tapasztalunk, a középkori tornyok leggyakrabban a nyugati oldalra szoktak épülni. Az 1861-ben lebontott pécselyi templomnak is az északi oldalon állt a tornya. Ferences templomok esetében építették a tornyot az északi oldalra azokban az esetekben, amikor a kolostor is észak felé csatlakozott az épületegyütteshez. Somogyból ismerünk 13. századi ferences kolostorokat. Ilyen az 1248-ban már meglevő juthi kolostor és az 1295-ben alapított segösdi ferences kolostor. Mára mindkettő elpusztult. Nem zárható ki a ferences hatás, igaz nem is bizonyítható. Maga a torony téglából rakott, akárcsak a templom, alja négyszög alakú, teteje nyolcszög alakú, nyolcszög alapú toronysisakkal. Hasonlóan nyolcszög alapú toronysisakot a Balaton környékén a Szigligeten álló avasi csonkatoronynál láthatunk. A torony és az északi fal egy kis hozzátoldott épületet fog közre, ez a csontház, azaz osszárium, amelyben égetett emberi csontokat találtak, hasonlót hasonló helyen szintén láthatunk Daboson. E mellé nyugatabbra építettek még egy vékony falú kis épületet a legkésőbbi, feltehetően 15. századi építési periódusban, amelynek feltáráskor nem határozták meg funkcióját, északnyugat felől nem köt be a hajó falába. Hasonló toldást a dabosi romon is megfigyeltek, ott nyugatra nyílt a kis épületrész és feltehetően ott az alapítócsalád temetkezőhelyéül szolgált.
A hajóban, a diadalív északi pillérénél lépcső maradványok lelhetők fel, a torony első emeleti részébe, feltehetően karzatra vagy oratóriumba vezettek, ennek ajtónyílása ma is látható a tornyon. Alsó szintje feltehetően sekrestyeként funkcionált. A diadalív déli hajóbelsőjében mellékoltár maradványait találták a feltáráskor. A főoltártól délkeletre pedig egy téglasírt találtak, amelyet a feltárás előtt a 20. században már bolygattak. A nyugati oromfalat kereszt alakú nyílás díszítette, korábban írtunk arról, hogy ez feltehetően a később divatba jövő sisak kereszt előzménye lehetett, hasonló kereszt alakú nyílást láthatunk a felsődörgicsei romon, de ilyen volt korábbi rajzok alapján Ecséren és a Szent Balázs romon is.”

Felhasznált irodalom:
Dövényi, Z. szerk. (2010): Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest
“Balatoni romok” online felülete

A somogyvámosi Pusztatemplom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt