A romhányi Dél-hegy oligocén üledékei

A Cserhát lankái között, a Lókos-patak mentén terül el az 1710-es romhányi csatájáról, valamint korábban szebb napokat is látott csempegyáráról nevezetes Romhány. A község térségének erdőkkel fedett dombjai (Naszály–Csővári-Cserhát, korábban Nyugati-Cserhát kistáj) azonban földtudományi jellegű értékeket is rejtenek. Az Országos Kéktúra útvonalától keletre terül el a Dél-hegy, amelynek északkeleti oldalában egy felhagyott kis kőfejtőt kereshetünk fel. Szakmai jelentőségét az adja a feltárásnak, hogy hazánkban egyedül a felszínen itt tanulmányozható az oligocén kori Tardi Agyag Formáció és Hárshegyi Homokkő Formáció üledékfolytonos átmenete. Írásunkban utóbbit járjuk alaposan körbe. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Rendszeres olvasóinknak talán mondanunk sem kell, hogy az itt feltáruló üledékes rétegsor nem a mai földrajzi helyén rakódott le, ugyanis a Cserhátot hordozó kőzetlemez az oligocénben még jó pár száz, illetve ezer kilométerrel délnyugatabbra volt jelenlegi pozíciójától. Ez a kőzetlemez hordozta a mai Dunántúli-középhegység területét is, de a Cserhát triász kőzetekből álló aljzata is ezen szerkezeti egységhez tartozott. Az oligocén elején a Cserhát a Paratethysnek nevezett üledékgyűjtő mélyebbvízi tengermedencéjében helyezkedett el, amelyben nagy vastagságú, döntően finomszemű törmelékes üledékes rétegsorok lerakódása zajlott. Itt jegyeznénk meg, hogy a Paratethys a földtörténeti mezozoikumban (középidőben) létező Tethys utódja volt, amelynek lefűződése az oligocén kor elején (kb. 34–33 millió éve) történt meg, a mediterrán területek és az Európa északabbi részei között történt hegységképződések hatására. Ezen víztömegek kommunikációja egymással és a mediterrán tethys-i térséggel csak tengerszorosokon keresztül volt lehetséges, de időnként ezek elzáródásával megtörtént a medence teljes izolációja is. A mai Kárpát-medence területe a Bécsi-medencétől az Erdélyi-medencéig húzódó Középső-Paratethys része volt. A Paratethys vizével kitöltött cserháti paleogén medencében kell keresnünk a feltárásban kibukkanó rétegsor történetének kezdetét is.
A Dél-hegy kb. 6 m-es vastagságú rétegsora a felhagyott kőfejtő nyugati oldalában figyelhető meg a legjobban. A feküt a fentebb már említett triász időszaki alaphegységhez tartozó Dachsteini Mészkő Formáció alkotja, amely késő triász korú (kb. 220–210 millió éves). A sekélytengeri kőzet világosszürke színű, finomszemcsés és vastagpados kifejlődésű. A mészkő ősmaradványokban szegény, csak bizonytalan mészalga-maradványok figyelhetők meg benne mikroszkóppal. Gyakoriak viszont a durvakristályos kalcitcementtel kitöltött, szabálytalan alakú bioturbációs üregek.
A triász mészkőre jelentős üledékhézaggal (hiátussal), diszkordánsan települnek az oligocén rétegek. Ennek oka, hogy a szerkezeti egységet a tektonikus kiemelkedések miatt többször jelentős lepusztulás érte, ezért ha voltak is a triásznál fiatalabb mezozoos, valamint idősebb paleogén képződmények, azok az eróziós folyamatok közben megsemmisültek. A kora oligocénben (vagy egyes helyeken a késő eocénben) a felszínen lévő triász mészkő felszínét borította el a Paratethys vize.

A Tardi Agyag Formációt a feltárásban 40 cm növénymaradványos, zsírfényű szárazföldi agyag vezeti be, amelyre enyhén lemezes agyagmárga-agyag következik, bennük két maximum 20 cm-es kemény mészmárga paddal. Az agyagmárga laminált jellege felfelé észrevehetően növekszik. A mintegy 3 m vastag képződmény alsó részén növénymaradványos, halpikkelyes, felső részében a halpikkelyek feldúsulnak. Noha a teljes szelvény makrofauna mentes, és szegényes foraminifera faunája is értékelhetetlen, az egyik szakasza csökkentsósvízi nannoplankton-együttest (például Reticulofenestra ornata, Braarudosphaera bigelowi, Micrantholithus vesper, Zygrhablithus bijugatus, Lanternithus minutus, Sphenolithus cf. distentus) tartalmazott. Az említett fajok a sótartalom enyhe ingadozását, valamint a hideg felszíni vizek jelenlétét tükrözik.
Az agyagmárgára 22 cm vastag tarka agyagréteg települ, amely mállott tufitként valószínűsíthető (fő elegyrészei: illit, kaolinit, kvarc, kalcit). A tufitot vékony, erősen laminált, fosszíliamentes agyag fedi. A rétegsort a Hárshegyi Homokkő Formáció közép- és finomszemű padjai zárják le. Ennek legfelső rétegei már felfagytak, mállottak, azonban a homokkő fellazult törmeléke jól őrzi az eredeti rétegzés irányát. A homokkő kötőanyaga alul meszes, feljebb kovássá válik. A feltárást 1–1,5 m vastag erdei talajtakaró borítja.
A napjainkra sajnos a természet által lassan visszahódított egykori kis kőbánya falai nemcsak a bevezetőben említett okok (folyamatos átmenet a Tardi Agyag és a Hárshegyi Homokkő között) miatt fontosak. A szelvény meggyőzően dokumentálja a Romhányi-rög Budai-hegységtől eltérő oligocén fejlődéstörténetét: a késő eocénben a felszínre került területet az oligocén elején (kora kiscelli) jelentkező transzgresszió érte el újra, majd a rövid anoxikus epizód után megkezdődött a Hárshegyi Homokkő Formáció lerakódása.
Ha az alapszelvénytől északnyugatra, azaz a Romhány felé induló földúton sétálunk kicsit, az út jobb oldalán egy víznyelőt és egy felszakadt barlangüreget is találhatunk. Romhány látnivalóit és a csata történetét egy korábbi cikkünk mutatja be. Az Országos Kéktúra útvonalára csatlakozva a Kecske-kőn magasodó Prónay-kilátót érdemes megtekinteni, Felsőpetényben pedig egy mélyművelésű tűzállóagyag-bánya járataiban kalandozhatunk, vezetett túrák segítségével. A Naszály földtudományi értékei sem találhatók messze, szintén az Országos Kéktúra (OKT) útvonala mentén.

Felhasznált irodalom:
Karátson, D. (főszerk., 1997): Pannon Enciklopédia – Magyarország földje. Magyarországi oligocén. KERTEK 2000 Könyvkiadó, Budapest
Nagymarosy, A.: Magyarország geológiai alapszelvényei (Cserhát, Romhány, Dél-hegy, kőfejtő). Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest

Az alapszelvény pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotók és szöveg: Veres Zsolt