A Balaton négy részmedencéje a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) végén, kb. 15 ezer évvel ezelőtt jött létre, több kialakító tényező együttes hatására (pl. tektonikus süllyedés, szél, egyéb eróziós folyamatok). A tó egységes, hatalmas víztükre azonban csak a jelenkorra (holocénre) alakult ki, kb. 5 ezer évvel ezelőtt, jóval nagyobb kiterjedésben, ahogyan azt ma ismerjük.
A tó része volt többek között a Balatonfenyvestől délre elterülő Nagy-Berek is, amelyet azonban a tóban zajló természetes folyamatok fűztek le az “élő” víztömegről. Az északias szelek hatására a tóban dél felé haladó hullámok (az ábrán a kék nyíl) voltak azok, amelyek a meder üledékeiből (pl. homok, iszap) egy ún. parti turzást építettek, s lefűzték az egykori Nagy-Berek öblét (ez ma védett terület, számos értékes vizes élőhellyel).
A csatolt kép a fonyódi Vár-hegy kilátójából készült: jól látszik az a hosszú parti turzás, amelyet a hullámok üledékáttelepítő hatása hozott létre. Ezen fekszik ma Balatonfenyves, a 7. sz. főút, valamint a Budapest-Nagykanizsa vasútvonal is.
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A vízburok földrajza: A tengerek és tavak felszínalakító tevékenysége
– Magyarország természeti földrajza: A Dunántúl
– Magyarország vízrajza: A tavak
Ábra és szöveg: Veres Zsolt