Hazánk északi határvidékén, a zempléni hegyek által körbeölelt Hegyköz lágy dombjaiból markánsan emelkedik ki a várrommal koronázott, 552 m magas füzéri Várhegy.
A vulkanizmus ezen a vidéken kb. 13 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti újidő (kainozóikum) miocén korszakának közepén zajlott. A Várhegy anyaga a vulkáni kiömlési kőzet, a dácit, amely egykoron a vulkán kürtőjében szilárdult meg. A kürtőbe dermedt vulkáni láva körül a puhább kőzetek lepusztultak, a kürtőt kitöltő anyag pedig kipreparálódott a környezetéből. A kemény dácitot a kihűlés miatt repedések járták át, amelyet később a külső erők tágítottak tovább, így oszlopos elválású kőzettömbök keletkeztek.
Az előzőekből láthatjuk tehát, hogy egy vulkáni felépítmény az évmilliók alatt olyannyira át tud formálódni, le tud pusztulni, hogy szinte alig marad belőle valami.
A fotó helyszíne: Zempléni-hegység (Északi-középhegység), Füzér település térsége
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: A vulkanizmus
– Magyarország természeti földrajza: Az Északi-középhegység
Ábra és szöveg: Veres Zsolt