A Föld felszínének jelentős hányadát teszik ki az üledékes kőzetek, amelyek a földtörténet nagy üledékgyűjtőiben (pl. óceánok, tengerek) rakódtak le. A különféle törmelékes, vegyi és biogén, valamint szerves eredetű üledékes kőzetek, mivel “vizes” környezetben rakódtak le annak idején, tartalmazhatják a néhai élővilág maradványait, azaz fosszíliáit.
Az ősmaradványok közül az egyik leggyakoribb típus a kőbél, amely az egykori élőlény (pl. ammonitesz, kagyló, csiga) szilárd vázának alakját és morfológiai (alaktani) jellegzetességeit őrizte meg úgy, hogy a “gazdájából” már nem maradt meg semmi eredeti “alkatrész” (innen a beszédes neve is, a kőbél).
A képen a Gerecse jura időszaki, vörös színű mészköveiben szép számmal előbukkanó ammoniteszek kőbelei láthatók. Az ammoniteszek a mezozóikum (középidő) tengereinek ragadozói voltak (puhatestűek törzse, fejlábúak osztálya), melyek a kréta időszak végén kihaltak. Mai rokonaik a Nautilus-félék, amelyek még ma is előfordulnak a mélyebb óceánjainkban.
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Az ásványok és a kőzetek keletkezése
– Magyarország természeti földrajza: A Dunántúli-középhegység
Ábra és szöveg: Veres Zsolt