A „magyar Thermopülai”, a Tömösi-szoros hősei

A Déli-Kárpátok vonulatai között, Brassó városától délnyugatra, Predeál felé haladva a Tömös folyócska völgyében halad az országút. Alsó- és Felsőtömös települések között a Tömös folyó egy kis szorost vájt ki magának, melynek keleti partján, egy erdős dombocskán, „eldugott” környezetben kőemlékmű árválkodik. A nehezen megközelíthető helyen leróva kegyeletünket 1849 nyarára emlékezhetünk, amely az erdélyi magyar történelem egy szomorú eseményét idézi fel. Mi is ezt tesszük jelen írásunkban. Kalandra fel, irány a kövek világa!

E sorok írója 2001-ben tanulta a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium falai között az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetét. A szabadságharc leverését bemutató leckében egy féloldalas méretű, heroikus ütközetet bemutató festmény volt, a következő szöveggel: „Székely honvédek védik a Tömösi-szorost a beözönlő orosz csapatokkal szemben 1849. június 19–20-án. A kétnapos küzdelemben a szűk szorosban az orosz seregek jelentős veszteségeket szenvedtek. Kiss Sándor ezredes, combján és karján lőtt sebbel, székre kötözve vezényli az ütközetet. Fogságba esett, ahol öngyilkos lett.” A kép és szövege sokáig megmaradt a néhai félegyházi diákban, aki 2024-ben el is látogatott a helyszínre, a Csukásban tett gerinctúra levezetéseként.
A Tömösi-szoros vagy ahogy a csata óta hívják, a „magyar Thermopülai” eseményeit a „Hétfalu” elnevezésű független művelődési és helytörténeti havilap cikke (VIII. évfolyam 6. szám; 2002) alapján idézzük fel: „1849 tavaszán Engelhardt csapatai Brassóban tartózkodtak, s ide érkezett többször megszalasztott csapataival Kalliány és Heydte is. Március 20-án reggel, mikor a magyar haderő megérkezett Brassó alá, a cári és osztrák csapatok nem érezték elég erősnek magukat az ellenállásra és megkezdték a Tömösi-szoroson keresztül kivonulásukat Erdélyből. Március 21-én Bem üldözésükre küldött egy háromszéki székely dandárt Timár Nándor őrnagy, Szász Dániel őrnagy, László Károly százados, Molnár Ádám tűzmester, Beke József ezredes és Szabó Nándor alezredes vezetésével. Felsőtömösnél megtámadták az ellenség hátvédjét, közel 200 főnyi veszteséget okozva és 200 poggyászszekeret zsákmányolva.
A tulajdonképpeni tömösi csata június 19-én kezdődött, amikor Lüders megtámadta Predeálnál a szoros védőit. A térség védelmét a székelyekből álló brassói hadosztály látta el, parancsnoka Kiss Sándor huszárezredes, Bem egyik legbátrabb és legjobban képzett tisztje volt. A Tömösi-szorosban a 85. és 86. zászlóaljak (háromszékiek és udvarhelyszékiek) álltak Szabó Nándor alezredes parancsnoksága alatt (Egyed Ákos szerint). Orbán Balázs szerint 4 század a 85. zászlóaljból Mara Gábor őrnagy vezetése alatt, az Udvarhelyszéken alakult 7. határvéd-zászlóalj Jánosi József őrnagy vezetése alatt állomásozott itt. A védelemhez tartozott még a Borbáth László vezetése alatt álló Borbáth huszárszázad és a 8 (Egyed Ákos szerint), illetve 7 (Orbán Balázs szerint) ágyúból álló tüzérség, Semsey Tamás tüzérszázados vezetésével.
A védelem 19-én kétszer is visszaverte a támadókat, kitűnt a tüzérség négy Gábor Áron-féle ágyúja. A sokszoros túlerő elöl a védők visszahúzódtak a második védvonalra, ahol már a kozákok is támadtak. Orosz részről elesett az első doni ezred parancsnoka, Kosztyin alezredes és súlyosan megsebesült Dyck vezérőrnagy. Hat órán át vitézül kitartott a védelem, de Lüders újabb és újabb tartalékokat vetett be. Szabó Nándor elrendelte a visszavonulást a harmadik védvonalig, Alsótömösnél. Ide, a Magyarvárhoz visszahúzódott sereghez, június 20-án hajnalban megérkezett Kiss Sándor, a Daczó Zsigmond által vezetett székely huszárosztállyal, átvéve a vezényletet Szabó Nándortól. Megkísérelte ellentámadással Predeálra visszaverni az ellenséget, de sikertelenül. Heves harc fejlődött ki, árulás miatt orosz csapatok jelentek meg a védelem hátában, megsebesült Kiss Sándor is, és a védelem végül összeroppant. Szabó Nándor vezetésével a megmaradt csapat keresztülvágta magát az orosz gyűrűn, és Hétfalun át Háromszékre vonult. A magyarok vesztesége Szabó Nándor szerint 300 fő, a sebesülteké 200 és fogságba esett 150, köztük a megsebesült Kiss Sándor ezredes. Az oroszok vesztesége 700 fő lehetett, köztük 6 főtiszt.”
A szabadságharc leverése után viszonylag rövid időn belül, 30 év elteltével készült el a Magyarvárnak nevezett dombon az emlékmű. A Tömösi-szorost és Erdélyt védő hős katonáknak emléket állító kőobeliszk márványtábláján a következő olvasható: „A haza védelmében itt elvérzetteknek a Magyar Mérnök Építész Egylet 1879”. Az emlékmű nemcsak az 1849-es eseményeknek állít emléket, hanem az 1916-os őszieknek is, amely során szintén magyar katonák haltak meg az I. világháború harctéri műveletei miatt. Sajnos az emlékművet 1990 után többször meggyalázták már, de a térség magyar közösségei (például a négyfalusiak) többször gondoskodtak már a honvéd emlékmű és környezetének rendbetételéről. Hagyományosan minden év március 15-én tartanak az emlékműnél koszorúzást. Nem messze fakad a Sándor vize elnevezésű bővizű forrás is, amely a hagyomány szerint Kiss Sándorról, a „székely Leonidászról” kapta nevét.
A Magyarvárnak nevezett dombon a csata előtti hónapokban már erődítési munkálatok zajlottak, amelyről itt olvashatunk részletesebben.

Felhasznált irodalom: 
“Hétfalu” helytörténeti havilap
varak.hu online felülete

Az emlékmű pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt