A kenyérmezei csata és táji környezete

A Maros folyó völgyében haladva Erdély belső területei felé, Déva után a völgy lassan kinyílik, egy tágasabb síkságnak adva teret. Szászváros és Szászsebes városkák között, a Kudzsiri-havasok (Déli-Kárpátok) és az Erdélyi-szigethegység (Erdélyi-érchegység) szorításában elterülő termékeny alföld a Kudzsir folyócska régi nevéről (Kenyér) kapta elnevezését. Népek és hadseregek jöttek-mentek a területen az elmúlt évszázadokban, de talán a leghíresebb történelmi eseménye az 1479-es kenyérmezei csata volt. A csatáról és annak emlékművéről szól írásunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Kenyérmező (Szászvárosi folyosó) földtudományos szemmel nézve az Erdélyi-medencével szoros kapcsolatban álló medence, annak tulajdonképpeni nyugati nyúlványa („fiókmedencéje”). A közös eredete és az azonos fejlődése a Hátszegi-medencével is összekapcsolja. A medence déli határát a kristályos kőzetek és a középső miocén (bádeni) üledékek találkozási vonala jelöli ki, míg északi határa 300–350 m magas dombság. A kenyérmezei medence aszimmetrikus, mivel a Kudzsiri-havasokból érkező vízfolyások hordalékkúpjaikkal a Marost a folyosó északi peremére szorították. Ebből következik, hogy a Marost a folyásirány szerinti bal oldalán 2–5 km széles ártéri terület kíséri. A folyót 6–7 jól fejlett terasz követi. Valójában a kenyérmezei terület 2/3-a ilyen teraszokkal tagolt síkságjellegű vidék, amelyet fiatal folyóvízi üledékek bélelnek ki. A legmagasabb terasz felszíne a hegyek felé 400–450 m magas erősen felszabdalt dombságba megy át, amely egy fiatal hegylábfelszín maradványa.
A Kenyérmező területén élő emberi közösségek az évezredek és évszázadok során a felszínformákhoz igazodva hozták létre állandó településeiket. A Kudzsiri-havasok és az északi előterében lévő dombsági táj találkozásánál jött létre például Felsőpián, Kudzsir, Romoszhely vagy éppen Ósebeshely. Az említett dombság és a Maros folyó teraszainak találkozási övezetében épült fel Alsópián, Szelistye, Vajdej, illetve részben Szászváros is. A teraszok és az ártér találkozása mentén települt Alvinc, Bencenc, Tordos, Pád és Piski is. Utóbbi falvak közé sorolható részben Alkenyér is, amelynek északi pereme már a Marost „súrolja”. Ebben a táji környezetben zajlott 1479-ben a történelmi jelentőségű csata.
Szászsebes és Szászváros között félúton fekszik a kicsiny falu, Alkenyér (románul Şibot). Az ortodox vallású románok lakta település keleti határában ömlik a Kudzsir (korábban Kenyér) patak a Marosba (a területen a középkorban döntően szászok laktak). Alkenyért átszeli Dél-Erdély egyik fő vasútvonala, amelynek vasútállomásán kereshetjük fel a kenyérmezei csata emlékművét. Az emlékmű történetét a „Vázsonykő blog” online felülete segítségével elevenítjük fel: „A Kinizsi Pál által eldöntött fényes ütközetnek legalább három további emléket emeltek, ám a 19. század közepére mindegyik eltűnt. Dr. Miksa György jogász és Keresztesi Papp Miklós már 1868-ban gyűjtést indítottak a nagy csatát megörökítő szobor felállításának céljából, amelyet Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat végül zászlajára tűzött. 1885-ben Caprini Lajos elkészítette a szobor mai talapzatát jelentő csonkagúlát, amely nem nyerte el mindenkinek a tetszését. A csupasz oszlopot végül Kerpely Antal, a közeli kudzsiri vasöntöde igazgatója és miniszteri biztos mentette meg, s annak tetejére saját költségén egy szobrot készíttetett.
Az ünnepélyes átadásra végül 1889. május 30-án került sor, óriási érdeklődés mellett. A MÁV különjáratot biztosított, kedvezményes jegyárakkal, s ez meg is látszott az érdeklődők számán: az eredetileg várt 300 helyett közel 800 fő zsúfolódott össze az alkenyéri/siboti vasútállomáson. A ceremónia a Bálint Károly által celebrált latin nyelvű tábori misével kezdődött, ezt követően Simon Secarea alkenyéri ortodox pópa román nyelvű, majd Wilhelm Schuster szászvárosi evangélikus lelkész német nyelvű beszéde következett. Az ünnepség végén magyar nyelvű előadást tartott dr. Sólyom-Fekete Ferenc, s végül Barcsay alispán a MÁV részére átadta az új emléket.
A szoborra erősített emléktábla a nemzetiségek együttműködésének fontosságát emelte ki (a teljes szöveget lásd lejjebb). A ma látható tábla ezzel szemben többek között Kinizsi Pál – a történelmi kutatásoknak ellentmondó, kortárs román (pl. Cristian Ioan Popa) történészek által is megcáfolt – román eredetét emeli ki. Egyes források szerint a magyar felirat nem tűnt el, 1929-ben az új szöveget az eredeti tábla hátoldalára vésték fel, azaz lehetséges, hogy az eredeti magyar szöveg a mai napig sértetlen. A kenyérmezei csata emlékére talán érdemes lenne ennek a forrásnak az ellenőrzése, fontos erdélyi emlékünkről van ugyanis szó.
A csonkagúlán lévő szobor kisebb sérülést szenvedett 1916 óta: eltűnt a Kinizsinek vélt páncélos vitéz sisakdísze. Hogy pontosan hogyan és mikor, nem tudni. Ugyancsak eltűntek a gúla oldalán rögzített címerek, ezek valószínűleg Trianon után, 1929 körül kerülhettek le a szoborról. Az emlékművet a 2000-es években már nem igen gondozták, tudomásunk szerint az egyik első új évezredbeli magyar megemlékezést a nagyvázsonyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület maroknyi fiatalja tartotta 2004 körül. Az utóbbi évtizedben a helyiek is felismerték a műemlék jelentőségét és rendbe hozták az évszázados emléket, amely a mai napig, ha csonkán is, de hirdeti a dicső ősök emlékét.
Az emlékmű talapzatán elhelyezett emléktáblán magyar nyelvű felirat szerepelt, a következő szöveggel: „Kenyérmező Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi bán magyar vezérek nagy győzedelme az országdúló törökön 1479. okt. 13-án Hunyadi Mátyás király dicső uralkodása alatt, 8000 hazafi mellet 30 000 ellenség maradott a csatatéren. Magyar, székely, szász és oláh együtt védelmezte a közös hazát. Az emlék költségeit kegyeletes utódoktól gyűjtötte dr. Miksa György. A felállítást intézték: Hunyad megye hatósága, s a megyei történelmi társaság 1886-ban I. Ferencz Jószef király áldásos uralkodása idejében. „Dicső múlt fénye ragyogjon át boldog jövendőbe!”
1929-ben, Nicolae Iorga gondos odafigyelése kíséretében román nyelvűre cserélték a szobor talapzatán szereplő magyar feliratot: „Állíttatott a Báthory István (az eredeti szövegben: „Ştefan Bathori” – a szerk.) fejedelem vezetése alatt álló erdélyi seregek által a törökök felett a kenyérmezei csatában 1479. október 13-án, a román hős, a temesi ispán, Kinizsi Pál (az eredeti szövegben: „Paul Chinezu” – a szerk.) segítségével aratott győzelem emlékére, aki a döntő pillanatban a harcmezőre megérkezve, rendkívüli vitézségével lelket öntött az elfáradt erdélyi harcosokba, elősegítette teljes győzelmüket és fél évszázadra megmentette Erdélyt a török uralom veszélyétől.”
A kenyérmezei csata rövid történetét az alábbi oldalon olvashatjuk el. Az emlékmű pontos helyét a lenti linken tölthetjük be.

Felhasznált irodalom:
Pinczés, Z. (2017): A Déli-Felföld természeti földrajza. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen
Vázsonykő blog online felülete

Az emlékmű pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt