A Káli-medence talpának mesélő kövei

A Káli-medence vidéke hazánk földtudományi értékekben egyik leggazdagabb, azaz „geodiverz” területe, ezért nem véletlen, hogy a Bakony–Balaton UNESCO Globális Geopark fontos tájegysége. A geodiverzitás oka, hogy különféle típusú és korú kőzetek építik fel a területet, amelyeken a külső erők változatos formakincset alakítottak ki. Írásainkban már többször ellátogattunk a Káli-medencébe, jelen cikkünkben a medence központi részének, azaz talpának földtani képződményeit mutatjuk be. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A tisztán eróziós eredetű Káli-medence központi részeit triász időszaki törmelékes (Csopaki Márga Formáció) és karbonátos (Aszófői Dolomit Formáció) tengeri üledékes kőzetek építik fel, a peremein azonban az idősebb és a fiatalabb képződmények is képviseltetik magukat. A déli medenceperem törésvonalak mentén kiemelkedett rögeit a felszínen döntően perm időszaki vörös homokkő (Balatonfelvidéki Homokkő Formáció) alkotja, de alatta már az idősebb paleozoos formációk – például az ordovícium–devon Lovasi Agyagpala Formáció – is megjelennek. Az idősebb kőzetek alkotta rögök közvetlen északi előterében jóval fiatalabb kőzetek települnek, a kovás kőtengerek anyagát alkotó Pannon-tavi kavicsos-homokos üledékek (Kővágóörs térsége; Békési Formáció Kállai Tagozat), valamint bazalt és annak piroklasztitjai (például Kis-Hegyestű; Tapolcai Bazalt Formáció). Utóbbi késő miocén–pliocén üledékes/magmás formációk a Káli-medence északi és nyugati peremein is megjelennek, amelyek többek között Szentbékkálla, Mindszentkálla, Salföld kovás kőtengereiben, valamint a Fekete-hegy bazaltos képződményeiben érhetők tetten (de ott a keleti peremen a Hegyes-tű bazaltos kürtőkitöltése is). Írásunk további részében a medence központi részének triász formációira koncentrálunk.
A szóban forgó üledékes kőzetek kialakulásának megértéséhez jó pár százmillió évet kell visszautaznunk az időben, a földtörténeti triász időszakba. Ekkoriban a mai Káli-medence aljzatát alkotó kőzetlemez, a Dunántúli–középhegységi-egység részeként több ezer kilométerre mai földrajzi helyétől, valahol a trópusi övezetben helyezkedett el. A Tethys elnevezésű ősi üledékgyűjtő (óceán) délnyugati, trópusi sekélytengerekkel borított régiójában „csücsült” ekkoriban a mai Balaton-felvidék területe, Afrika északi peremén. Hosszú évmilliók alatt – csillagászati, tektonikai és éghajlati folyamatok által vezérelve – a változó mélységű tengervízzel borított selfeken nagy vastagságú törmelékes, majd karbonátos üledékes rétegsorok rakódtak le. Ezek közül több formáció is kibukkan a Káli-medence talpának térségében, döntően mesterséges földtani feltárások formájában. Az Aszófői Dolomit Formációval egy korábbi cikkünkben már részletesebben foglalkoztunk, amely egy felhagyott kis „bicskabányában” mutatja meg magát a Kornyi-tó közelében.
A medence talpának legidősebb földtani képződménye a Csopaki Márga Formáció, amely a kora triász olenyoki korszakában rakódott le, kb. 250–248 millió évvel ezelőtt. Az átlagosan 150 m vastagságú rétegsort agyagmárga, márga, aleurolit, homokkő, valamint rétegszerűen betelepülő mészkő típusok alkotják. A három, közel azonos vastagságú szakaszra felosztható formáció a Balaton-felvidék legnagyobb felszíni elterjedésű képződménye. A szóban forgó Káli-medencei feltárásban a Csopaki Márga Formáció felső tagozata bukkan elő, amelyben a szürke színű márga és aleurolit mellett megjelennek a homokkő-betelepülések is. A közbetelepülő mészkő jellegzetes megjelenésű, szürke alapon apró barna és zöld (glaukonitos) foltok tarkítják. A „rozsdafoltos”, mikrokristályos mészkő lemezes megjelenésű, a vastagabb, 15–20 cm-es mészkőrétegek általában lumasellák, a tömeges mennyiségben jelentkező krinoideák (tengerililiomok) mellett a Bakevellia- és a Costatoria-félék gyakoriak. A finomszemű törmelékes rétegek lemezes szerkezetűek és erősen bioturbáltak. A legfelső szintben jelentkező finomszemcsés barnásszürke homokkő 2–5 cm vastag lemezekből épül fel, csillámos és hullámfodros rétegfelületekkel. A Csopaki Márga Formáció egy enyhén lejtő selfen, azaz rámpán, annak nyíltabb és mélyebb vizében rakódott le, az árapályöv alatt és az árapályövben.

A Sásdi-patak medrének oldalában és környezetében a Csopaki Márga Formáció alapvetően törmelék formájában bukkan elő, amelyet a Theodora tanösvény 3. állomása mutat be. Az itt található ismertetőtábla a következőket írja: „A törmelékben található 1–5 cm vastag mészkőlemezek tengeri viharok során sodródtak a mélyebb vizekbe. Amennyiben a patak partjáról kezünkbe veszünk egy kőzetet, azon kagylók és csigák maradványait ismerhetjük fel, melyek több mint 240 millió éve éltek a Tethys-óceán sekély vizeiben. A bal oldali rajzon látható, erősen bordázott Costatoria, valamint a tőle jobbra lévő, elnyújtott alakú, magasabb búbbal rendelkező Gervillia kagylók mellett a gömbölyded Natiria csigák is szép számmal megtalálhatók a réteglapokon. Nagy szerencsével a fejlábúak osztályába tartozó Tirolites nevű ammonitesz maradványaira is bukkanhatunk. Az ammoniteszek a dinoszauruszokkal egyetemben a kréta időszak végén (65 millió éve) haltak ki. Közeli rokonuk a jobb oldali fotón látható Nautilus azonban még ma is él, bár kizárólag Új-Guinea és a Fülöp-szigetek térségében.”
Miért fontos a Káli-medence talpán az imént bemutatott törmelékes kőzetkibukkanás? A Balaton-felvidéket és benne a Káli-medencét több tucat típusú és korú kőzet építi fel, amelyeket mesterséges és természetes feltárások formájában tudunk a felszínen tanulmányozni (ha a felszínen nem, akkor csak mélyfúrások fúrómagjai alapján). A természetes feltárás lehet egy szurdok fala, egy patakmeder vagy éppen egy gravitációs tömegmozgás során létrejött kibukkanás, míg a mesterséges feltárásokat többek között az út- és vasútbevágások, valamint a kőbányák képviselik. A szabad szemmel is látható ősmaradványokban rendkívül gazdag Csopaki Márga Formáció noha a térség legnagyobb felszíni elterjedésű képződménye, a felszínen általában törmelékben követhető csak (főleg a mészköves rétegei), szálkibukkanásban legfeljebb mesterséges feltárásokból ismeretes. Ebből következik, hogy a formáció részletes vizsgálata az elmúlt évtizedekben mélyfúrások vizsgálatai alapján volt csak lehetséges. A Káli-medence talpán található kibukkanás tehát azért fontos, mert a medence legidősebb kőzetei itt – ha csak törmelékben is –, de a felszínre bukkannak, tanulmányozhatók, méghozzá látványos ősmaradványok kíséretében.
A szövegben előforduló szakkifejezések magyarázatát a weboldal fogalomtára tartalmazza.

Felhasznált irodalom:
Budai T. et al. (1999): A Balaton-felvidék földtana. Magyarázó a Balaton-felvidék földtani térképéhez, 1:50 000). Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest
Futó J. (2005): A Balaton-felvidék természeti értékei V. – A Káli-medence. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Veszprém

A kőzetkibukkanás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotók és szöveg: Veres Zsolt