Magaspart (hidroszféra)

A Balaton medre és összefüggő víztükre földtani értelemben igen fiatal: a süllyedékrendszer a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) végére alakult ki (kb. 17–15 ezer évvel ezelőtt), míg az egységes vízborítás kb. 5 ezer évvel ezelőtt (a holocénben, azaz a jelenkorban). A tó vízállása a története során erősen ingadozott, amelyet klimatikus és emberi hatások egyaránt befolyásoltak.
Fonyódtól kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen Balatonkeneséig meredek magaspartok kísérik a Balatont, amelyeket a tó szabályozása előtt a hullámverés (abrázió) és a különféle tömegmozgások (például omlások, csuszamlások) alakítottak ki. Ezen vízmentes magaspartokra települtek a mai balatoni üdülőtelepülések Árpád-kori ősei is.
Számos turisztikai írásban a meredek és állékony leszakadások anyagát lösznek titulálják, pedig az ott előbukkanó laza, gyengén kötött törmelékes üledékek (például homok, aleurit) az egykori Pannon-tóban rakódtak le a késő miocén során (kb. 9–8 millió éve).

A fotó helyszíne: Balaton keleti partja (Balatonakarattya)

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– Magyarország természeti földrajza: Magyarország vízrajza
– Magyarország természeti földrajza: A Dunántúli-középhegység

Ábra és szöveg: Veres Zsolt