Tamás-sziklája a Retyezátban
A Retyezát a Déli-Kárpátok gyöngyszeme: hatalmas sziklakolosszusai, éles gerincei, glaciális teknővölgyei, színpompás tengerszemei egyedülállóak a Kárpát-medencében.
A vad hegytömeg a Déli-Kárpátok kristályos övezetébe tartozik: fő alkotói a különféle típusú metamorf kőzetek, és az ezekbe nyomult, exhumálódott (azaz kitakarózott) mélységi magmás komplexumok (pl. gránit, granodiorit). A 2500 m fölé emelkedő csúcsokkal büszkélkedő hegységet a pleisztocénben (jégkorszakban) komoly eljegesedés érte. Völgyeiben több km hosszú gleccserek nyújtóztak, kőzeteit a fagy aprózta. A jég hatásának köszönhetően olyan vad a hegység formakincse. A tengerszemeit is a jég vájta ki. A legmagasabb pont a 2509 m magas Peleaga. A nemzeti parkká nyilvánított hegység a kárpáti vándorok és turisták közkedvelt tartózkodási helye.
A képen a Pietrele (Köves)-völgyben található vándorkő, a Tamás-sziklája (románul Bordu Tomii) fedezhető fel. Feltehetjük a kérdést, hogy a hatalmas, magányos sziklatömb hogyan is került oda?
A vándorkő (mint neve is mutatja) egy olyan nagyméretű kőzetblokk, amely a jégben, jelen esetben a gleccserben szállítódik. A mozgás sebessége változó, de évente métereket, több tíz métereket is megtehet. A jég visszahúzódása és elolvadása után ezek a kövek éppen ott “pottyannak” le, ahová a jég szállította őket. Így járt a Tamás-sziklája is a jégkorszak végén.
A látványos sziklatömbön pár éve egy Fábián Tamás emléktáblát helyeztek el. Tamás az SZTE oktatója és hegymászó volt. Sokat járt erre, s kedvenc helyei közé tartozott a terület. Emlékezzünk most rá is!
A szikla pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
