Az eresztvényi bányák bazaltjairól

Salgótarján térségében a világ első határon átnyúló geoparkja, a Novohrad–Nógrád UNESCO Globális Geopark mutatja be és népszerűsíti a földtudományi (földtani, felszínalaktani, víztani/vízföldtani, talajtani), tájképi és bányászattörténeti értékeket. Utóbbiak közül a barnakőszén és a bazalt, mint a térség kiemelkedő ásványi nyersanyagai, pontosabban ezek egykori bányahelyei emelendők ki. Jelen írásunkban a Salgóbánya melletti eresztvényi területre kalandozunk el, ahol a bazaltbányászat történetével, valamint a bazalt kialakulásával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Mielőtt az eresztvényi bányák bemutatását elkezdenénk, beszéljünk kicsit arról, hogy mikor és miért került a felszínre a Nógrád–Gömöri bazaltvidéken alacsony szilícium-dioxid-tartalmú, azaz bázikus kőzetolvadék. A középiskolai földrajzórákon azt tanultuk, hogy bazaltos kőzetolvadék óceánközépi hátságoknál, óceáni forró pontos („hot spot”) területeken vagy szárazföldi riftesedési zónákban érkezhet általában a felszínre. A Kárpát–Pannon-térséget viszont ezek közül egyik lemeztektonikai környezetbe sem tudjuk beleilleszteni.
Ha megfigyeljük a Kárpát-medencében elhelyezkedő bazaltos vulkáni területek (például Stájer-medence, Bakony–Balaton-felvidék, Nógrád–Gömör) elhelyezkedését, akkor azt vehetjük észre, hogy azok inkább a medence nyugati és északi peremterületein csoportosulnak. Ezeken a helyeken a litoszféra (a földkéreg és a földköpeny felső, szilárd része) vastagsága hirtelen megváltozik, meredeken csökkenni kezd. A kutatások kimutatták, hogy a litoszféra alatti képlékeny asztenoszféra-anyag lassan áramlik a Kárpát-medence alatt kelet-, délkeleti irányban, amit részben a Föld forgása okoz, illetve helyi hatások is erősítenek. Az Alpok akár 200 km-es vastagságú litoszférával jellemezhető területe alól kelet felé áramló asztenoszféra-anyag a vékonyodó kőzetburok alatt felfelé mozdult el, amely nyomáscsökkenéses olvadást okozott.
Az asztenoszféra anyagának közvetlen megolvadásával a szilárd litoszféra alatt, 90–120 km mélyen alacsony szilícium-dioxid-tartalmú, azaz alkáli bazaltos kőzetolvadék keletkezett, amely a földkéreg hasadékain viszonylag gyorsan utat talált magának a felszín felé. Az olvadékképződési folyamatokat a rendszerbe korábban bekerült víz is segíthette, amelynek olvadáspont-csökkentő szerepe volt. A nógrádi és gömöri vulkáni terület alatt tehát a meredeken változó litoszféra-asztenoszféra határ miatt alakulhatott ki kismértékű nyomáscsökkenéses olvadás. Természetesen a vulkáni működéseket a területen bonyolult magmás folyamatok hozták létre, a vulkánokat összetett magmaforrások táplálták, amelyekre most részletesen nem térünk ki.
A miértre válasz után beszéljünk a továbbiakban a hogyan és a mikor kérdésekre is. A hivatalos kőzetrétegtani beosztásban a Salgóvári Bazalt Formációba (Szlovákiában: Cseresi Bazalt és Podrecsányi Bazalt Formáció) sorolták be a szakemberek a nógrádi területeken előforduló láva- és piroklasztikus képződményeket. A hat fázisban lezajló vulkáni működés a pliocén elején (kb. 5,5 millió évvel ezelőtt) vette kezdetét és a pleisztocén elején (kb. 2 millió éve) fejeződött be. A vulkáni működés monogenetikus volt, azaz egyszeri és rövid ideig tartó kitörések jellemezték, a vulkáni működés ugyanazon a helyen ritkán éledt újjá. A magmás tevékenység során változatos bazaltos kőzet- (például bazanit, tefrit, trachibazalt, fonotefrit) és felépítmény-típusok jöttek létre. Utóbbiak közül a lávatakarók, a lávafolyások, a salakkúpok, a diatrémák, a kürtőkitöltő neckek, a dájkok, illetve ezek helyben álló törmelékei születtek meg. A kőzettípusok közül a masszív vagy kissé hólyagüreges, sötétszürke-szürkésfekete színű, afanitos vagy olivin- és/vagy klinopiroxén-porfíros kőzetek, uralkodóan salakos bazaltbombákból álló agglomerátumok, lapillikő–lapillitufa–tufa egységeik, valamint a peperitek emelendők ki. Egyes képződményekben felső-köpeny eredetű (például dunit, harzburgit, lherzolit, wehrlit) és kéregeredetű (például granulit, kvarcit, gneisz, homokkő, agyagkő, pirometamorfit) xenolitok, illetve olivin-, amfibol-, klinopiroxén-megakristályok figyelhetők meg. A lávatestek vastagsága általában 10–30 m, az egyedi neckek, diatrémák átmérője 10–100 m. Ezeket a magmás testeket az erózió hámozta ki a „puhább” kőzetek tömegéből az elmúlt évmilliókban, ezért a tájkép meghatározó elemei. Ezekkel már több ízben is foglalkoztunk írásainkban, gondoljunk csak Salgóra, Somoskőre, Szilvás-kőre vagy éppen Baglyasra.

Salgótarján térségében a bazalt felhasználása már a középkorban – vagy akár már korábban is – elkezdődött, de ezek természetesen csak helyi igényeket elégítettek ki (például kővárak építése), a felszíni előfordulásokat kézi erővel, alacsony hatékonysággal művelték. A nagyobb volumenű, tudatosabban tervezett, ipari méreteket öltő bazaltbányászat a 19. század második felében vette kezdetét a térségben, a 19. század közepén meginduló kőszénbányászattal azonos infrastruktúrát használva. A gazdasági fellendülés, a beinduló út- és vasútépítések nagy mennyiségű és jó minőségű bazaltot igényeltek, amelyet a Nógrád–Gömöri bazaltvidék pliocén kori bazaltja tökéletesen ki tudott elégíteni.
Az első bazaltbánya a régióban 1878-ban nyílt a Somoskő határában található Nyerges-hegyen (Bagó-kő), amelynek tulajdonosa a holland származású Janssen Alfonz volt. Két évre rá nyílt meg a Macskalyuki-bánya, amely 2003-as bezárásáig a Medves legnagyobb bazaltbányája volt. 1905-ben Krepuska Géza orvos családi vállalkozása, a Somoskői Bazaltbánya Rt. vette át az imént bemutatott bányákat. Az I. világháború után megnőtt a bazalt iránti kereslet, a Medves-fennsík peremén sorra nyíltak a kőfejtők, ezek közé tartoztak a cikk témájául szolgáló eresztvényi bányák is. A többi bazaltbánya történetének ismertetésétől most eltekintünk, de itt jegyezzük meg, hogy gazdasági és természetvédelmi okok miatt Salgótarján térségében az 1980-as évek közepére szűnt meg teljesen a bazaltbányászat. Térjünk vissza az eresztvényi bányákhoz!
A Medves-fennsík nyugati oldalában mélyülő bányák az 1910-es évektől álltak működésbe, s kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen az 1980-as évekig ontották magukból a követ. A legnagyobb kőbányákat tömörítő eresztvényi bányák elnevezés valójában összefoglaló név, szám szerint öt bányát rejt, amelyek nyugatról kelet felé haladva: Eresztvényi-bánya, Nagy-réti-bánya, Közép-bánya, Kis-bánya és Új-bánya. Ezek közül a legnagyobb területű az Eresztvényi-bánya, amely 6,2 hektáros bányaudvarral és 1,5 hektáros meddőhányóval rendelkezik. A 21 m magas bányafalak tanulmányozása során jól követhetők a piroklasztikus rétegekre települő lávabreccsák és bazaltos lávakőzetek is. Az Eresztvényi-bánya az úgynevezett medvesi „kristálytufa” egyik klasszikus típuslelőhelye, amely valójában egy vöröses színű bazalttufa, 1–3 mm-es szépen fejlett olivin- és augitkristályokkal vagy kristálytöredékekkel. Az összlet robbanásos vulkáni tevékenység során került a felszínre olyan magmából, amelynek kikristályosodása már előrehaladott állapotban volt.
Az 5 hektáros kiterjedésű Kis-bányában a fent említett „kristálytufa” szintén tanulmányozható. A 2,5 hektáros Közép- vagy Régi-bányában, 20 m magas sziklafalak ölelésében egy 60 x 40 m-es tavat találunk, amelyet a repedezett bazalton leszivárgott csapadékvíz hozott létre. A monumentális felhagyott kőfejtőket tanösvény köti össze, ahol geoparkos információs táblák mutatják be a szakmai látnivalókat. Túránkat érdemes az Eresztvényi Látogatóközpontnál kezdeni.

Felhasznált irodalom:
Babinszki, E. et al. (szerk., 2023): Magyarország litosztratigráfiai egységeinek leírása II. Kainozoos képződmények. Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága, Budapest
Harangi, Sz. (2011): Vulkánok – A Kárpát-Pannon térség tűzhányói. GeoLitera, SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, Szeged
Kiss, G. et al. (szerk., 2007): A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet – Nógrád és Gömör határán. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger

A Középbánya-tó pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotók és szöveg: Veres Zsolt