A slírről majdnem mindent

A Föld nevű bolygónkat alkotó kőzetek közül az üledékesek alkotják az egyik legnépesebb csoportot. Ezek között találhatók olyanok, amelyek szinte mindenki számára ismerősen csengenek. Gondoljunk csak a mészkőre, a homokkőre vagy éppen az agyagkőre. Akadnak azonban olyanok is, amelyek kevésbé ismertek a nagyközönség előtt. Ilyen például a slír is, amelyet ezen cikkünkben veszünk górcső alá. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az üledékes kőzetek négy nagy csoportját a törmelékes, a karbonátos és a szerves üledékes kőzetek alkotják, valamint a vulkanoklasztitok. A törmelékes üledékes kőzetek (klasztitok) szövetében a kőzetalkotó szemcsék és a mátrix (alapanyag) is magmás/üledékes/metamorf eredetű ásvány- vagy kőzettöredék. A klasztitok három nagy csoportját a durvatörmelékesek (pszefitek vagy ruditok), a homokok/homokkövek (pszammitok vagy arenitek), valamint a finomtörmelékes üledékes kőzetek (pelitek vagy luditok) alkotják. A slír az utóbbi finomtörmelékes csoportba tartozik, hiszen kőzetalkotó szemcséinek döntő részét 0,0625 mm alatti méretű szemcsék építik fel. Itt jegyezzük meg, hogy ebbe a kőzettársaságba tartozik az aleurolit, a lösz, a márga és az agyagkő is.
Ezeknek az üledékeknek/kőzeteknek a szilárd kőzetalkotó elegyrészei tehát kőzetliszt és agyag méretű, javarészt törmelékes eredetű szemcsékből állnak, amelyek korábban képződött kőzetek mállásából származnak. A leggyakoribb kőzetalkotó ásványaik a kvarc, a földpátok és a csillámok, amelyeket különféle cementásványok „tapasztanak” össze. Ez a cementáció lehet agyagos, karbonátos, kovás, vasas vagy éppen gipszes. A különféle cementáltsági mértékű (laza, kötött) finomtörmelékes üledékes kőzetek változatos színben fordulnak elő a természetben, amelyet az oxidációs állapot és a „szennyező” ásványok mennyisége/minősége határoz meg. A vas három vegyértékű (Fe³⁺) változata vörös, a kettő vegyértékű (Fe²⁺) zöld színt kölcsönöz az üledékeknek (a zöld színt a klorit vagy a glaukonit is előidézheti). A sötétebb szürkés vagy feketés színeket a szervesanyag és a pirit okozhatja, reduktív kialakulásai környezetet jelezve a néhai üledékgyűjtőben. A pelitek általános bemutatása után foglalkozzunk részletesebben a slírrel.
Slír (slir, palóc elnevezéssel: apoka) kőzetnévvel a modern kőzettani szakirodalmakban nem fogunk találkozni, ugyanis ezt az elnevezést korábban a német bányászati/földtani szakzsargonból vettük át. Valójában nem is egy konkrét kőzetnevet rejt, hanem oligocén és miocén tengeri üledékgyűjtőkben (Paratethys) lerakódott finomszemű medenceüledékek összefoglaló elnevezése. Ezeket az üledékes képződményeket alapvetően jól rétegzett szürke, világos- vagy kékesszürke színű, agyagos, finomhomokos, csillámos aleurolitok alkotják. A karbonáttartalom alapvetően alacsony, ezért a kőzet az agyagmárgának feleltethető meg. Ezek a finomszemű üledékek normális sótartalmú, nagyobb tengeráramlásoktól távol eső, nyugodt, pár 100 m-es vízmélységgel jellemezhető tengermedencékben rakódtak le. A tengeri slírek általában ősmaradványokban szegények, a foraminiferák és a vékonyhéjú kagylók emelendők ki.
A hazai harmadidőszaki (tercier) rétegsorokban a rétegtani elnevezésében is slír a Szécsényi Slír Formáció, a Garábi Slír Formáció és a Badeni Formáció Tekeresi Slír Tagozata. A Szécsényi Slír Formáció lerakódása az Észak-magyarországi Paleogén-medencében már az oligocén végén (egri korszak) elkezdődött, majd az eggenburgin át a kora ottnangiig folytatódott. A több száz méteres vastagságú rétegsor 60–200 m mélységű, változó mértékben szellőzött, normális sósvízű tengermedencében rakódott le. A formációt szürke, zöldesszürke színű, finomhomokos, helyenként meszes, agyagos aleurolit alkotja, a réteglapokon elkülönülő csillámokkal, szenes növénymaradványokkal, meszesen cementált finomhomokkő-közbetelepülésekkel. Földtani alapszelvényével a szécsényi téglagyár kapcsán egy korábbi cikkünkben már részletesebben foglalkoztunk. Korábban az Aggteleki-karszt térségében Putnoki Slírnek nevezték a szóban forgó képződményt, alapszelvénye a serényfalvai téglagyári fejtőben volt. A cikkhez csatolt kép Trizs északnyugati határában készült, az Aggtelek felé vezető országút keleti oldali bevágásában.
A Szécsényi Slír Formációnál fiatalabb a Garábi Slír Formáció, amely már kora és középső miocén (kárpáti–kora bádeni). A több száz méteres vastagságú rétegsor parttávoli–nyíltvízi, 100–300 m mélységű tengermedencében rakódott le. A formáció szürke, zöldesszürke, ciklikusan változó aleurit, agyag, agyagmárga, homok, csillámos finomhomok sorozat, gazdag mikrofaunával és nannoflórával, valamint Amussium, Tellina, Brissopsis dominanciájú makrofaunával. Jellemzőek az iszapmozgási és életnyomok, néhol tufitzsinórok. A Garábi Slír Formáció az Északi-középhegységben, valamint a Várpalotai-medence területén fordul elő. A középső miocén Badeni Formáció Tekeresi Slír Tagozata a Dél-Dunántúlon és a Zalai-medencében, valamint a Dunántúli-középhegység nyugati előterében általánosan elterjedt üledékes képződmény.
A hazai slírek, mivel felszíni viszonyok között mállékony kőzetek, ezért látványos formakincs kialakításában nem vesznek részt. A finomszemű üledékeket az elmúlt évszázadokban a helyi közösségek „kapálták ki” kisebb bicskabányákban és építőipari célokra használták fel. Nagyobb volumenű felhasználása a téglagyártás területén volt, például a korábban említett Serényfalva vagy Szécsény határában.

A trizsi feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt