A siklósi Rózsa-bánya rétegsora

Hazánk földje bővelkedik szép küllemű építő- és díszítőkövekben, de olyanok is akadnak, amelyek ősmaradványaik miatt különlegesek. Ezek tekintetében a Dél-Dunántúl domb- és hegyvidéki területei sem fukarkodnak, amelyek közül a Mecsek mellett a Villányi-hegység emelkedik ki. Írásunkban Siklós határába látogatunk el, ahol az úgynevezett Rózsa-bánya rétegsorával és különleges kőzeteivel ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A fiatalabb neogén üledékek alól „kilógó”, észak–északnyugati vergenciájú pikkelyekből álló Villányi-hegység fő tömegét a földtörténeti mezozoikumban (középidőben) képződött, pontosítva triász, jura és kora kréta időszaki törmelékes és karbonátos üledékes kőzetek alkotják. Ezek a rétegsorok azonban nem ott rakódtak le, amely földrajzi szélességen napjainkban tanulmányozhatjuk őket. A triász időszak elején a mai kontinensek ősei egy óriási szuperkontinensbe tömörültek, amelynek a Pangea nevet adták a szakemberek. Ezt a Panthalassza nevű „szuperóceán” vette körül, amelynek kezdetben egy öble, majd egy szétnyíló óceánja volt a Neotethys vagy röviden Tethys. A Pangea testébe beékelődő, kelet–nyugati csapású egyenlítői üledékgyűjtő nyugati elvégződésénél, az ősi Eurázsia és Afrika között helyezkedtek el azok a kőzetlemezek, amelyek a mai Magyarország aljzatát alkotják. A Mecsek és a Villányi-hegység vidéke – azaz a Tiszai-főegység Mecseki- és Villány–Bihari-egységei –a Tethys északi peremén, az eurázsiai szárazföld déli zónájában helyezkedtek el. Ezekből az információkból következik, hogy a Villányi-hegységben, így a Rózsa-bányában megfigyelhető kőzetek nem a mai földrajzi helyükön rakódtak le, hanem több ezer km-re innen, valahol az Egyenlítő és a Ráktérítő között, a trópusi övezetben. A tengeri környezetben lerakódott és később kőzetté vált rétegsorok az elmúlt évszázmilliók alatt bekövetkezett kőzetlemez-mozgások során kerültek mai földrajzi szélességükre és hosszúságukra.
A Villányi-hegység rétegsora a középső triász közepéig többé-kevésbé hasonló felépítésű a Mecsekével, azonban a késő triász, jura és kréta kőzetkifejlődésekben lényeges eltérések mutatkoznak. Ennek alapvető okai az anisusi korszak közepétől jelentkező, majd a késő triász során egyre erőteljesebbé váló lemeztektonikai mozgások, a Pennini-óceán kinyílásának szakaszai. A Villányi-hegységben a felszínen a Mecsekből ismerős középső triász formációk (Rókahegyi Formáció, Lapisi Mészkő Formáció, Zuhányai Mészkő Formáció, Csukmai Formáció) jelentik a legidősebb képződményeket, a késő triászban azonban a Villány–Bihari-egység a Mecsektől eltérő fejlődési útra lépett. Innentől kezdve a kréta időszak közepéig a szerkezeti egység a Mecseki- és a Békés–Kodrui-egység mély tengermedencéi között viszonylag kiemelt „küszöb” pozícióban helyezkedett el.
A villányi területek késő triász képződményeit a Csukmai Formáció Templomhegyi Dolomit Tagozata (elzárt lagúnában képződött agyagos dolomit; kora: ladin–karni, kb. 240–235 millió év), valamint a Mészhegyi Formáció (sekélytengeri partközeli klasztitok; kora: karni, kb. 235–230 millió év) képviselik. Utóbbi formáció lerakódása után hosszú lepusztulási időszak következett, amelyet a késő triászra diszkordánsan települő kora jura (pliensbachi, kb. 190–185 millió éves) sekélytengeri törmelékes és karbonátos Somssichhegyi Mészkő Formáció lerakódása követett. Utóbbi két formáció kiváló feltárásai a villányi Templom-hegy felhagyott kőfejtőjében tanulmányozhatók. Akárcsak az ammoniteszekben rendkívül gazdag, pelágikus platformon lerakódott néhány méteres vastagságú Villányi Mészkő Formáció, amely a középső jura végén képződött (kora: bath–callovi, kb. 167–164 millió év). A jura időszakra alkalomszerű, hosszú szünetekkel tarkított üledékképződés volt a jellemző. Egy ilyen hosszú üledékképződési szünet visz át a villányi késő jurába is.
A Villányi Mészkő Formációra jelentős üledékhézaggal települő Szársomlyói Mészkő Formációt döntően fehér vagy világosszürke színű, vastagréteges mészkő alkotja, amelynek szövetében mikroonkoidok, ooidok és bioklasztok is előfordulnak. A rétegsor egy olyan pelágikus tengermedencében rakódott le, amely az idő előrehaladtával egyre sekélyebbé vált. Kialakulása a késő jura oxfordi korszakának végén kezdődött és a kimmeridgein át a tithonban fejeződött be (kb. 160–150 millió évvel ezelőtt). A Szársomlyói Mészkő Formáció vöröses színezetű, vastagréteges alsó egységét hívjuk „rózsapadnak” vagy „rózsabányai mészkőnek”, amely az oxfordi–kimmeridgei korszakok határán rakódott le, kb. 160–155 millió évvel ezelőtt. A „rózsapad” típusfeltárása és legfontosabb bányahelye Siklós (Máriagyűd) határában, a Rózsa-bányában kereshető fel. Az általános villányi földtani fejlődéstörténet után a Rózsa-bánya által feltárt kőzetekkel ismerkedünk meg.
A Siklóstól északra, a Csukma-hegy déli oldalában található időszakosan művelt kőfejtő a díszítőkő gyanánt bányászott „rózsapad” mellett idősebb jura és triász képződményeket is feltár. A legidősebb feltárt formáció a fentebb már említett középső triász Csukmai Formáció, amelynek vastag dolomitos padjai 26–28°-os délkeleti dőléssel alkotják a bánya homlokzatát. A dolomit egyenetlen, visszaoldott és eróziós nyomokat is tartalmazó felszínére települ a középső jura végi Villányi Mészkő Formáció vörös-vörösesbarna színű, limonitos, oolitos, mindössze 30–35 cm-es vastagságú padja. Ez az ammoniteszekben rendkívül gazdag egység korát és faunagazdagságát tekintve is közel áll a villányi Templom-hegyről ismert klasszikus ammonitesz-padhoz. A bányában ez a réteg keleti irányban elvékonyodik és keskeny, vörös agyagos réteggé redukálódik. Nyugat felé az elvékonyodás ugyan lassabb, de itt is lemezes vörös agyagréteg lesz belőle.
A vékony Villányi Mészkő Formáció egy 0,5–1 cm vastag vasas kéreggel települ a fekü triász dolomitra, amelynek apró repedéseiben a fedő jura üledék vörös, meszes-agyagos kitöltések formájában jelenik meg. A formáció három padjából a legalsót 8–10 cm vastag, sárgás színű mészkő alkotja, amelynek Echinodermata-törmelékes alapanyagában összehalmozott, 0,5–12 cm nagyságú lapos konkréciók ülnek. A konkréciók belsejében általában dolomit kavicsok találhatók, amelyeket koncentrikus szerkezetű limonitos bevonat burkol. Néhol a konkréciók megritkulnak, helyettük vasoolitos-ooidos szerkezet jelenik meg. Ebben a padban az ammoniteszek ritkák, a belemnitesz-rostrumok viszont igen gyakoriak.

A következő (középső) pad egy 10–15 cm vastag mállékony vasoolitos szakasz, amely egy igazi „ammonitesz-temető”, hiszen az ősmaradványok tömegesen, egymásba préselődve helyezkednek el. Az összemosott anyagban fészkes dúsulások jellemzők, a példányok egy része töredékes, a nagyobb példányok lakókamráiban apróbb ammoniteszek és belemniteszek ülnek. A kőbelek mellett átkristályosodott héjú példányok is szép számmal fordulnak elő. Gyakran sztromatolitos kéreggel borítottak. Leggyakoribb ammoniteszek a Phylloceras-félék (Ptychophylloceras, Holcophylloceras), a Perisphinctes-félék (Choffatia, Grossouvria, Collotia) és a Hecticoceratinae-k (Lunuloceras, Putealiceras, Chanasia). Ezen ammonitesz fajok callovi kort adtak.
A formáció harmadik, egyben legfelső padját 10–12 cm vastag, vöröses-lilás színű szívós mészkő alkotja, amelyből az oolitok-onkoidok és a konkréciók hiányoznak, viszont helyenként sztromatolit-telepeket tartalmaz. Utóbbiak oszlopos, elágazó-ujjas szerkezetű, néhol a környezetükből kissé kiemelkedő 1–2 m²-es telepeket alkotnak, másutt alacsony, összefüggő borításként jelennek meg. Ebben a padban az ammoniteszek ritkák.
A Rózsa-bánya legfiatalabb földtani képződménye a fentebb már említett késő jura Szársomlyói Mészkő Formáció vastagpados rétegsora. Az alsó „rózsapad” vöröses-rózsaszínes, a fentebbi rétegek azonban már világossárgák vagy enyhén szürkések. Ezt a formációt bányászták „siklósi márvány” néven, amely polírozott felületén egy szép mintázatot adó kőzet volt. Gyakorta találkozhatunk vele többek között a budapesti metróállomásokon is: a drapp színű kőzet a Deák tér és a Ferenciek tere állomásfalainak fő alkotója. A „márvány” elnevezés természetesen csak idézőjeles, hiszen egy tömött szövetű, dekoratív mészkőről van szó, amely felcsiszolva márványszerű kinézetet ad.
A Villányi-hegység késő jura és kréta időszaki történetét és földtani képződményeit korábbi írásaink (Szabolcs-hegy, Szársomlyó) mutatják be.

Felhasznált irodalom:
Babinszki, E. et al. szerk. (2023): Magyarország litosztratigráfiai egységeinek leírása I. Prekainozoos képződmények. SZTFH, Budapest
Budai, T., Konrád, Gy. (2011): Magyarország földtana. Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécs
Pálfy, J., Pazonyi, P. (2007): Őslénytani kirándulások Magyarországon és Erdélyben. Hantken Kiadó, Budapest

A Rózsa-bánya pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt