Hazánk keleti végein, a román határ közelében fekszik a patinás kis városka, Gyula. A település nevét meghallva a legtöbb embernek az országos hírű fürdője vagy a vörös téglákból épült középkori vára jut az eszébe. A vár valóban egyedülálló, hisz Európa egyetlen ilyen jellegű és kiváló állapotban megmaradt gótikus síksági téglavára a 15. századból. Ismerkedjünk meg kicsit részletesebben a vár történetével!
A középkori várak döntő többsége valamilyen helyben felhasználható kőzetanyagból épült fel. Gyula nincs messze az Erdélyi-szigethegység nyugati peremétől, de mégsem az ott fellelhető kőzetekből, hanem téglából emelték a vár falait az 1400-as évek elején, Maróti János macsói bán jóvoltából. A középkorban Gyula és környéke lápos, mocsaras, vízjárta terület volt, amely megfelelő védelmet biztosított a frissen megépült erődítmény számára. A tégla alapanyagául szolgáló agyag is nagy mennyiségben rendelkezésre állt a Fehér-Körös folyóvízi síkságán.
A 15. század végén a vár továbbépítése Mátyás király fiához, Corvin Jánoshoz kötődik. Corvin után a vár a 16. század első felében sűrűn cserélgette gazdáit. A törökök 1566-ban foglalták el, s 129 év után, csak 1695-ben szabadult fel. Ezután megszűnt a hadászati jelentősége, s különféle funkciókat látott el: volt falai között levéltár és vármegyeháza is.
A téglavár és környezete már nem úgy néz ki, mint ahogyan építésekor láthatták elődeink: a mocsarakat lecsapolták, a vár árkait feltöltötték, s védműveit lerombolták. Viszont hála a több évtizedes felújítási munkálatoknak, a vár ma kiváló állapotban várja látogatóit, számtalan rendezvénnyel és programmal.
A vár pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Egy korábbi cikkünkben már tettünk egy rövid utazást Koppány löszös földjére, a korábban Külső-Somogynak, napjainkban Somogyvári-dombságnak nevezett területre. A jégkori hullóporos üledékképződés által felhalmozott löszös üledékeken nemcsak Szent László királyunk alapított bencés apátságot, hanem az Árpád-korban templomok is épültek szép…...
A Bükk hegység egy jelentékeny részét alkotják különféle korú és típusú karbonátos kőzetek, amelyekből jelentős oldott karbonáttartalmú felszín alatti vizek (karsztvizek) áramlanak ki. Ezekből az olykor változó hozamú karsztforrásokból a jégkorszak óta nagy mennyiségű édesvízi mészkő (forrásmészkő, travertínó) vált ki,…...
Olvasóink megszokhatták, hogy írásainkban előszeretettel foglalkozunk középkori templomromokkal és azok építőanyagaival. Utóbbiak közül a tégla emelendő ki, amely az alföldi építészetben kulcsszerepet játszott az elmúlt évszázadokban. Természetesen a téglához kellett jó minőségű alapanyag és olyan szakemberek, akik értettek a téglaégetés…...
