A bükki zsindelypalák nyomában

A bonyolult földtani és szerkezetföldtani felépítésű Bükk-vidék karbon és jura időszaki tetőfedő paláival korábbi cikkeinkben már részletesebben foglalkoztunk. Ezeket a különféle kifejődésű formációkat alapvetően kőzettani jellemzőik alapján közelítettük meg, részletesen kitérve kialakulásuk ősföldrajzi vonatkozásaira is. Arról azonban kevesebb szó esett, hogy ezeket a palás szerkezetű kőzeteket mikor és hol bányászták először, valamint hogyan hasznosították az egyes településeken. Korábbi cikkünk folytatásában az emberi közösségek és a tetőfedő palák kapcsolatrendszerét tárjuk fel, történeti adatokkal alátámasztva. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A történelmi Magyarország területén Schafarzik Ferenc 1904-es művében 13 agyagpalabányát vett lajstromba, amelyek legnagyobb részét már a 18. század végétől művelték. Ezek közül a legtöbb bánya a Bükk területén helyezkedett el. Felsőtárkány település határában Fazola Henrik 1767 körül fedezte fel a jura időszaki agyagpalát, amelyre az első kőfejtőt gróf Eszterházy Károly egri érsek nyittatta meg 1793-ban. A kis bányákban csak néhány munkás dolgozott kézi erővel és eszközökkel. A tetőfedésre közkedvelt tárkányi agyagpala nagyobb volumenű bányászata csak 1868-ban indult meg, amikor is négy szakmunkást hívott meg az érsekség a felvidéki Máriavölgyből. A kiváló szakemberek gyorsan felvirágoztatták az itteni palabányászatot, amelyet jól mutat az 1869-es adat is, miszerint hetene 40 bécsi mázsa „közönséges palakőzsindely” hagyta el a bányákat, tízféle minőségben és méretben. A felsőtárkányi palabányászat a 20. század első évtizedeiben szűnt meg.
A bükki zsindelypalák fejtésének másik fontos központja Bükkzsérc volt, ahol szintén a jura időszaki Lökvölgyi Formáció metamorf agyagpaláit bányászták. Itt az első palabányát az egri érseki uradalom 1788-ban nyittatta meg a nyersanyag bevizsgálása után. A „kősindel” vagy „fedőkő” névvel illetett palát még ebben az évben kipróbálták egy érsekségi épületen, amely beválni látszott a későbbiekben. Ennek hatására a korábban csak 3–4 munkást foglalkoztató üzemet bővítették: 1789–1790-ben már sok bükkzsérci férfinak adott munkát, akik több tízezer „kőzsindelyt” készítettek el. Bükkzsérc térségében kisebb-nagyobb szünetekkel a 19. században is folytatódhatott a palafejtés, amelyről a ma is látható bányagödrök és hányók tanúskodnak.
Hazánk és a Bükk legjelentősebb palabányái azonban a Bükk északi részén, Nagyvisnyó település térségében működtek. A 18–19. században három nagy kőfejtőben termelték a karbon időszaki Szilvásváradi Formáció agyagpaláit. Az itteni agyagpalát Hoch Pongrác egri „bányafaktor” fedezte fel az 1780-as évek elején, de a bányanyitási engedélyt csak 1791-ben kapta meg. Ebben az évben viszont már Farkas János, az egri érseki építési iroda vezetőjének tulajdona volt. Ő Schuch Jakab parádi német bányásszal próbafejtést végeztetett, majd 1792-ben néhány munkással, saját költségén elkezdte a bányászkodást. A nagyvisnyói palabányászat igencsak hullámzó volt a 19. században: az 1800-as évek elején visszaesett, majd 1820-tól ismét fellendült. Volt olyan időszak, amikor 51 fő dolgozott a bányákban. Az 1900-as évek elején gróf Erdődy Rezső bányájából még évi 200–800 mázsa agyagpala került ki, de 1910 körül a kitermelés végleg megszűnt. Legtovább a Bán-völgyben bányászkodtak, idős helybeliek szerint mindvégig kézi erővel és eszközökkel.
Beszéljünk végezetül a Kisgyőr határában működő palabányászatról is. A beszédes Palabánya-völgyben a 19. században indult meg a fejtés, tetőfedő palák és iskolai palatáblák készítése céljából. A Magyar Királyi Erdőkincstár tulajdonában lévő bányákban kezdetben külszíni fejtéssel bányászkodtak, a 19–20. század fordulóján már 200 m³/év mennyiséggel. A bányászat a századforduló után visszaesett és csak 1927-ben indult újra, amikor is Németországból behívott szakemberek tanították a helyieket a palabányászat fortélyaira. Ekkoriban már mélyműveléssel folyt a kitermelés, tárókból, a kőzet jövesztése pedig robbantásokkal történt. A darabolás is robbantással, illetve fűrészeléssel és ékeléssel, a feldolgozás hasítóházakban, kézi erővel és kézi eszközökkel zajlott. A kisgyőri bányászat 1929-ben szűnt meg végleg, a bánya egyik épületét 1932-ben turistaszállássá alakították át.
A bükki agyagpalákat döntően tetőfedésre használták, illetve iskolai palatáblákat készítettek belőle. Ritkábban útalapozásra, útfedésre, útfenntartásra és járdaburkolásra is alkalmazták. A zsindelypala legnagyobb felvevő piaca Eger városa volt, ahol a városi középületek és polgárházak tetőit fedték be. A korábbi fazsindelyes fedés helyett felsőtárkányi pala került a líceum épületére is 1830 körül (bár ezt már Farkas János 1795-ben javasolta bükkzsérci palával). Eger volt a felsőtárkányi pala értékesítési helye is, innen vitték tovább a kőzetet a vásárlók a felhasználás helyére. A nagyvisnyói palát szintén felhasználták Egerben, illetve Miskolcon is, de távoli településekre is eljutott. Ezzel fedték be a budai nádori nyári lakot, az oroszlányi templomot, a pozsonyi sörfőzdét, a pesti evangélikus templomot, a debreceni Református Kollégiumot, valamint több pozsonyi és pesti épületet is. A kisgyőri pala is népszerű volt, az 1850-es években már nagy mennyiségű palát szállítottak Pestre. A legismertebb épület, amelyet kisgyőri palával fedtek, a lillafüredi Palotaszálló volt.
A városi egyházi és világi építészet mellett a bükki palák a népi-falusi építészetben is fontos szerepet töltöttek be. Elsősorban a bányák környékén elhelyezkedő települések házain volt jellemzőbb a tűzbiztos pala, de a gyúlékony növényi anyagok (például nád, szalma, fazsindely) alkalmazása mindvégig meghatározó volt a bükki településeken. Ennek okai a természetes palák magas ára és a magas szállítási költségek voltak, valamint az, hogy a nagy súlyú palakövek, erős, ezért költséges tetőszerkezetet igényeltek. Az imént leírtak mellett a palák tetőre rögzítése is nehézkes és költséges volt. A kedvezőtlen tulajdonságai ellenére a Bükk-vidéken a természetes palakövek használata viszonylag elterjedt volt. Hála József „Az agyagpala bányászata és felhasználása Magyarországon” c. cikke erről a következőt írja: „E tájon köz-, lakó-, mellék- és gazdasági épületeken egyaránt alkalmazták, elsősorban módos parasztok házain és főként az egykori egri érsekségi birtok falvaiban. Ezzel az anyaggal fedték be a nagyvisnyói, a pétervásári, a borsodnádasdi, a kisgyőri és a maklári templomot, valamint a felnémeti és hámori iskolát. A természetes pala parasztházakon, például Heves megye hegyvidéki területein már a XIX. század közepe táján megjelent, nagyobb arányú alkalmazására azonban csak a század utolsó évtizedében és a XX. század elején került sor, de sehol sem vált általánossá. A kőzsindellyel fedett épületeknek napjainkra már a Bükk vidékén is csak néhány hírmondója maradt, például Nagyvisnyón.”
Érdekes az iskolai palatábla kérdésköre is, hiszen a 18. század végéig nem ismerünk olyan írott forrást, amely utalna arra, hogy a palakövet írásra használták volna az iskolákban (egy 1783-as mű említ egy „tábla-kő” nevű eszközt, amelyet írásra is használtak). A bükki bányákból kinyert palatáblákról kevés információnk van. Egyedül a kisgyőri bányából van arra adat, hogy ott iskolai táblákat is készítettek. Az első világháború után ezeket főleg nyugatról, elsősorban Németországból hozták be. Az 1940-es évek után azonban már teljesen kiszorult a palatábla a magyar iskolákból is, hiszen megjelent az olcsó papír, amely innentől kezdve indult diadalútjára.
A hajdani bükki palabányákat napjainkra már szinte teljesen eltűntette a természet, egykori létükre már csak a térképek földrajzi nevei utalnak, valamint egy-két öreg épület tetőfedői palái. Kivételt képez Kisgyőr térsége, ahol a néhai palabányák maradványai még bejárhatók és felfedezhetők. A karbon és jura időszaki agyagpalás metamorf rétegsorok azonban számos helyen kibukkannak a hegységben természetes és mesterséges geológiai feltárások formájában. Ezekben a palás rétegsorok kőzettani és szerkezeti jellemzői kiválóan megfigyelhetők.

A kisgyőri palabánya pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt