A fülei konglomerátum: Egy 300 millió évvel ezelőtti folyó üzenete

Jelen írásunkban egy kis dunántúli falu mellé látogatunk el, amelynek neve Füle. Ekkor szokták mondani, hogy ha valakinek nincs itt dolga, akkor nem megy oda. A földtanosoknak viszont ismerősnek kell, hogy csengjen a település neve!

Füle határában emelkedik a Kő-hegy, amely nem más, mint a helyiek szőlőhegye. Rajta sétálva kis présházak, hétvégi házak, gyümölcsösök és szőlősök tűnnek elő, a hegy tetejét pedig buja erdő borítja. A fák közé betérve egykori kis “bicskabányák” helyei látszanak, amelyekben sóderszerű üledékek találhatók. Vajon érdekes lehet ez nekünk? A válasz: igen!
A különféle szemcseösszetételű konglomerátumok és homokkövek a Dunántúl igen idős képződményei közé tartoznak, hisz koruk késő karbon (300 millió év). Ekkor a mai értelemben vett Dunántúli-középhegység még nem létezett, az ősét hordozó kőzetlemez egy olyan térszínen helyezkedett el, ahol magas hegyláncok húzódtak, közöttük medencékkel. A hegységkeret felől – amely nem más volt, mint a Variszkuszi-hegységrendszer – a medencék felé folyók kígyóztak, amelyek nagy mennyiségű hordalékukat ezekben teregették szét. Attól függően, hogy a folyóvízi rendszer melyik szakaszán (felső, középső vagy alsó) és melyik fáciesében (meder, ártér) működött éppen a folyó, különféle szemcseösszetételű és oxidáltsági fokú (színű) üledékek rakódtak le. Az egykori folyóvízi környezetre az üledékek és annak szemcséinek szedimentológiai (üledékföldtani) és őslénytani (például uszadékfák, egyéb növényi maradványok) vizsgálataiból következtettek a kutatók.
A Fülei Konglomerátum Formáció csak itt fordul elő a felszínen, ezért védelme különösen fontos. A felmálló kavicsos anyagot a helyiek évtizedek óta sóderként hasznosítják. A képen egy 300 millió évvel ezelőttről származó, megkövült hullámfodor tanulmányozható.

A feltárás helyét és a többi térképi  pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt