A Vaskapu télen
A Pilis északnyugat-délkeleti csapású, aszimmetrikusan kibillent sasbércekből álló keskeny vonulata zárja a földrajzi értelemben vett Dunántúli-középhegység üledékes kőzetekből álló tagjait északkelet felől. A hegységet Magyarország “szent hegyének” is szokás nevezni. A főleg mészkőből és dolomitból álló Pilisben számos látványos földtudományi érték kereshető fel. Ilyen a Pilisszentkereszt felett őrt álló Vaskapu is.
A hegységet felépítő üledékes kőzetek a Tethys elnevezésű óceán selfjén rakódtak le a késő-triász idején (kb. 200 millió éve). A sekély, trópusi, jól átvilágított vízben hatalmas mennyiségű meszes iszap képződött az évmilliók alatt. A tömörödő, kompaktálódó meszes iszapból hosszú idő alatt kalapálható, kemény kőzet lett. A meszes iszap a száraz klíma miatti betöményedő vízben helyenként dolomitosodott. A meszes iszapból lett a Dachsteini Mészkő, a dolomitos részekből pedig a Fődolomit. Ezek a kőzetek alkotják a Pilis fő tömegét.
A hegység és egyben az egész Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja a 756 m magas, a hegységnek is nevet adó Pilis. A nagy kiterjedésű, lapos platóban tetőző “hegyóriás” látogatása a szocializmus alatt tilos volt, hisz tetején helyezkedett el az a légvédelmi rakétabázis, amely Budapest légterét védte. Romjai, maradványai ma is fellelhetők.
A hegy platójából észak-északkeleten, alig észrevehető módon emelkedik ki a Vaskapu 645 m magas csúcsa. Az ebbe belevágódó Vaskapu-szurdok felett, nehezen megközelíthető hegyen lelhető fel a Vaskapunak nevezett természetes kőhíd. A hazánkban egyedülálló sziklaképződmény kőzetanyaga a Dachsteini Mészkő. A sziklaív egy elpusztult barlang maradványa, amely korábban mélyebb szinten helyezkedett el, de a hegység kiemelkedése miatt szárazra került és “elromosodott”.
A Vaskapu pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
