A Szársomlyó óriási mészkőbányája

A Villányi-hegység legmagasabb pontját (442 m) jelentő Szársomlyón a „Jó Isten” mindent megadott, amit egy hegynek kell. Kellemes mediterrán klímát, a szoknyáin felfutó szőlősorokat, kiváló borokat, mesés panorámákat, a hegy gyomrában kristálybarlangokat, és még sorolhatnánk. A Szársomlyót létrehozó Gaia („Földanya”) nagy tisztaságú karbonátos kőzetekből alkotta meg a hegyet, kiváló minőségű bauxitot hordozó lencsékkel. Az évmilliók alatt létrehozott nyersanyagokra viszont a mohó ember hamar rátette kezét, hogy belőle hasznot termeljen ki. Így jöhetett létre az a szituáció, hogy a Szársomlyó nyugati felén óriási kőbánya emészti a hegyet. Írásunkban ennek a bányának a rétegsorával ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Villányi-hegység fő tömegét a földtörténeti középidőben (azaz mezozóikumban: triász, jura és kréta) képződött karbonátos üledékes kőzetek (pl. mészkő, dolomit) alkotják. A Szársomlyót késő-jura és kora-kréta mészkőrétegek építik fel, amelyek meredeken dőlő, észak–északnyugat felé egymásra torlódott pikkelyek (Harsányhegyi-pikkely) formájában fekszenek egymáson. A sekélytengeri környezetben képződött, ősmaradványokban (pl. korallok, kagylók) gazdag, kora-kréta Nagyharsányi Mészkő Formáció nagy tisztaságú karbonátos kőzeteit a hegy nyugati végén lévő hatalmas bányában fejtik (cementipari nyersanyag), amely csak engedéllyel látogatható. A Szársomlyó keleti, Villányhoz közelebbi részén viszont egy szobrokkal díszített felhagyott kőfejtő szabadon is felkereshető, ahol a rétegsor idősebb (késő-jura) képződményeit tanulmányozhatjuk. Itt jegyeznénk meg, hogy a Szársomlyón a két világháború között bauxitot is fejtettek a németek (Harsányhegyi Bauxit Formáció), amely a késő-jura mészkő kréta időszak elején karsztosodott töbreibe hordódott bele és temetődött be. Ez volt hazánk legrégebbi és legjobb minőségű bauxit előfordulása. Na de térjünk vissza a nyugati oldalon található kőbányához!
A Harsány-hegyi kőfejtő üledékes rétegei döntően kréta időszaki tengeri mészköveket tárnak fel, amelyek a fent említett jura mészkőre és bauxitlencsékre települnek. A tömeges kifejlődésű, világosszürke színű késő-jura Szársomlyói Mészkő Formáció, valamint a kora-kréta, szürke–sötétszürke színű, vékonypados, változó rétegzettségű Nagyharsányi Mészkő Formáció érintkezése a bánya falaiban is kiválóan tanulmányozható. A legalsó kréta rétegekben szabad szemmel is látható, mákszemekhez hasonlatos képletek figyelhetők meg, amelyek chara algák termései. Ezek egyértelmű bizonyítékai annak, hogy az üledékes rétegek lerakódása kezdetben édesvízi környezetben zajlott. Császár Géza geológus a következőt írja cikkében: „A kissé magasabb helyzetű, tehát fiatalabb rétegekben a csak vékonycsiszolatban, mikroszkóppal látható nagyon gazdag és változatos fauna és flóra azt jelzi, hogy az édesvízi környezetet egyre gyakrabban váltotta fel sekélytengeri környezet. A tengerszint 5–20 m-t emelkedett, de ezt követően ismét alacsonyabbá vált, nem ritkán rövidebb idejű szárazra kerülést is eredményezve. Ez utóbbit a mai karsztbokorerdőkhöz hasonló növényzet megtelepedését jelző gyakori gyökérnyomok igazolják. Gyakori erdőtüzekről tanúskodik a rétegfelszíneken megjelenő sötétszürke elszíneződés. A feketedett mészkőrétegek viharok által feltépett, majd újra lerakódott darabjai az egyes rétegekben található gyakori fekete mészkőtörmelékek.
A rétegsorban felfelé haladva olyan mészkőrétegeket láthatunk, amelyek uralkodóan a különlegesen módosult teknőjű (szarvszerű vagy föltekeredett) vastaghéjú, un. rudista kagylókból állnak. Ezek a kagylók a 10–20 m mély sekélytengerben hatalmas tömegben éltek. A rudista kagylók a jura időszak végén alakultak ki, de a kréta időszakban váltak általánosan elterjedtté, mígnem a kréta végén a dinoszauruszokkal egyidőben kipusztultak. A kőfejtőben a földtörténet különböző szakaszaiban létrejött és különböző anyagokkal kitöltött hasadékok is megfigyelhetők. Közülük talán a legidősebb a kőfejtő felső pereméről lepillantva is látható, mintegy 15 m széles, észak–déli irányú hasadék. Itt a jura mészkőbe mélyen lenyúlóan több méteres tömböket alkot a sötétebb tónusú kréta mészkő, amelynek jobbára fehér színű, durvakristályos kalcit a kötőanyaga. Erre merőleges, tehát kelet–nyugati irányú hasadék ismerhető fel a hegy déli lejtőjén, amelyet miocén korú okker és vörös színű, erősen csillámos homokkő törmelék tölt ki.”
A Szársomlyó bányászata közben barlangüregek is feltárultak. Ezek közül a legjelentősebb az 1994. április 7-én felfedezett Nagyharsányi-kristálybarlang. Az 1450 m hosszú, fokozottan védett barlang egy inaktív, hévizes eredetű barlang. A csodálatos karbonátos kiválásokkal borított járatrendszer bejáratát ajtó zárja le, látogatása csak kutatási célzattal lehetséges. A hegy elbontása 1903-ban kezdődött el, s ma is zajlik. Nagy tisztaságú mészkövét a közeli Beremend cementgyára dolgozza fel.
Láthatjuk, hogy a hatalmas kőbánya nem csak tájképileg rombolja a Villányi-hegység ezen vidékét, hanem a robbantással járó por és zaj az élővilágot is károsítja. Az megint egy másik kérdés, hogy a bánya nélkül nem láthatnánk ennyire bele a Szársomlyó felépítésébe, s tudományos eredményeink is szegényesebbek lennének a terület földtanával kapcsolatban (nem beszélve a cementipari nyersanyagról). A Szársomlyó természetvédelmi oltalom alatt áll, a Duna–Dráva Nemzeti Park egyik féltve őrzött kincse.

A Harsány-hegyi kőfejtő pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt