Az Esztramos egykori kőbányája, háttérben a Bódva-völgy
Az Országos Kéktúra útvonala Rakacaszend és Tornabarakony községek után a Szalonnai-hegységnek nevezett kistáj erdős gerince felé veszi az irányt. Itt már a „mélybe süllyednek” a fentebb említett települések környezetében is előforduló ősi óidei (paleozós) metamorf kőzetek és a „hatalmat” a különféle, döntően triász időszaki mészkövek, valamint dolomitok veszik át. Nem véletlen tehát, hogy több helyen találkozhatunk egykori mészégető kemencék (vagy itteni néven: milék) maradványaival, hisz csak a megfelelő minőségű mészkövek voltak felhasználhatók ezen ősi mesterség űzéséhez. A bonyolult szerkezeti felépítésű hegység kőzettípusai kiválóan tanulmányozhatók még a martonyi középkori pálos kolostorrom falaiban beépítve is.
A Szalonnai-hegység gerincén átkelve, komoly ereszkedés után Bódvarákóra érkezünk, amely után hamarosan elérjük a Rákóczi-barlang bejáratát és egyben a kőbányászat által megcsonkított sasbércet, az Esztramost is. A bonyolult szerkezetű hegy fő tömegét egy enyhén átkristályosodott triász mészkő alkotja, amelyet a geológusok Steinalmi Mészkő Formációnak neveznek. Alapanyaga egy trópusi lagúnában rakódott le, amely később a földkéregben uralkodó nagyobb nyomás és hőmérséklet hatására kissé metamorfizálódott. A számtalan barlangot rejtő Esztramos az elmúlt közel kétszáz évben az emberi tájátalakító tevékenység áldozata lett. A 19. század első felében indult meg a hegyet felépítő mészkőben található vasérc-indikációk kitermelése, majd a 20. század közepén a mészkőbányászat is. Mindkét ásványi nyersanyag alapvetően a borsodi nehézipart szolgálta, amely mára már az enyészeté. Az iparszerű bányászat során a hegy eredeti magassága helyenként közel 80 méterrel csökkent, s közben több tucat barlang is megsemmisülhetett. Nem véletlen tehát, hogy a hegy messziről egy „szuvas fog” képét mutatja.
A bányászat ma már a múlté, s az Esztramos az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság egyik féltve őrzött kincse, a benne található barlangokkal együtt. Ezek közül a Rákóczi (1. számú)-barlang látogatható csak, amely csodás borsóköveivel és tiszta, mély vizű tavaival a nemzeti park méltán egyedülálló természeti csodája. A többi barlang (pl. Földvári Aladár-barlang), az egykori tárók és maga a csúcsi nagy kőfejtő is csak külön vezetővel és engedéllyel látogathatók. A fenti kőbányában rendkívül szép kifejlődésű kalcitásványok tanulmányozhatók, nem is beszélve a Bódva-völgy felé való felejthetetlen kilátásról.
Az Esztramos pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Szöveg: Veres Zsolt (Fotó: Dr. Páll Dávid Gergely)
