Triász homokkő a temetőben

Az Aggteleki-karszt és a Rudabányai-hegység területén „A kövek mesélnek” hosszú évekig dolgozott az ottani földtani alapszelvények felmérésében és védetté nyilvánítási eljárásában. Ezen terepi munka során jutott el Perkupára, ahol a szakirodalomban gyakran emlegetett temető feletti földtani feltárás rejtelmének nyomába eredt. A vöröses színezetű homokkövek évszázmilliók történéseit mesélik el, amelyekre ezen írásunkban le is csapunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A temető feletti domboldal vöröses homokköves és aleurolitos kibukkanásait tanulmányozva kevesen gondolnak abba bele, hogy ezek a kőzetrétegek nem a mai földrajzi helyükön, nem a mai földrajzi szélességükön és hosszúságukon rakódtak le. A perm időszak végén, a triász időszak elején (kb. 250 millió éve) a mai Aggteleki-karszt területét hordozó kőzetlemez több ezer kilométerre innen, valahol az Egyenlítő és a Ráktérítő között, az ősi Afrika és Eurázsia „szorításában” helyezkedett el. Akkoriban a két kontinens között a nyugat–keleti tengelyű (egyenlítői) Tethys elnevezésű öböl, majd később óceánná fejlődő üledékgyűjtő terpeszkedett, amelynek északi partvidékén helyezkedett el az Aggtelek–Rudabányai-egység. A perm időszak végén még elzárt túlsós (hiperszalin) lagúnákban zajlott az üledékképződés, a triászban sziliciklasztikus rámpán, karbonátplatformokon, majd az időszak vége felé platform-lejtőkön és medencékben rakódtak le a vastag üledékes rétegsorok, jelezvén a Tethys és mellékóceánjainak fokozatos kinyílását-mélyülését, az óceanizációs szakaszt. Később az óceánok bezáródtak, majd a különálló kis kőzetlemezek hosszú évmilliók alatt a mai földrajzi helyükre vándoroltak a kontinensek fokozatos mozgásainak hatására – közben az Aggteleki-karszt térsége is bonyolult takarós szerkezetet „öltve magára”. Összefoglalva, a temető felett feltáruló triász időszak eleji tengeri üledékek nem a mai Perkupa térségében hullámzó tengerekben rakódtak le, hanem valahol a forró övezetben, sok ezer kilométerre mai pozíciójuktól. A rövid lemeztektonikai ihletettségű bevezető után tanulmányozzuk a feltárás kőzetanyagát és az üledékes rétegek szedimentológiai sajátosságait!
A temető feletti domboldalon a triász időszak elején lerakódott Bódvaszilasi Homokkő Formáció rétegei bukkannak elő, amelyeket döntően vörös homokkő, aleurolit és agyagpala (utóbbi szakmailag nem teljesen helyes, mivel nem egy metamorf kőzetről van szó; találóbb lenne az agyagkő elnevezés) váltakozása épít fel. A 200–300 m-es vastagságú formáció alsó szakaszában az agyagpala és az aleurolit kőzetfajták uralkodnak, vörös és zöld színben váltakozva. A felső szakaszon a vörös homokkő válik dominánssá, bár a formáció rétegsorában mindhárom kőzettípus váltakozva megtalálható. A kőzetek törmelékanyaga uralkodóan kvarc, alárendelten földpát és muszkovit, kötőanyaga kovás, agyagos vagy ritkán meszes. Ősmaradványai közül a tengeri kagylók a dominánsak, többek között a Claraia és az Eumorphotis, valamint az Unionites, a Bakevellia és az Neoschizodus fajok.

A Bódvaszilasi Homokkő jellegzetes üledékszerkezeti jegyekkel rendelkezik, amelyek az egykori üledékképződési környezetre engednek következtetni. Inkább a formáció alsó szakaszára jellemző a kőzetek finom lamináltsága: az agyagpala párhuzamosan laminált aleuritzsinórokat, az aleurolit is párhuzamosan vagy mikro-keresztlaminált homokzsinórokat tartalmaz. Felszíni feltárásokban, valamint egyes szintekben az agyagpalában kerekded üregek vagy evaporit utáni kalcit pszeudomorfózák is előfordulnak. A homokkő jellegzetesen keresztlaminált és agyag flázeres, hullámfodros felszínű. Gyakoriak a vékony, gradált viharüledékek is. A formáció felső szakaszán a buckásan keresztrétegzett homokkő a meghatározó típus. A szintén keresztrétegzett vörös ooidos mészkő vékony szintben települ. Nem teljesen tisztázott az aleurolit felszínét borító mm-es apró ráncok, az úgynevezett „wrinkle mark”-ok eredete. A formáció fekvője a Perkupai Anhidrit Formáció, fedője a Szini Márga Formáció. A nagy kérdés már csak az, hogy a bekezdésben leírt üledékek és azok szerkezeti jegyei vajon milyen ősföldrajzi környezetben rakódtak le?
250 millió évvel ezelőtt, a fentebb már említett Tethys partvidékén egy óriási kiterjedésű árapály uralta síkság helyezkedett el, amelyet az apály és a dagály váltakozásának hatására időszakosan sekély tengervíz borított el. A Bódvaszilasi Homokkő Formációban azért dominánsak a különféle méretű törmelékszemcsék, mert a csapadékosabb éghajlat és/vagy a szárazföld (lehordási terület) kiemelkedése miatt felerősödött a törmelékbeáramlás az üledékgyűjtő, azaz a tengerpart felé. A néhai sekély selfen a törmelékanyagot a hullámzás és a viharok halmozták tovább. Ezt az is jelzi, hogy a perm végi és triász eleji lagúnáris evaporit-képződést (Perkupai Anhidrit Formáció) váltotta fel a Bódvaszilasi Homokkő, amely egyértelműen éghajlati változásokat jelent, hiszen a száraz (arid) klímán jelentkező dolomit–anhidrit képződése megszűnt. Tehát a Bódvaszilasi Homokkő megjelenése a triász rétegsor alján egy éghajlati és egy tektonikai esemény lehetőségét is felveti a tethys-i régióban. A törmelékanyag forrásterületei a permi molassz képződményekből felépülő szárazulatok voltak.
Ha alaposan tanulmányoztuk a temető feletti domboldal alsó triász kibukkanásait, érdemes elsétálni a református templom szomszédságában található Bajcsy-Zsilinszky utca elejére, ahol a Bódvaszilasi Homokkő Formáció védett földtani alapszelvényét találjuk. A Petőfi Sándor úton Varbóc felé sétálva pedig a szintén kora triász Szini Márga Formáció egyik kibukkanását tanulmányozhatjuk (erről korábban írtunk már cikket is). További szakmai érdekesség, hogy 1955 és 1987 között Perkupa határában egy mélyművelésű, úgynevezett kamrafejtéses anhidrit-gipszbánya is működött, ahonnan évente 30 000-40 000 t/év nyersanyagot termeltek ki. Ezt őrölve lignittel keverték, majd szikes talajok javítására használták. A bánya 32 éve alatt a 21 nagy kamrából 1 millió tonna anhidritet termeltek ki, de még 5 millió tonna így is maradt a mélyben. A területet azóta rekultiválták, így az anhidritbe gyúródott szerpentinit-tömbök sem kerülnek már elő. A perkupai bánya bezárása után nyílt meg az alsótelekesi, amellyel egy korábbi írásunkban szintén foglalkoztunk már.

A temető feletti feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt