Szigliget, ahol vár a bazalt!

Szigliget a Balaton-felvidék egyik leglátogatottabb települése, különösen igaz ez rá egy hűvösebb és csapadékosabb nyári napon. A műemlékek, a kiváló borok és a tájképi értékek közül legismertebbek talán a középkori vár maradványai, amelyekhez évente sok tízezer turista sétál fel. A várrom történelmi jelentősége mellett azonban földtudományi jellegűeket is rejteget, hiszen a Várhegyet egy sok millió évvel ezelőtti bazaltos vulkanizmus hozta létre, amelynek magmás kőzetei a várépítést is befolyásolták. Írásunkban Szigliget földtanával és a vár történetével ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Szigliget térségében emelkedő hegyek a Bakony–Balaton-felvidék vulkáni terület (BBVT) részét képezik. A területen az alkáli bazaltvulkanizmus a késő miocénben (kb. 8 millió éve) kezdődött, s a pliocén végén, pleisztocén elején (kb. 2,3 millió éve) fejeződött be. A hosszú vulkáni működés során a földköpeny anyagának részleges megolvadása miatt szilícium-dioxidban szegény, bázikus kemizmusú (bazaltos) olvadékok nyomultak a felszín felé, az extenziós (húzásos jellegű) feszültségek hatására keletkező hasadékok mentén. A döntően heves robbanásos – szakmai kifejezéssel freatomagmás – kitörések során a fent nevezett 6 millió év alatt kb. 50 darab kitörési központ működött, amelyek erősen lepusztult maradványai a BBVT meghatározó és ikonikus tájképi elemei. Ezt a Szigliget környéki hegyek is már messziről szemlélve igazolják, amelyet a csatolt fotó is bizonyít. A kőzetolvadék keletkezésének hátterét itt nem fejtjük ki részletesen, a folyamat korábbi cikkeinkből részletesen elolvasható.
Az úgynevezett „szigligeti halomcsoport” (Várhegy, Antal-hegy, Majális-domb, Soponya-tető, Óvár, Rókarántó) kiemelkedései döntően piroklasztikus (vulkáni törmelékes) kőzetekből állnak, egyedül a szóban forgó Várhegyen található lávából megszilárdult bazalt, az is telér formájában. A vulkáni működés időkerete a radiometrikus kormeghatározások (például K–Ar, Ar⁴⁰–Ar³⁹) alapján 4,5–3,9 millió év. A késő miocén (pannon) törmelékes üledékes képződményekre települő piroklasztit összleten belül – szöveti, összetételbeli jellegzetességek és rétegtani helyzet alapján – három egységet különítettek el a szakemberek.
A Soponya-tető, Óvár és Rókarántó térségében tárulnak fel rétegtanilag a legalsó szinthez tartozó, heves robbanásos (freatomagmás) kitörési oszlop összeomlásából származó piroklasztikus kőzetek. A tömeges vagy gyengén rétegzett, mátrixvázú, lapillitufából és tufabreccsából álló, járulékos kőzetrészekben (például lherzolit- és amfiboltöredékekben) gazdag egység kürtőközeli fáciesként, talán kürtő- vagy csatornakitöltésként értelmezhetők. A robbanásos működés a földkéreg mélyéről olyan kőzetdarabokat (például fillitet) tépett fel, amely arra enged következtetni, hogy legalább 700 m mélyen lehetett az egykori felszín alatt a kitörések mélysége.
Az Antal-hegy déli részén (Öreg-erdő) és a Majális-dombon tárulnak fel a szigligeti robbanásos vulkáni működések rétegtani értelemben középen található képződményei. Ezeket döntően osztályozatlan, durvaszemcsés, normál gradációjú, rétegzett üveges lapillitufa és tufa építi fel. A jól rétegzett tufaszintek néhol hullámos futásúak, esetenként keresztrétegzettek. Gyakoriak a litikus fragmentumok, a lherzolit-zárványok viszont ritkák. A robbanásos vulkáni működés a mélyből neogén homokkőtömböket tépett fel, amelyek peremei gyakran pörkölődöttek. Az összlet egy olyan vulkáni működést sejtet, amely tufagyűrűket/maar-formákat hozott létre.
Az említett „szigligeti halomcsoport” északnyugati részén feltáruló piroklasztikus kőzetek a legfelső rétegtani egységet alkotják. A finom- és durvaszemcsés, rétegzett, járulékos kőzetelegyrészekben gazdag üveges lapillitufák és tufák sekély fészkű tűzhányótevékenység során jöhettek létre, egy krátertől távolabbi vagy önálló kitörési központ rétegsoraként. A lherzolit-zárványok ritkák, a feltépett és peremein megsült neogén üledékek viszont gyakoriak. Ebbe a felső rétegtani egységbe tartozik a Várhegy piroklasztikus kőzetanyaga is, amelyet a vulkáni működés vége felé bazalttelérek jártak át és „erősítettek meg” a lepusztulási folyamatokkal szemben. Korábbi radiometrikus kormeghatározások alapján a bazalttelér anyaga 3,3 millió éves, a legújabb mérések 4,08 millió évet adtak (pliocén kor). A környezetéből markánsan kiemelkedő Várhegy tálcán kínálta magát a középkorban, hogy rá várat építsenek. A vár történetével az erősség hivatalos honlapján ismerkedhetünk meg.
A Balaton kialakulásával már több cikkünkben foglalkoztunk. Itt jegyezzük meg, hogy a Balaton történetének voltak olyan nagyobb vízállásos időszakai, amikor a szigligeti hegyek gyakorlatilag szigetként emelkedhettek ki a sekély Balaton vizéből, máskor pedig mocsarakkal körbevett félszigetet formáztak. Szászi József cikkében a következőt írja: „Kis L. (1983) szerint Szigliget neve mégsem a sziget szóból származik, hanem a szig-, szeg-, szög- elő és utónévképzőből, ami kiszögelésre beszögelésre, félszigetre utal (például Szeged és Zalaegerszeg, illetve a „névrokon” Szögliget, amely fölé a Szádvár romjai magasodnak); valamint a liget (erdő) összetételéből jött létre (mint például a másik „névrokon” település Szegerdő). Az idézett szerző szerint, míg a környező tanúhegyek nevei (Badacsony, Gulács, Csobánc és Tóti-hegy) többnyire szláv eredetűek, addig Szigliget neve a honfoglaláskor magyar névadással jött létre.”

Felhasznált irodalom:
Harangi, Sz. (2011): Vulkánok – A Kárpát-Pannon térség tűzhányói. GeoLitera, SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, Szeged
Kónya, P. (szerk., 2015): A Bakony–Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai. Herman Ottó Múzeum, Miskolc–Budapest

A szigligeti vár pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt