Séta a Pes-kő sziklapárkányán

A Gerecse meghatározó tájképi elemei a környezetükből kiemelkedő, ellenállóbb kőzetanyagból álló sasbércek (horsztok). A döntően triász időszaki Dachsteini Mészkőből álló, törésvonalak mentén kiemelkedett és kibillent rögök a térség ikonikus túracélpontjai, barlangjaik gazdag leletanyaggal büszkélkedhetnek. Korábbi cikkeinkben már bemutattuk a Bajót feletti Öreg-kőt, valamint a Keleti-Gerecse sasbérceit, amelyekre még az Országos Kéktúra útvonala is felkapaszkodik. Jelen írásunkban a Vértestolna határában magasodó Pes-kőre látogatunk el, ahol természetesen a földtudományi értékeket vesszük lajstromba. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Tatabánya felől Tarján felé haladva az országúton, északnyugat felé tekintve egy vastag mészkőpadokból álló, az egykori vízszintes helyzetéből nyugatias irányban kibillent rétegsor tűnik fel, amelyet sötéten ásító barlangok tarkítanak. A Pes-kő-hegy 1 m híján a 400 m-t elérő tömegére jelzett turistaút ugyan nem visz fel, de az Országos Kéktúra útvonaláról könnyedén felsétálhatunk a földtudományi értékekben gazdag sasbércre.
Mielőtt bejárnánk a hegy geoturisztika értékeit, utazzunk vissza az időben úgy 215–210 millió évet, a földtörténeti triász időszak végére. Ekkoriban a mai Gerecse területét hordozó kőzetlemez, a Dunántúli-középhegységi-egység valahol az Egyenlítő és a Ráktérítő között terült el, több ezer km-re mai földrajzi helyzetétől. Ez az Afrikai-kőzetlemez északnyugati sávját jelentette, a Tethys elnevezésű óceán délnyugati partvidékét. Az egykori afrikai szárazföldet óriási kiterjedésű selfek határolták, amelyeken 200 m-nél nem mélyebb, jól mozgatott és átvilágított trópusi tengervíz hullámzott. Az árapály (dagály és apály) uralta Dachsteini-platformon a hosszú évmilliók alatt nyugodt és kvázi folyamatos üledékképződés zajlott, ezért több ezer m-es vastagságú mésziszap halmozódott fel. A mésziszap karbonátos alapanyaga élővilági eredetű (biogén) volt, amely a különféle mészvázú tengeri élőlények (például egysejtűek, csigák, kagylók) anyagából halmozódott fel. Később ez diagenizálódott kemény mészkővé, létrehozva azt a Dachsteini Mészkő Formációt, amely a Dunántúli-középhegység egyik legelterjedtebb kőzettípusa. A Gerecsében a Dachsteini Mészkő szintén a legnagyobb felszíni elterjedésű és legvastagabb (600–800 m) képződmény, amely három, észak–déli csapású vonulatba rendeződött (a Pes-kő blokkja a középső vonulatra esik). Végezetül visszautalva a bekezdés első mondatára: a Gerecse triász mészkövei nem a mai helyükön rakódtak le, onnan a lemeztektonikai folyamatok hatására „utaztak” jelenlegi földrajzi pozíciójukba (tudniillik a Föld szilárd litoszféráját alkotó kőzetlemezek mozognak). További érdekesség, hogy a Gerecse ezen triász mészköve a Déli-Alpokkal egy ősföldrajzi környezetben helyezkedett el és rakódott le, innen a formáció germán elnevezése is.
Miután megnéztük a Pes-kő kőzetanyagának kialakulási körülményeit, másszunk fel a hegyre, majd ereszkedjünk le a keleti oldal ösvényein a sziklafal oldalába, s tanulmányozzuk a kőzettest jellegzetességeit. A világosszürke színű mészkő leglátványosabb és szabad szemmel is azonnal szembeötlő tulajdonsága a vastagpadosság, amely kialakulásával egy korábbi cikkünkben már részletesebben foglalkoztunk. A formáció további jellegzetessége a ciklusosság, amelyet Lofer-ciklusoknak nevezünk (erről is volt már szó korábban). A Tethys egykori trópusi tengervíz uralta árapálysíkságain az úgynevezett „C” tagok fejlődtek ki, amelyek már mélyebb tengervízben rakódtak le, az árapályöv alatti zónában. Éppen a formáció ezen alsó szakasza tárul fel a Pes-kő keleti oldalában, több m-es vastagságú padokkal. Az itt látható mészkőre jellemzőek a szövetében nagy mennyiségben elhelyezkedő karbonátos anyagú ősmaradvány-töredékek (Megalodus-kagylók, tornyos csigák, magános korallok, foraminiferák, kagylósrákok), jelezve az egykori self gazdag trópusi élővilágát.

A hegy neve a szláv eredetű „pest” szóból származik, amely barlangot jelent. Nem véletlen az elnevezés, hiszen az Országos Barlangnyilvántartás 38 darab számozott barlangot jelöl a jól oldódó triász mészkőből álló hegyen. A legnagyobb és leglátványosabb a Pes-kői 1. sz. barlang, amelynek szinonímái a Peskő-barlang és a Peskőhegyi sziklaüreg. A barlangot Bél Mátyás latin nyelvű munkája említi először, amely 1723–1742 között készült Komárom vármegyéről. A 320–330 m-es tengerszint feletti magasságban található barlang háromszög alakú szádával nyílik a meredek sziklafalban. Ismert hosszúsága 26 m, vertikális kiterjedése 9,3 m. A befelé keskenyedő és alacsonyodó üreg végében ferde, üledékekkel kitöltött kürtő található. A karsztos üreg kialakulása valószínűleg nem leszálló hideg karsztvizekhez, hanem a mélykarsztban felmelegedett felszálló vizekhez, vagyis termálkarsztos folyamatokhoz köthető.
A barlangról egy legenda is kering a környéken: „Úgy tartja a népi emlékezet, hogy annak idején a környékbeliek a Pes-kő barlangjában bujkáltak a török elől. Amikor elfogyott a vizük, egy asszony a kislányával kimerészkedett a barlangból, hogy vizet húzzon a közeli kútból. Szerencsétlenségükre rájuk akadt egy török, aki azonnal fogságba ejtette őket. Életükért cserébe elárulták, hol rejtőzik a többi falubéli, de ez sem mentette meg őket, társaikkal együtt őket is megölték.”
A törésvonalak mentén kiemelkedett és kibillent sasbérc leglátványosabb része kelet felé néz. Itt találjuk azt a vastagpados Dachsteini Mészkő rétegsort, amely az imént bemutatott barlangot is rejti. A szép kilátás mellett különleges természeti látnivaló az a természetes sziklapárkány vagy „gyilokjáró”, amely egy réteglap felszínén halad, egy jobban kiugró pad tetején. Ha nyitott szemmel járunk a sziklafelszíneken, a karsztos oldódás által kialakított formakincset (például gyökérkarrok) és a növényi gyökerek kőzetrepesztő hatásait is tanulmányozhatjuk.
A hegy alatt halad el az Országos Kéktúra útvonala is; észak felé Tardos és a Nagy-Gerecse vidéke vár ránk, míg dél felé a Somlyón át Szárliget felé túrázhatunk.

A Pes-kő (sziklafal és barlang) pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt