Ismét egy Remete-barlang, csak a Mátrából

Írásainkban már számtalan olyan természetes vagy éppen mesterséges üreggel foglalkoztunk, amelyek nevében szerepelt a „remete” szó. Gondoljunk csak például a Duna feletti Remete-barlangokra, a Mátraverebély–Szentkút mellett lévőkre vagy éppen a Demjén és Kács határában nyílókra. Jelen cikkünkben egy újabb „remetelak” nyomába eredünk, amely a Mátra erdőségeinek mélyén tátong, és nemkarsztos barlangként természetes folyamatok hozták létre. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Mátrafüredről a Kékestető felé sétálva (Gyöngyös közigazgatási területén), a K+ jelzésről leágazó KΩ turistajelzésen, 746 m-es tengerszint feletti magasságban nyílik a Remete-barlang sötéten ásító nyílása. A Csatorna-patak feletti hegyoldalban, a Remete-bérc hosszan elnyúló gerincének sziklás és meredek délkeleti oldalában található üreg egy úgynevezett nemkarsztos barlang. A fogalom szó szerinti értelmezésben azt jelenti, hogy az üreg nem kémiai oldódási (karsztosodási) folyamatok által jött létre mésztartalmú kőzetekben, hanem valahogyan máshogy. Valljuk be őszintén, a Mátrát alkotó vulkanikus kőzetek miatt talán ez annyira nem is meglepő.
A földtani térképek tanulsága szerint a barlang befoglaló kőzete a jelenleg is érvényes kőzetrétegtani (litosztratigráfiai) beosztás szerint a Mátrai Andezit Komplexum Kékesi Andezit egységéhez tartozik. A középső miocén (szarmata korszak, kb. 13,5–11,8 millió éves) korú andezites lávakőzetek (korábban „felső piroxénandezit-sorozat”) a fiatalabb mátrai vulkanitok közé tartoznak. A lávakőzetek dominanciája mellett alárendelten szubvulkáni testek (telérek) és szórt vulkáni anyagok (piroklasztitok) is előfordulnak benne. A maximálisan 200 m-es vastagságú Kékesi Andezithez sorolják a Mátra fiatalabb, hidrotermális elváltozást nem mutató felső (fedő) andezitjeit. Az andezites hasadékvulkánok a Mátra déli irányú kibillenésének hatására jöttek létre, amely kitörési központokból piroxénandezit nyomult ki, többszörösen ismétlődő, eltérő irányú, lapos dőlésű (5–25°) lávaárak és lávatakarók formájában. A kőzetolvadékból a megszilárdulásuk után fekete színű, hólyagos szövetű, tömör vagy lemezes szerkezetű andezit kristályosodott ki. A Remete-bércen például 4–10°-al délnyugatra dőlő andezitpadok figyelhetők meg.
Eszterhás István barlangkutató írásaiban a következőket közölte a Remete-bércen (Nagy- vagy Széles-parlagon) nyíló barlangról: „6,3×7,9 /+2,4 m, inszolációs mállással és kifagyással keletkezett üreg andezit és andezitagglomerátum határán, melyet kisebb mértékben mesterségesen is alakítottak.” Egy másik cikkében: „A Kékes csúcsától 2 km-rel délnyugatra levő 6 x 8 m alapterületű, 2 m magas Remete-barlang keletkezése ugyan meglehetősen összetett, de a több barlangképző hatás között jelentős a hő- és nedvességingadozás okozta aprózódás.”
Ozoray György 1960-as cikkében részletesen foglalkozott a Remete-barlang kialakulásával. A nemkarsztos üreg paramétereiről a következőképp számolt be: „A sziklatörés felső szélétől alig 5–6 m-rel lejjebb keskeny sziklapárkány húzódik. Innen nyílik a barlang. A nyílás K-nek néz és É–D-i irányban (350°–170°) 7,5 méter széles. A barlang „mélysége” (hossza) 8,5 méter. Az elülső rész mennyezete 3 méter hosszan (alaprajzban nézve V-alakban) felszakadt, úgy hogy középen csak 5,5 m hosszan van tető a fejünk fölött. A jobboldali (É-i) falon, a barlangfenékről 1,5×1,5 méteres, 1 méter magas, gömbölyű oldalfülke nyílik. A barlang szélessége 3 méter hosszúságnál 5,3 méter, 4,5 méternél 4 méter, a hátsó falon 2,2 méter. Átlagos magassága 3 méter.”
Ozoray szerint a barlang kialakulása komplex genetikájú, amely összefüggésben van a barlang környezetének földtani felépítésével. A nemkarsztos üreg befoglaló kőzete andezites lávakőzet és andezitagglomerátum (szakmailag helyesebben lávabreccsa), pontosabban ezek határai. Utóbbi fej- vagy ökölnagyságú vöröses tömbökből áll, kötőanyaga szintén vöröses, mállott és porlódó kőzet. Ebben kis erekben és fészkekben kagylós törésű, zsíros tapintású, világosbarna színű agyagásványos (montmorillonitos és kaolinites) kitöltés található. Az andezit pados és lemezes szerkezetű, vörösesre mállott felszínű, friss törési felületén sötétszürke színű kőzet. Jellemző rá a világosabb színű plagioklászföldpátok jelenléte, amelyek helyenként kimállva likacsos kőzetszerkezetet okoznak. Néhány helyen az andezitfelszínt fényes vörösesbarna máz borítja, amelynek anyaga vas-oxid. A két kőzettípus érintkezési felülete nem éles, hanem fokozatos, mállott és hullámos lefutású.
A lávakőzetek repedésekkel átjártak, amelyek a hűlés és a tektonikai hatások miatt alakultak ki. Az elválási felületek részint közel vízszintesek, ezek adják a lávakőzet padosságát, részint közel függőlegesek. Az elválási felületek hullámosak vagy görbültek, néha majdnem hengerfelületet adnak. A mennyezetet a pados-lemezes andezit egymással közel párhuzamos, gyengén hullámos elválási lapjai mentén történt leszakadások formálták ki. Az agglomerátumfalak hullámosak vagy gömbölyűen bemélyedők.
Ozoray szerint a Remete-barlang úgy alakult ki, hogy a szerkezeti mozgások és a hűlés miatt összetöredezett kőzettestben az elválási felületek mentén elmozdulások történtek. A folyamat hatására a könnyebben pusztuló (és talán hidrotermálisan bontott) andezitagglomerátum egy foltban a felszínre bukkant. Innentől kezdve a kémiai mállási folyamatok, a fagyaprózódás és a hőmérsékletingadozás (inszoláció) okozta aprózódás egy kisebb bemélyedést dolgozott ki az agglomerátumban. A keletkezett törmeléket a tömegmozgások, a lefolyó csapadékvíz és a szél hordták el a keletkező üreg térségéből. Az üreg további formálódását az andezitben található elválási felületek segítették, hiszen a kőzetrések mentén a lávatömbök leszakadoztak, majd a bejárati rész a felszínig felszakadt. A leszakadó tömböket valószínűleg mesterségesen távolították el, hogy lakhatóvá tegyék a miocén vulkanitokban megszületett nemkarsztos barlangot. A barlang kialakulásának idejére azonban nincsen bizonyíték, talán a pliocén vagy inkább a pleisztocén során történhetett.
A barlang napjainkban is tapasztalható mennyezeti leszakadásainak anyagát a korábbi évszázadokban emberek (talán remeték) távolíthatták el, hogy a barlangot tartós megtelepedésre használják. A Mátra monográfia a következőt írja erről: „A Mátra ezen remetéje Valgatha cseh vezér lett volna” – írja Kandra K. (1890), régi kalendáriumokból, családi naptárakból szerezve értesülését a Mátrában élő vak remetéről –, aki hajdanán híres huszita rablóvezér volt, és akit Dezső vitéz vakított meg, megbosszulva, hogy Valgatha elrabolta jegyesét.” A Mátra turistaatlasza a következőt közli olvasójával: „A népmonda szerint egy cseh rablóvezér elrabolt egy „tündérszép” lányt és Dédes várába vitte. A lány később megőrülve került vissza falujába, régi jegyese bosszút állva Dédesben meglepte a csehet, szemeit kiszúrta, elhurcolta és e barlangba vetette. A vak remetéről öregkorában a vörösmarti pálos barátok gondoskodtak.”

A Remete-barlang pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt