Csengele ősi templomainak nyomában

Csongrád–Csanád vármegye északnyugati szegletében, Kiskunfélegyháza és Kistelek között, a Dong-éri-főcsatorna szomszédságában terül el az ősi kun település, Csengele. A Kiskunsági löszös hát és a Szabadka–Majsai-homokhát (korábban Dorozsma–Majsai-homokhát) találkozásánál fekvő Csengele térsége több természeti és kulturális jellegű látnivalót is rejteget. Írásunkban az M5-ös autópálya mellett (Bogár-hát) felkereshető Árpád-kori templomrom történetét ismerjük meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A továbbiakban Horváth Ferenc „Csengele középkori temploma” című műve alapján ismerkedünk meg a településsel és templomainak történetével: „Csengele Szeged város azonos nevű tanyai kapitányságából 1950. január 1-jétől szervezett község. Határában Reizner János 1892-ben, Horváth Ferenc 1975-ben két Árpád-kori (13. sz.) templom maradványait tárta föl. Az Alsó- és Felső-Csengelén található templomromokat nyilvántartotta a kun pusztákat 1699-ben összeíró küldöttség, és föltüntette Kaltschmidt Ábrahám 1747. évi szegedi határtérképe is. A felső-csengelei rom emlékezetét őrzi a Templomhalom. A középkorban kun puszta, neve az erdős, bozótos hely jelentésű kun szóból származik. 1570-ben Alsó- és Felső-Csengele pusztát a szegediek használták marhalegelőül és a török adóösszeírók 16 szállást találtak a két pusztán. A hódoltság után az 1730-as években került Szeged birtokába.
Egy 1699-ből származó feljegyzés sorai utalnak arra, hogy a kun puszták egyházas helyeinek összeírását végzők még tudtak egy itt állott templomról, mely a török uralom alatt elpusztult. Leírják ugyanis, hogy Felső-Csengelén a templom romja még látszik, Alsó-Csengelén azonban nem található:„…In superiori seindt noch einige rudera von der Kirchen, in inferiori aber nichts zu finden.” Kaltschmidt Ábrahám, aki Szeged határának térképét készítette, még 1747-ben is tudott a maradványokról, hiszen több más puszta-templom romja mellett (Csórva, Kereser, Öttömös, Csengele-Templomhalom) Alsó-Csengelén is templomromot jelölt „locus ecclesiae” felirattal. A 18. század végén, a József császár-kori térkép szerint már csak a felsőcsengelei templom romjai léteztek, melynek eltűnéséről a helyi hagyomány a múlt század végén még annyit vélt tudni, hogy Szeged város hatósága – mint kegyúr – a kisteleki templom építéséhez hordatta el építőanyagként. A 18. század végére azonban annyira elbontották, hogy az akkori térkép már nem is tünteti fel.
1975. január 24-én az Aranyhomok MGTSZ a központi major mögötti területen, a Bogár-tanya mellett (015/17 helyrajzi számú terület „h” alrészén) homokkitermelést kezdett meg. A munkák beindulásakor azonban emberi csontok kerültek elő, ezért értesítették a szegedi Móra Ferenc Múzeumot. A leletmentést 1975. január 27. és február 11. között végezték dr. Horváth Ferenc irányításával. A „Bogárhát” elnevezés egyébként egészen jelenkori, a domb melletti tanya tulajdonosáról nevezik így a lelőhelyet, mely megbízhatóan azonosítható az 1747-es térképen jelölt templomhellyel. A mezőgazdasági művelés következtében a templom korabeli dombja annyira lekopott, hogy az alapfalakat már 50–90 cm mélyen megtalálták. Az alapozás 110 cm szélességben és kb. 170 cm mélységben döngölt szürke agyagból készült, téglasor vagy kőalapozás nélkül. A templom külső mérete 9,7 x 6,8 méter. A templombelső feltárása közben számos vakolatmaradvány került felszínre szürke, téglapiros, fehér festésű töredékek; fehér alapon sárga, fekete ívek; sárga alapon vörös mező – fekete sávokkal keretezve. A templom tégla és kő felhasználásával készült, bár a feltételezések szerint az egyik építőanyagot a korabeli újjáépítéshez használhatták.
A templom építésének korát nem lehet pontosan behatárolni. Horváth Ferenc feltételezése szerint legkésőbb a 13. században épült, és valószínű, hogy a tatárjáráskor (1241/42) pusztult el először, majd újjáépítették. A templomban és környékén 38 sírt tártak fel 62 és 162 cm közötti mélységben. A sírok fekvése nagyrészt a templom tengely irányához igazodott. Mindegyik halottat háton fekve, nyújtott lábakkal temették el. A kezek a test mellett nyújtva, a mellen vagy a medencén keresztbe fonva, illetve ezek kombinációjaként helyezkedtek el. Koporsóra utaló nyomokat csak néhány sírnál lehetett felfedezni. Kilenc sír alján találtak faszéndarabokat szétszórva. A sírban történő tűzgyújtás okára több feltételezés van. Egyesek szerint a járványos betegségek elleni védekezésre utal, mások szerint pedig hiedelmi okok miatt végezték. Öt esetben a temetés ünnepi ruhában történhetett, amire az előkerült selyemszövet darabok, párták és pártaövek utalnak. Pártát három gyermeksírban fedeztek fel.
Pártaöv három sírból került elő, ezüstözött bronzveretekkel. Az egyik öv szíjvégén a páncélba öltözött Szent Györgyöt ábrázolták, amint a sárkány torkába döf lándzsájával és a lábával rátapos. A szent itt gyalogosan szerepel, ellentétben a középkorban elterjedt lovas ábrázolással. Gyűrű kettő sírban volt. Hajkarika csak egy sírban fordult elő és a 13. század végén készülhetett. Hat sírban fordult elő 14–16. századi ruhakapocs és pitykegomb. Üveg pasztagyöngyöket egy sírban találtak, a korát a 15. századra tették. Szintén csak egy sírban fordultak elő csontgyöngyök, ami a 13–16. század között volt divatban. A feltárások során találtak egy 12 tüskés, csillag alakú buzogány töredéket. Ez a típus a kunok megjelenésével tűnt fel, s a 14. század második felére a tollas buzogány majdnem teljesen kiszorította a használatból. Az egyik sírban ráakadtak I. Mátyás kisméretű ezüstpénzére, obulusára. Az előkerült leletek alapján az ásatást vezető régész a templom körüli sírok korát a 13. század vége és a 16. század eleje közötti időszakra tette és történeti adatok alapján az ide temetkezetteket kunoknak tartotta (antropológiai vizsgálatok nem történtek). 1998. júliusában, az újabb ásatások során emléktáblát avattak fel az 1975-ös munkák emlékére.

A csengelei templomrom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt