A Zsidó-hegy 100 millió éves tengeri üledékei

Egy korábbi írásunkban már elemeztük a Bakonynána közelében található Római-fürdő kőzeteit és kialakulását. A kréta időszaki mészkőbe vágódott, a Gaja által kialakított szurdok térsége azonban egyéb földtudományi jellegű látnivalókat is rejteget. Az egyik ilyen egy védett földtani alapszelvény, amely a szurdokban is előforduló Zirci Mészkő Formáció és a felette települő Pénzeskúti Márga Formáció átmenetét tárja fel (határsztratotípus szelvény). Írásunkban a mesterséges geológiai feltárás (útbevágás) rétegsorát elemezzük. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Mielőtt a rétegsor ismertetésébe kezdenénk, beszéljünk kicsit arról, hogy kb. 100 millió évvel ezelőtt hol és milyen környezetben rakódtak le a Zsidó-hegyen feltáruló üledékes kőzetrétegek. Ahogyan már tucatnyi cikkünkben leírtuk, mindenképpen mobilista szemlélettel, a lemeztektonikai ismeretek tükrében kell megfogalmazni a kőzetek lerakódásának pontos földrajzi helyét. A mai Bakony térségét is hordozó lemeztöredék, az úgynevezett Dunántúli-középhegységi-egység valahol még Szicília térségében helyezkedett el, mai földrajzi pozíciójától több mint 1000 km-re. A lemeztöredék 100 millió év alatt, a következő bekezdésben ismertetésre kerülő kréta kőzetek lerakódása óta vándorolt mai földrajzi helyére, Afrika és Eurázsia közeledésének, „satuba szorulásának” következményeként. A Bakony térsége ráadásul Afrika északi pereméhez tartozott, onnan hasadt le, majd vándorolt el mai helyére, a Kárpát–Pannon térségbe. Ne feledjük tehát, a zsidó-hegyi kréta üledékeket fürkészve egy nagyon messzi trópusi tengeri üledékgyűjtő lerakódásait tanulmányozzuk. Nézzük, mi is ülepedett le 100 millió évvel ezelőtt, alulról felfelé, az idősebbtől a fiatalabb felé haladva!
Az 5–6 m magas feltárás legalsó része a Zirci Mészkő Formációhoz tartozik, amely üledékes összlet alapvetően karbonátplatformon, azaz egy peremes selfen rakódott le. Az alsó tagozat (Eperkéshegyi Mészkő Tagozat) sekély karbonátplatformon, középső (Mesterhajagi Mészkő Tagozat) és felső tagozata (Gajavölgyi Mészkő Tagozat) mélyebb szublitorális (árapályöv alatti) környezetben rakódott le (a feltárásban csak az utóbbi két tagozat bukkan elő). A szelvény legalján található „Ostreida”-tartalmú Mesterhajagi Mészkő Tagozat (korábban „mikrofaunás mészkő”, „orbitolinás mészkő”) kemény felszínére települnek a Gajavölgyi Mészkő Tagozat (korábban „táblás mészkő”) glaukonitos bázisrétegei. A tagozat 10–40 cm-es mészkőpadokból áll, szürke, zöldesszürke színű, felfelé csökkenő glaukonit-tartalommal, aleuritos, finomhomokos, világos színű karbonát extraklasztokkal. A tagozat sok szenesedett növényi maradványt, tengeri sün töredékeket és féregjárat kitöltéseket tartalmaz. A kréta időszak albai korszakának végén lerakódott Zirci Mészkő Formáció felső határrétegeire települ a feltárás legnagyobb részét kitevő Pénzeskúti Márga Formáció. Itt jegyezzük meg, hogy aki a Zirci Mészkő vastagpados, ősmaradványokban (például kagylókban) gazdag rétegsorát egy látványos feltárásban szeretné tanulmányozni, mindenképpen sétáljon le a nem messze lévő Római-fürdő látványos sziklaképződményeihez, illetve az ott található Savanyó Jóska nevét viselő barlanghoz. No de térjünk vissza a Pénzeskúti Márgához!
A Pénzeskúti Márga Formáció alsó, mindössze 2,9 m vastagságú szakaszát feltáró szelvény három részre osztható. A legalsó, úgynevezett Nánai Rétegtag („felső faunás szint”) 60 cm-es vastagságú, kissé glaukonitos gumós mészkőből álló egysége diszkordánsan (azaz nem üledékfolytonosan) települ a korábban bemutatott Gajavölgyi Mészkő Tagozatra. A mészkőgumók közeit glaukonitos mészmárga, agyagmárga és márga tölti ki. A Nánai Rétegtag jellemzője az ammoniteszekből, echinoideákból álló koptatott ősmaradvány-törmelékek, valamint az egység felső határának közelében egy változó mértékben kerekített (intraformációs) breccsából álló réteg.
A formáció középső egysége 1,5 m-es vastagságú lencsés és gumós megjelenésű mészmárga, mészkő és leveles elválású szürke márga, helyenként agyagmárga rétegekkel, alulról felfelé csökkenő glaukonit-tartalommal. Főként az alsó harmadában nagyobb mennyiségű, ammoniteszekből és belemniteszekből álló makrofaunát tartalmaz. A Bakonynána környéki ammoniteszek jelentőségét mutatja, hogy már 150 évvel ezelőtt szerepeltek a szakirodalomban. A Pénzeskúti Márga Formáció felső egysége 80 cm-es vastagságú, barnásszürke színű, levelesen rétegzett mészmárga lencséket tartalmazó agyagmárgából és márgából áll. A feltárás fedőjében jelentős üledékhézaggal negyedidőszaki üledékek települnek. A feltárás kréta időszaki üledékei az albai korszak végén, nagyjából 100 millió évvel ezelőtt, egy olyan tengervízben rakódtak le, amelytől nem volt messze a szárazföld.
A szövegben több szakkifejezés is magyarázatra szorulhat. Ezek közül a márgával és testvéreivel (mészmárga, agyagmárga) egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk. Érdemes „A kövek mesélnek” honlap fogalomtárát is segítségül hívni. A glaukonitról azonban szeretnénk pár szót szólni. A glaukonit egy zöldes színű, kis sörét alakú, kálium-, kalcium-, vas-, alumínium- és magnézium-tartalmú hidroszilikát, amely normál sótartalmú, áramlások miatti lassú üledékképződéssel jellemezhető, általában 125–250 m-es mélységű tengervízben képződik. Ebből következőleg általában selfeken lerakódott homokkövekben, márgákban, mészkövekben és agyagokban fordul elő, s fontos környezeti indikátor az egykori képződési környezetet illetően.
A Zsidó-hegy szépen rendbehozott, ismertetőtáblával ellátott védett földtani alapszelvényénél ne feledjük: „Mindent a szemnek, semmit a geológuskalapácsnak”!

A Zsidó-hegy alapszelvényének pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt