A Korom-hegy hasznosítható ásványi nyersanyagai

E sorok írója 2011 tavaszán egy alapos terepbejárást végzett a Füzérradvány fölé emelkedő Korom-hegy–Korom-tető tömegében azzal a céllal, hogy még ugyanabban az évben geológus hallgatókat vigyen terepgyakorlatra a „Földtani barangolások” című speciális kollégium keretein belül. Azóta eltelt 14 év! Mi magunk sem gondoltuk volna, hogy egyszer (2025) „nyomvonalváltozás” miatt az Országos Kéktúra a Korom-hegyen fog majd áthaladni. Ezért a Korom-hegy földtudományi értékei újra időszerűek lettek. Írásunkban a hegytömeg földtani felépítésével és hasznosítható ásványi nyersanyagaival foglalkozunk részletesebben. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A változatos földtani felépítésű Korom-hegy „alapját” csökkentsósvízi (brakkvízi), tengeri környezetben lerakódott, változatos szemcseméretű homokos és agyagos sorozatok alkotják, amelyek a középső miocén szarmata korszakában rakódtak le. Ezeket az üledékes összleteket gyakran tagolják robbanásos vulkáni működések során keletkezett piroklasztikus kőzetek (például horzsaköves riolittufa), de a vulkáni törmelékekkel keveredett tengeri üledékek, az úgynevezett tufitok is előfordulnak. A kiédesedő vízű szarmata lagúnarendszert a folytatódó riolitos vulkanizmus kitöréstermékei lassan feltöltötték, így később a riolittufák nagyrészt már szárazföldi környezetben halmozódtak fel. A heves robbanásos vulkáni működések utáni nyugalmasabb időszakokban, az erózió által megbontott tufás térszíneken kisebb-nagyobb mélyedések alakultak ki, változó kiterjedésű tavi rendszerekkel. A tavakban nemcsak homokos és agyagos, növénymaradványokat tartalmazó üledékek rakódtak le, hanem a Korom-hegy legfontosabb nyersanyagául szolgáló illites nemesagyagok is.
A törésvonalak mentén a mélyből feláramló forróvizes oldatok az akkori felszínen szökőhévforrásokat (gejzíreket) „üzemeltettek”. A vastag riolittufa-összleten keresztülhatoló hidrotermális fluidumok a magas káliumtartalmú riolittufákat elagyagosították, amelyet a csapadékvíz később tovább iszapolt, majd áthalmozott. A finomszemcsés üledékeket a kisebb vízfolyások a fent említett tavakba szállították, megteremtve a tómedrekben az illites nemesagyag lencsés feldúsulásának lehetőségét. A kovasavban dús oldatok a tavi agyag- és homokköveket átkovásították, ellenállóbbá téve őket a későbbi lepusztulási folyamatokkal szemben. A Korom-hegy izgalmas és változatos rétegsorát limnokvarcit-takaró zárja le, amely egy nagyobb kiterjedésű, kovasavas források által táplált tóban halmozódott fel. A hegytömeg „sapkáját” alkotó kemény, szilánkos törésű limnokvarcit egy vöröses és barnás színű tavi kovaüledék, amely a Korom-hegy korábban ismertetett „puhább” üledékeit védte meg a lepusztulástól. A hegy „alapját” képező tengeri törmelékes üledékek a Kozárdi Formáció, míg a piroklasztikus és kovás képződmények a jelenleg is érvényes litosztratigráfiai (kőzetrétegtani) beosztás alapján a Szerencsi Riolit Lapillitufa Formációba sorolandók be (években kifejezett koruk 12,5–11 millió év). Itt jegyezzük meg, hogy a Korom-hegyen az imént felsorolt kőzetek mellett riolit és gejzirit is előfordul.
Nem árulunk el nagy titkot, hogy a Korom-hegy bányászott nyersanyagai a kis tavakban lerakódott illites nemesagyagok és az átkovásodott kőzetek voltak. Kezdjük a nemesagyagokkal! A Korom-hegy legfontosabb és hazánkban is egyedülálló nemérces (ipari felhasználású) ásványi nyersanyaga az illites nemesagyag. Az illit egy fehér színű, magas káliumtartalmú agyagásvány, amely szintén magas káliumtartalmú piroklasztikus kőzetek és földpátok átalakulási terméke. Korábban már szóltunk róla, hogy a Korom-hegy esetében az utóvulkáni eredetű forróvizes oldatok bontották el a riolittufát, majd áthalmozva tómedrekben dúsultak fel a káliumtartalmú agyagásványok. Az itteni illitmező vízszintes kiterjedése 20–45 m, vastagsága 0,4–8,9 m között változik. Az illites telepeket durva törmelékek és áthalmozott riolittufák tagolják. A puha nemesagyagot a hegy tetejét fedő 20–25 m-es vastagságú limnokvarcit takaró védte meg a lepusztulástól.
Az illit minőségét és színét a kálium, a szilícium-dioxid, valamint a vas mennyisége határozza meg. A legjobb minőségű illites nemesagyag a fehér színű, földes megjelenésű, zsíros tapintású üledék, a magasabb vas- és szilícium-dioxid-tartalmú változatok értéke jóval kisebb. A Korom-hegy fehér színű, kiváló minőségű illitjének legfontosabb tulajdonsága, hogy víz hatására megduzzad, és egy formálható, képlékeny masszát alkot, amely miatt a kerámiaipar alapvető nyersanyaga.
A Korom-hegy „fehér aranyát” telkibányai bányászok fedezték fel az 1820-as években, akik arany után kutattak a terület kovakőzeteiben. Ez lett később az alapanyaga a telkibányai, majd a hollóházai manufakturális kerámiaiparnak (ekkoriban 300–400 t/év volt a kitermelt nyersanyag mennyisége). A hegyközi kisvasút megépülése után, az 1920-as évektől a szállítási lehetőségek javulása miatt már évi 1000–1500 t/év volt a termelési volumen. Az 1930-as évektől a pécsi Zsolnay Porcelángyár is a felhasználók körébe lépett. Ekkor a bányászat a Korom-hegy gerincének keleti oldalán zajlott (például Zsíros-bánya, Pattogós-táró), ahol vízszintesen futó tárókkal érték el a különböző szintekben található nyersanyagot. Az 1950-es évek államosításai után a kutatás új lendületet vett, az új nyersanyaglencséket új tárókkal (Hármas-bánya, Borai I., Borai II. táró) nyitották meg. A termelés a 20. század közepén évi 5000–6000 t volt. Az 1960-as évek második felében újabb kutatások kezdődtek, amely hatására a bányászat egy észak–déli irányú, 500 x 150 m-es pásztára szűkült le. Ennek a letermelésére létesült 1971-ben az András-táró, amelyből a termelés elérte az évi 17 000–20 000 t mennyiséget. Az 1990-as években értékesítési nehézségek miatt a termelés visszaesett. E sorok írója 2006-ban még látta az András-tárót működés közben, napjainkban azonban sajnos már nem működik a bánya!

Noha az illites nemesanyag bányászata mélyműveléssel történt, a Korom-hegy bejárása közben a felszínen is bőven találkozhatunk úgynevezett antropogén (emberi eredetű) formakinccsel. Ez azért lehetséges, mert a hegy gyomrában egykoron kihajtott bányavágatok berogytak, felszakadtak, a felszínen hosszú és keskeny, néhol egymással párhuzamos mélyedéseket hozva létre. A hegy bizonyos területein (déli részek) a mélyedések, negatív formák az egykori bányavágatok bejáratainak berobbantásával jöttek létre (például Hármas- és Zsíros-bánya). A hepe-hupás terepen azonban nemcsak negatív, hanem pozitív formák is láthatók, amelyek a tárókból kitermelt felesleges kőzetek meddőhányókba rendezésével jöttek létre. A túraútvonal mellett elhelyezkedő Kis- és Nagy-Büdös-tó medrei is valószínűleg bányavágatok felszakadásával jöttek létre. Itt jegyezzük meg, hogy a Tokaji-hegység vidéke „listavezető” a nemérces ásványi nyersanyagok bányászatában, gondoljunk csak a perlitre, a zeolitra, a kovaföldre vagy éppen a kaolinra.
Az illites nemesagyagon kívül még két ásványi nyersanyagról kell beszélnünk a Korom-hegy kapcsán: a malomkőről és az aranyról. A hegy délkeleti oldalában, az Országos Kéktúra új útvonala mellett egy felhagyott kis malomkőbányát kereshetünk fel. A kb. 10 m magas sziklafal kőzetanyagát tanulmányozva egy átkovásodott horzsaköves riolittufával találkozhatunk, olyannal, amelyet a Sárospatak feletti Megyer-hegyen bányásztak (noha minősége nem volt olyan jó). Az utóvulkáni eredetű kovasavas oldatok által átitatott riolittufa egy kemény, kagylós és szilánkos törésű kőzetté vált, amelyet a vastartalommal is rendelkező oldatok sárgás és vöröses színezetűre festettek. Az egykori malomkőbánya helyét a félig kész malomkövek is jelzik, amelyekkel a bánya körüli hegyoldalban találkozhatunk.
A Korom-hegy térségének fontos ásványi nyersanyagai a nemesfémek, az arany és az ezüst is. A területet már évszázadokkal ezelőtt kutatták nemesfém után. Először az 1980-as évek regionális geokémiai kutatásai jártak bíztató eredménnyel, amelyek később is folytatódtak. Legutóbb 2007 és 2009 között zajlottak felderítő kutatások a területen, ahol az egyik érctestet harántoló fúrásban (F–105; 31–125 m) 2,78 mg/kg arany- és 73 mg/kg ezüsttartalom mutatkozott. Az itt található LS-típusú epitermális arany- és ezüstércesedés szakmai érdekessége a rézérc-indikációk jelenléte, amely nem jellemző az ilyen érces környezetben. A nemesfémek kutatása a 2000-es évek végén ugyan leállt, de a terület északi peremén (szlovák oldal) ígéretes lehet még a további kutatás.
Ha bejártuk a Korom-hegy–Korom-tető térségének földtudományi és bányászattörténeti értékeit (Kormos-Bába Tanösvény), ne feledjük el a térség további látnivalóit sem: Füzérradvány (Károlyi-kastély, riolittufa-feltárás), Vilyvitány (Ősrög Tanösvény), Pálháza (Gyöngykő-hegy perlitbányája).

Az András-táró pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt