A Kapc-tető permokarbon feltárása

Sátoraljaújhely városától északra, a „hajózható” trianoni határfolyó, a Ronyva lapályának peremén fekszik az Árpád-kori kis település, a nagyjából 300 főt számláló Felsőregmec. A javarészt romák által lakott falucska egyetlen látnivalója a 13. század elején felépült temploma, amelyet valljunk be, sajnos nem sok turistát vonz. Felsőregmec azonban földtudományi jelentőséggel is bír, hiszen egy geológiai feltárás található a területén, amely az Ősrög tanösvény egy állomása is egyben. Írásunkban ezt elemezzük részletesebben. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Hegyköz kistájon fekvő település határában kedődnek az úgynevezett Vitányi-rögök, amelyek „idegen testként” emelkednek ki a Zempléni (Tokaji)-hegység miocén vulkanitok alkotta tömegéből. A magyar–szlovák államhatáron három kis erdővel fedett hegy sorakozik, amelyek a Gira-, a Csonkás- és a Mátyás-hegy elnevezésekre hallgatnak (Felsőregmec az utóbbi alatt fekszik). Összefoglalón és találóan „ősrögöknek” nevezzük ezeket a vízfolyásokkal erősen felszabdalt dombocskákat, amelyek a Szlovákiában található Zempléni-szigethegység hazánk területére átnyúló vonulatai. Az elnevezés nem véletlen, hiszen a három kis „pukli” hazánk legidősebb, felszínen is tanulmányozható kőzeteit rejti. Ezek az ősi kristályos kőzetek természetesen a környező tájegységek alatt is folytatódnak, de itt, Vilyvitány és Felsőregmec között a miocén vulkanikus és üledékes kőzetek takarója alól a felszínre, illetve annak közelébe emelkednek. Úgy is mondhatnánk, hogy az „ősrögök” területén a Zempléni-egység ősi, kristályos aljzata bukkan a felszínre, amelyet már nemcsak mélyfúrásokban, hanem kalapálható kőzettestek formájában is tanulmányozhatunk.
A térség legidősebb képződménye a Vilyvitányi Metamorfit Komplexum névre hallgató polimetamorf kőzetösszlet eredeti finomszemcsés, agyagos-kőzetlisztes alapanyaga valamikor a földtörténeti paleozoikum (óidő) karbon időszakában (kb. 350–330 millió éve) rakódott le egy mélyebb tengeri üledékgyűjtőben ott, ahol a mai területet hordozó kis lemeztöredék, a Zempléni-egység éppen elhelyezkedett (sok ezer km-re a mai helyétől). A lerakódott üledékes összlet a területet ért tektonikai események hatására később a földkéreg mélyebb régióiba süllyedt, ahol a növekvő nyomás/hőmérséklet (kb. 5–8 kbar/kb. 640–700 °C) hatására közepes és nagyfokú (amfibolit fáciesű) metamorfózist szenvedett (kb. 338 millió éve, a Variszkuszi-hegységrendszer képződése idején). Így jöttek létre azok a kvarcit-betelepüléses gránátos, sztaurolitos, kianitos és sillimanitos csillámpalák, alárendelten paragneiszek, amfibolitok és amfibolpalák, amelyek erősen mállott formában az „ősrögök” vízmosásaiban bukkannak a felszínre (ezekkel egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk már). A kőzetek helyenként milonitosodtak, kataklázosodtak, nagy részük erősen kaolinosodott, szericitesedett és szideritesedett.
A Zempléni-egység területén a karbon időszak végétől a perm időszak végéig szárazföldi körülmények között folyt az üledékképződés, ahol a variszkuszi kristályos aljzatra változó vastagságban települtek üledékes képződmények. A folyóvízi, tavi és mocsári környezetekben különféle szemcseméretű törmelékes üledékek rakódtak le, amelyek a korábban kiemelkedett variszkuszi kristályos hegyláncok lepusztulásából származtak. Az úgynevezett Nagytoronyai Formációt fekete színű agyag- és aleurolitpala alkotja vékony metaantracit- és grafittelepekkel, -zsinórokkal, növénymaradványokkal, alsó részén homokkő- és konglomerátum-betelepülésekkel. Esetenként sötétszürke mészkő-betelepüléseket is tartalmaz a formáció. A karbon rétegsor a szlovák oldalon Legenyei és Toronyai Formáció néven ismeretes (Zempléni-szigethegység). Vastagsága 10–300 m. A növényi maradványok alapján késő karbonnak (kb. 305–300 millió év) minősített formáció hazánk területén a felszínről nem ismeretes. A rátelepülő Kistoronyai Homokkő Formáció szintén késő karbon, amelyet szürke színű, aprószemcsés homokkő alkot, vékony konglomerátum- és feketepala-betelepülésekkel. A szintén folyóvízi-mocsári kifejlődésű képződmény a szlovák oldalon, a Zempléni-szigethegységben fordul elő csak a felszínen, ott a Toronyai Formáció felső részének felel meg (a magyar oldalon csak mélyfúrások tárták fel). Vastagsága 400 m körüli. A sötét színű, kőszenes betelepüléseket tartalmazó törmelékes üledékes késő karbon képződmények egy csapadékosabb (humidabb) éghajlattal jellemezhető időszak termékei.
A perm időszakot a Zempléni-egység permokarbon rétegsorában a Kásói Formáció és a Kisbári Formáció képviselik, amelyek azonban már szemiarid/arid klímán lerakódott alluviális törmelékkúp és playa üledékek. A települési helyzete és a szlovák adatok alapján kora perm Kásói Formációt vörös, zöldesszürke és tarka színű homokkő és konglomerátum alkotja, amelyeket vékony, sötétszürke színű agyag- és aleurolit-közbetelepülések tagolnak. A folyóvízi, ártéri és tavi kifejlődésű üledékes rétegsorban két szintben jelentkeznek erősen átalakult piroklasztitok. A szlovák oldalon Cékei Formáció néven ismeretes, átfúrt vastagsága 260 m. A formáció a magyar oldalon a Mátyás-hegy térségében a felszínen is előfordul, így többek között a szóban forgó feltárásban is. A zempléni permokarbont a Kisbári Formáció zárja, amely a szlovák adatok és a települési helyzete alapján középső és késő perm. A folyóvízi összlet vörös és szürke homokkőből, alárendelten polimikt konglomerátumból áll (vastagsága kb. 100 m). Utóbbi két formáció években kifejezett kora kb. 295–255 millió év. Az imént bemutatott permokarbon formációk nagyon kisfokú és kisfokú metamorfózist szenvedtek, s szinte mindegyikben találhatók vulkanikus eredetű betelepülések.
Felsőregmec északkeleti részén, a kelet–nyugati tengelyű Szabadság utca déli oldalán, a temető alatt egy felhagyott kis „bicskabánya” növényzettel benőtt, rossz feltártsági viszonyokkal jellemezhető rézsűi tanulmányozhatók. A feltárás előtt egy nehezen olvasható tanösvénytábla is található. A talajosodott, felmállott tanúfalakat kapirgálva metamorf kőzetekből (csillámpala, kvarcit) álló kavicsok gyűjthetők.
Írásunk végén jegyezzük meg, hogy a Zempléni-egység földtani-szerkezetföldtani viszonyai a hiányos adatok miatt még nem kellően tisztázottak, amelynek nem tett jót a trianoni határ által való megosztottság sem. Az egység esetében felmerült már korábban a Tiszai-főegységhez való tartozás, akárcsak legújabban az ALCAPA-főegységhez való sorozás. Az elmúlt években a Szegedi Tudományegyetem geológusai kezdtek a zempléni permokarbon rétegsorokkal behatóbban foglalkozni. Várjuk a friss kutatási eredményeket!

A felsőregmeci permokarbon feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt