A Gulács, a „magyar Fuji”

A Tapolcai-medence késő miocén és pliocén kori bazaltból álló tanúhegyeiről (például Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc, Haláp) már több ízben értekeztünk. Az egyik ikonikus hegy, a „magyar Fuji” becenévre hallgató Gulács azonban eddig – ki tudja miért – kimaradt a szakmai elemzések sorából. A szabályos kúp alakú, a környezetéből markánsan kiemelkedő erdős tanúhegy számos földtudományi értéket hordoz, amelyeket jelen írásunkban szeretnénk bemutatni. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A tanúhegy elnevezést a szakkifejezések között id. Lóczy Lajos foganatosította meg a 20. század elején. A fogalom alapvetően egy terület felszínének valamilyen módon lepusztult, eredeti magasságát és rétegződését kőzetanyagának keménysége révén megőrző, elkülönülő kiemelkedése. A Bakony–Balaton-felvidék vulkáni területen (BBVT) bazaltos lávakőzetek – alárendelten bazaltos piroklasztikus termékek, például lapillitufák – voltak azok a keményebb kőzetek, amelyek a „puhább”, jobban pusztuló homokos, kőzetlisztes és agyagos pannon-tavi üledékeket befedték, majd óvták meg a lepusztulási folyamatoktól. Az évmilliók eróziója során ezek a tanúhegyek fokozatosan kimagasodtak a környező tájból, valóban megőrizve azt, úgymond tanúskodva az eredeti ősfelszín magasságáról. Így történt ez a Gulács (393 m) esetében is, ahol egy kisebb térfogatú lávatest „plattyant” csak ki a pannon ősfelszínbe mélyülő kráterben, amelyet a kisebb kiterjedésű, kúpos hegyforma bizonyít. Vajon milyen geodinamikai helyzetben és mikor történt a bazaltos kőzetolvadék képződése?
A középiskolai földrajz órákon azt tanultuk, hogy bazaltos kőzetolvadék óceánközepi hátságoknál, óceáni „hot spot” területeken vagy szárazföldi riftzónákban érkezhet csak a felszínre. A Kárpát–Pannon térségét viszont az egyik lemeztektonikai környezetbe sem tudjuk beilleszteni. Ha megfigyeljük a Kárpát-medencében elhelyezkedő bazaltos vulkáni területek (például Stájer-medence, Bakony–Balaton-felvidék, Nógrád–Gömör) elhelyezkedését, akkor azt vehetjük észre, hogy azok inkább a medence nyugati és északi peremterületein fekszenek. Ezeken a helyeken a litoszféra (földkéreg és a földköpeny felső szilárd része) vastagsága hirtelen megváltozik, meredeken, felfelé ívelő pályán csökkenni kezd. A kutatások kimutatták, hogy a litoszféra alatti képlékeny asztenoszféra anyag lassan áramlik a Kárpát-medence alatt kelet–délkeleti irányban, amelyet részben a Föld forgása okoz, illetve helyi hatások is erősítenek. Az Alpok vastag, akár 200 km-es litoszférával jellemezhető területe alól kelet felé áramló asztenoszféra anyag a vékonyodó kőzetburok alatt felfelé mozdul el, amely nyomáscsökkenéses olvadást okozott évmilliókkal ezelőtt.
Az asztenoszféra anyagának közvetlen megolvadásával (90–120 km mélyen) a szilárd litoszféra alatt alacsony szilícium-dioxid-tartalmú, azaz alkáli bazaltos kőzetolvadék keletkezett, amely a földkéreg hasadékain viszonylag gyorsan utat talált magának a felszín felé. Az olvadékképződési folyamatokat a rendszerben korábban lekerült víz is segíthette, amelynek olvadáspont-csökkentő szerepe volt. A Bakony–Balaton-felvidék vulkáni terület alatt tehát a meredeken változó litoszféra–asztenoszféra határ miatt alakulhatott ki kismértékű nyomáscsökkenéses olvadás, nem számolhatunk a földrajz órákon megtanult lemeztektonikai környezetekkel.
A Gulács vulkáni működését és belső szerkezetét a hegyen folyó évtizedes bazaltbányászatnak köszönhetően viszonylag jól ismerjük. A bazaltos vulkáni működés 3,7–3,5 millió évvel ezelőtt zajlott a Gulácson. A vulkáni működés heves robbanásos (freatomagmás) kitörésekkel indult, amely során az ősi pannon felszínen egy piroklasztitokból (lapillitufákból) álló törmeléksánc alakult ki. Ezt később bazaltos kőzetolvadék töltötte ki, amely hűlése során oszlopos szerkezetet vett fel. Az oszloposság napjainkban a hegy 220 m-es magasságától egészen a hegy tetejéig jelentkezik. Az oszlopok átlagos átmérője 30–40 cm. Az oszlopok között durvaszemű lapillitufa és összesült salakos piroklasztitokat tártak fel a szakemberek, ami lávaszökőkút eredetüket jelzi. A vulkáni működés vége felé bazaltos dájkok járták át a diatréma-szerkezetet, amelyek megszilárdulva később csökkentették a hegy lepusztulását, az erózió sebességét. Napjainkra a fentebb nevezett „tufagyűrű” már lepusztult és csak törmelékben található meg a lejtőkön. A hegy kúpszerű alakja után kapta a „magyar Fuji” elnevezést, de képződése nem úgy történt, mint a Fuji esetében. A japánok szent hegye ugyanis szubdukciós (lemezalábukási) környezetben képződött rétegvulkán, a Gulács pedig nem!
A Gulács belsejét feltáró bazaltbányászat a Badacsonnyal egyidőben indult meg 1909-ben. Először Weltler (Weltner) András nemesgulácsi birtokosnak volt egy kisebb kőfejtője, aki később Fürst János sümegi vállalkozóval társulva megnyitotta a Csúcshegyi-bazaltbányát a Gulács délnyugati oldalában (250 m-es magasságban). A folyamatosan működő bányából siklón eresztették le a követ a hegy lábáig, majd onnan kisvasúton vitték a nemestördemici vasútállomásra. Közben a nemesgulácsi közbirtokosság megnyitotta a Kavicsoló-bányát, amelyben feketésszürke, tömött szövetű bazaltot termeltek. A gulácsi bányákban az I. világháború előtt már nagyüzemi termelés zajlott.
Természetesen az I. világháború visszavetette a bányászatot, de a háború után újra égető szükség volt a jó minőségű kőre. A Gulács nyugati oldalában 1927-ben kezdte meg a működését a Nemesgulácsi Bazaltbánya Rt., amely 1929-től – vállalati fúziók lévén – Zalamegyei Bazaltbánya Rt. néven működött egészen az államosításig. Utóbbi bányái a hegy nyugati és északnyugati oldalában mélyültek három szintben (213 m: Lovas bánya, 232 és 244 m: Fenyő-bánya) és csak omlásokat termeltek. A korábban említett Weltner–Fürst vállalkozás Csúcshegyi Bazaltbánya Rt. néven 1936-ig működött, akkor a hatóságok bezáratták.
A II. világháború után ismét fellendülés következett be a térség bazaltbányászatában. A Gulács nyugati és északnyugati részén működő bányák 1944-ben érték el az oszlopos bazaltot a IV. számú bányaudvaron, 248 m magasan („rókalyuk”). 1947-re az addigi omlások bányászata helyett a vállalat a szálkőzetben álló bazaltcsúcs kitermelését vette célba. Három szintet alakítottak ki: V. (265 m-en), VI. (287 m-en) és a VII. (308 m-en). Az intenzív bányászat miatt felmerült annak a veszélye, hogy a korábbi és az új fejtések összeszakadnak, ezért az 1940-es évek végén az új bányaszintek művelésével természetvédelmi okok miatt felhagytak. A „rókalyukban” az 1950-es évek elején szűnt meg a bányászat a bazaltoszlopok állandó omlásai miatt. Ezt követően már csak három bányában termeltek: az Agyag-, a Fenyő- és a Lovas-bányában.
Az 1950-es évek közepén a Földtani Intézet javaslatára már csak az omlásokat engedték termelni 250 m-ig, de csak a Balaton irányából nem látható oldalon. 1958. október 2-án az Agyag-bányában egy csúszás betemette az egész bányaudvart, amely tovább fejlődve 2 nap alatt a nyugati oldal összes bányaudvarát tönkretette. Ennek köszönhetően a Gulács északi és nyugati oldalának bányászata megszűnt. Kőtermelés ezek után már csak a Lovas- és a Fenyő-bányában zajlott az északkeleti oldalon; a két szintet később egybe nyitották és már csak a Lovas-bánya szintjében haladt tovább a termelés (a Fenyő-bánya kisegítő bányaudvar lett). A Gulács bányászatára további tervek születtek az ’50-es évek végén (például a diszeli bányával való összevonás, gépesített, korszerű üzem a hegy lábánál), de ezek csak tervek maradtak. A Gulácson 1961-ben szűnt meg végleg a bányászat.
A Gulács napjainkra fokozottan védett terület lett. A hegy oldalában halad el az Országos Kéktúra útvonala, amelyből a KΔ jelzésen (Lóczy Lajos út) juthatunk fel a szép (de korlátozott) kilátásokkal kecsegtető „bazaltóriás” tetejére. A szűk ösvényt a Magyar Turista Egyesület Balatoni Osztálya alakítottak ki 1934-ben, ők adták neki a Lóczy Lajos nevet is. A kopaszt jelentő vagy a gúla alakjáról elnevezett hegyre csigavonalban feltekeredő útvonal mentén is láthatunk szép oszlopos bazaltokat, valamint azok jégkori aprózódásából létrejött törmeléklejtőket.
Az egykori bányákat érdemes geotúrák keretében, szakvezető segítségével bejárni (Bakony–Balaton UNESCO Globális Geopark), a hajdani Lovas-bányában piknikezőhelyet alakítottak ki.

Felhasznált irodalom:
Harangi, Sz. (2011): Vulkánok – A Kárpát-Pannon térség tűzhányói. GeoLitera, SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport, Szeged
Kónya, P. (szerk., 2015): A Bakony–Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai. Herman Ottó Múzeum, Miskolc–Budapest

A Gulács pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt