A csókakői óriáshasadékok nyomában

A Vértes hegység a Dunántúli-középhegység egy kisebb területű és szelídebb domborzatú tagja, amelyet döntően a földtörténeti mezozoikum (középidő) triász időszakában képződött karbonátos üledékes kőzetek (például mészkő és dolomit) építenek fel. A fennsíkszerű hegység nyugati–délnyugati pereme azonban markánsabb képet fest, hiszen itt a Móri-árokból jelentős szintkülönbségekkel tör a magasba a Vértes pereme. Írásunkban Csókakő térségének földtudományi értékeit mutatjuk be, kiemelten foglalkozva a Móri-árok kialakulásának kérdéseivel is. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az északnyugat–délkeleti csapású Móri-árok a Dunántúli-középhegység legnagyobb és legbonyolultabb genetikájú szerkezeti völgye. Az árkos süllyedék aljzatát mezozoos képződmények alkotják, amelyeket vastag harmad- és negyedidőszaki üledékes rétegsorok fednek be. Ezek közül kiemelendők a legfelső pliocén-pleisztocén homokos és kavicsos összletek, amelyek folyóvízi hordalékkúp eredetűek. A terület szeizmikusan rendkívül aktív, amit az elmúlt néhány évszázad földrengéseinek kipattanási helyei is bizonyítanak.
A Móri-árok süllyedéke markáns határt képez a Vértes és a Bakony között, de nemcsak napjainkban, hanem ez már a földtörténeti középidőben is így volt. Korábbi cikkeinkben már részletesen bemutattuk, hogy a jura időszak elejétől globális lemeztektonikai hatások miatt a késő triász karbonátplatformok süllyedésnek indultak, majd feldarabolódtak. A húzásos tektonika hatására tenger alatti hátságok, közöttük árkok és medencék alakultak ki, amelyeket meredek tektonikus lejtők kötöttek össze. A Vértes térségében a platformok feldarabolódása már a kora jurában (liászban) megindulhatott, amelyet a Móri-árok térségében megjelenő liász hasadékkitöltések jeleznek. Ezek úgy alakultak ki, hogy a Dachsteini Mészkőből álló platformok törésvonalak mentén felhasadoztak, majd a tengeraljzaton akkor lerakódó rózsaszínes és vöröses színezetű kora jura meszes iszapot ezek a hasadékok „beszippantották”. Később a hasadékkitöltések kőzetté váltak; napjainkban a Dachsteini Mészkő Formáció kitöltések formájában hordozza a fiatalabb, eltérő habitusú Pisznicei és Hierlatzi Mészkő Formáció képződményeit.
A jura középső és kései szakaszában tovább folytatódott a tágulásos deformáció miatti hasadék- és árokképződés, valamint az egyre mélyebb vízi környezetre utaló üledékek (például vörös gumós ammoniteszes mészkövek, radiolaritok) lerakódása. A középső jurában nyílt fel a Vértes kiemelt hátságának délnyugati peremén az a közel 100 m széles és 1000 m mély hasadékrendszer, amely egészen a késő triász Dachsteini Mészkő alatt fekvő Fődolomitig lehatolt (utóbbiba is legalább 100 m mélyen). A középső jura hasadékkitöltő képződményeket a Tölgyháti Mészkő Formáció Csókakői Mészkő Tagozatába sorolták be a szakemberek. A vöröses színű, általában tömeges kifejlődésű vagy rosszul rétegzett kőzetet helyenként kissé gumós, finomkristályos mészkő alkotja, amelyben az ősmaradványok (például ammoniteszek, brachiopodák, krinoideák) lencsékben koncentrálódnak. A hasadékkitöltő anyag helyenként a fent említett késő triász platformkarbonátok pár cm-estől a több m-ig terjedő tömbjeit (megabreccsa) tartalmazza, míg a Fődolomit hasadékaiban kora jura, 1–50 cm-es méretű szögletes kőzettörmelék jelenik meg. A hasadékkitöltések anyaga a Csóka-hegy alatti Éles-kőtől egészen a Csókakő feletti Várhegyig nyomozhatók, a Fődolomit és a Dachsteini Mészkő tektonikus érintkezésében, valamint külön-külön a két formációban. A hasadékok csapásiránya változó, egy részük azonban a Móri-peremvető irányával párhuzamos vagy ahhoz közel álló.
A csókakői Várhegy térségét tehát a késő triász Fődolomit és Dachsteini Mészkő építi fel, amelyekben hasadékkitöltéseket képez a középső jura Csókakői Mészkő Tagozat. A jura domborzat Csókakő térségében hasonló lehetett, mint napjainkban, csak tengervíz alatt és nem a mai földrajzi helyén. A mai Vértes fennsíkja felett 100 m-rel hullámozhatott a tengervíz, míg a Móri-árokban ugyanilyen mélyen lehetett a tengeraljzat. Ha a fent ismertetett bonyolult földtani felépítés még nem lenne elég, a földtörtént későbbi szakaszaiban a Vértes délnyugati peremét és a Móri-árok vidékét további deformációk érték. Vetődések, oldaleltolódások és rátolódások során a térség apró darabokra szabdalódott fel.
Az Országos Kéktúra útvonala a Vértes triász kőzetekből álló fennsíkjáról a meredek és nagy esésű, szurdok jellegű Vár-völgyön ereszkedik le a csókakői vár térségébe, a vastagpados Fődolomit Formáció alkotta térszínen. A völgyekkel felszabdalt Vértes meredek pereme a relatíve gyors, több száz m-es negyedidőszaki kiemelkedés ékes bizonyítéka. A Kőlyuk-völgyben felsétálva érhetjük el a kicsiny Kőlyuk-barlang nyílását, amely egy tektonikai sík mentén oldódott ki 15 m hosszúságban. Itt utalunk arra, hogy a Vértes fő tömegét alkotó triász dolomitok kevésbé oldódnak a szénsavas víz hatására, ezért látványos karsztos formakincs, cseppkövekkel ékes barlangok nem tudtak kialakulni. Ezt a saját szemünkkel tapasztalhattuk vértesi vándorlásunk során, ahol csak kisebb üregekkel, „cseppkőmentes” barlangokkal találkozhattunk. Ugyanakkor a mészkő- és dolomitfelszíneken kisebb víznyelők helyenként előfordulhatnak.
Fentebb említettük, hogy a Móri-árok térsége tektonikusan erősen felszabdalódott az elmúlt földtörténeti korokban. Egy ilyen kis elszakadt blokk a Várhegy meredeken felmagasodó mészkőröge is, amelyet Dachsteini Mészkő alkot. A keleti oldalról felvezető lépcsősor tetején több m²-es vetősíkok, rajtuk vetőkarcokkal bizonyítják az egykori elmozdulásokat. A középkori vár bejárata melletti hullámosan sík sziklafelület is egy tektonikus elmozdulás tanúja. Ez a minden oldalról jól védhető kis triász sasbérc tálcán kínálta magát a Csák nemzetség tagjainak, hogy erősséget emeljenek rajta. „A messziről észrevehető impozáns várat a Csák nemzetség építette a 13. század második felében. Első írásos említés 1299-ből való. Miután Károly Róbert megtörte a Csákok ellenállását, ezt a várat is elvette tőlük, így közel 100 évig királyi vár volt. Zsigmond király azonban a Rozgonyi családnak adományozta a 15. század elején. Később a Kanizsaiak kézbe került, majd a Nádasdy család tulajdona lett. Miután Székesfehérvárt elfoglalták a törökök, egy évig tudta tartani magát Csókakő. 1544–1687-ig fontos török végvár volt, amit kétszer is bevettek a magyarok, de nem tudták huzamosabb ideig megtartani. Miután a törököket végleg kiűzték a várból, rövid ideig használták még. Az 1700-as évek végéről alaprajzok is ismertek, de a századforduló után sorsára hagyták. A falak fokozatosan összedőltek, köveit elhordták. 1960-ban részleges feltárásokat folytattak a várban, de az állapotok csak romlottak, mígnem a 90-es évekre életveszélyessé vált a terület. Az állagmegóvási munkálatok 1996-ban kezdődtek meg, majd évről évre rekonstrukciós munkálatokat is folytattak. A várban jelenleg is folynak munkálatok.” A nemrégiben felújított vár falai mellől szép kilátásban lehet részünk a Móri-árok és a Bakony vonulatai felé.
Érdemes a vár parkolója melletti felhagyott kőfejtő falait is megfigyelni. Itt a késő triász Fődolomit Formáció és a kora jura Isztiméri Mészkő Formáció vetősík menti érintkezése tanulmányozható. A földkéreg gigászi erőit a kőzetfelszínen vetőkarcok, a kőzettestek között pedig tektonikus breccsa rétegei mutatják.

A csókakői Várhegy pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt