Bányavágatok beomlásával keletkezett sós tó Aknasugatag mellett
Az egykori Máramaros vármegye területén, nem messze az ukrán-román határon fekvő Máramarosszigettől, nyáron fürdőzők zajától hangos tavakat találhatunk. Első ránézésre semmiben nem különböznek a többi tótól, de vizüket megízlelve azt tapasztalhatjuk, hogy sós, mint a tengervíz. Hogyan lehetséges ez?
Erdély északi részén már a rómaiak óta bányásznak kősót. A só egykori, kb. 15 millió évvel ezelőtt létezett tengeröblökben jött létre, azok bepárlódásával. A vastag sórétegeket a később keletkező üledékek betemették, elfedték. A sófélék viszont nem szeretik, ha “nyomják őket” és ez elől mindenáron próbálnak kitérni. A mélyben eltemetett sórétegek ezért a felszín felé türemkednek, mint egy hatalmas gomba. Ezeket sódiapíroknak nevezzük. A felszín közelébe került sótestekben nyitották meg a rómaiak az első mélyművelésű bányákat, amelyeket kisebb-nagyobb szünetek után a középkortól szinte napjainkig bányászták.
A mélyművelésű sóbányákat felhagyásuk után nem tömedékelték vissza, ezért nagy részüknél elkezdődött a beomlás. Egy mélyben lévő sóüreg felszakadásának felszíni folyománya az Aknasugatag mellett lévő sós vizű tó is, amely a képen szerepel.
A tavak nyáron kedvelt fürdőzőhelyek.
A tavak pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
