Zöldpalák a Vas-hegy térségében

A turistautakkal behálózott Kőszegi-hegység vidékét évente sok ezer turista járja, hogy megismerkedjen annak természeti és kulturális értékeivel. A kiemelt turistautak közé tartozik az Országos Kéktúra, valamint a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonala, amelyek az egész Dunántúl legmagasabb pontján, a 882 m magas Írott-kőn találkoznak (vagy ha úgy tetszik, válnak szét). A Kőszegi-hegységtől délre, a magyar–osztrák államhatár által kettévágva szégyenlősen bújik meg a Vas-hegy térsége, amely földtani–szerkezetföldtani szempontból a Kőszegi-hegység „kistestvére”. Írásunkban Felsőcsatár település határába látogatunk el, ahol egy kőfejtő zöldpaláit vesszük szemügyre. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Ha Bozsoknál dél felé hagyjuk el a Kőszegi-hegység jura és kréta metamorfitokkal borított vidékét, Bucsu és Narda települések környékén ezekkel a kőzetekkel már nem fogunk találkozni. Helyettük kisebb foltokban pannon képződmények, nagyobb területi elterjedésben pedig pleisztocén lösz, folyóvízi homokos és kavicsos üledékek fedik a hegylábfelszínt. Felsőcsatárnál elérve a Vas-hegy vidékét, a Pennini-takaró metamorfitjai „szigetként” kibukkanva viszont ismét tanulmányozhatóvá válnak. A Vas-hegy és Kőszeghegyalja (legújabban Kőszeg-hegyalja és Vas-hegy) kistáj szóban forgó legfontosabb tagja maga a Vas-hegy kicsiny röge, amelynek a Pinka folyó által „átvágott” északkeleti része esik hazánk területére. A legmagasabb pont, a 415 m magas Eisenberg már Ausztria területén található.
A Soproni-hegységet, valamint a Kisalföld aljzatát a Keleti-Alpok hazánk területére átnyúló hatalmas takarói, az úgynevezett Ausztroalpi-takarók alkotják, amelyek alól egy tektonikus ablakon, a Kőszeg–Rohonci-ablakon keresztül bukkan elő a Pennini-egységnek vagy Penninikumnak is nevezett szerkezeti egység. Ennek a metamorf kőzetei építik fel a Kőszegi-hegység, valamint a szóban forgó, a hegységtől délre távolabb eső Vas-hegy területét is.
A földtörténeti mezozoikumban (középidőben) létezett, majd a paleogénben elnyelődött Pennini-óceán mélyén rakódtak le azok a magmás és üledékes kőzetsorozatok, amelyek metamorfózison átesett képződményei alkotják a Kőszegi-hegység vonulatait, valamint a Vas-hegyet. A kőzetek között találunk különféle típusú filliteket (kvarc- és mészfillit), metakonglomerátumokat, metahomokköveket, zöldpalákat, valamint szerpentiniteket is. Ezen képződmények eredeti alapanyagát az egykori óceán különböző vízmélységeiben, a jura–kora kréta folyamán lerakódott törmelékes és karbonátos üledékei, valamint az óceánközepi hátság ultrabázikus–bázikus magmás kőzetei alkották, amelyek az óceán bezáródása miatt több fázisban metamorfizálódtak a földkéreg nagyobb nyomással és hőmérséklettel jellemezhető mélyebb zónáiban. Természetesen az imént vázolt folyamatok nem a mai földrajzi helyükön zajlottak, hanem több ezer km-re jelenlegi pozíciójuktól, s csak később kerültek a kőzettestek mai helyükre a lemeztektonikai események eredményeként.
A fent nevezett metamorf események, valamint a takaróképződés és a deformáció több szakaszban érte a területet. Az egykori óceáni kéreg ultrabázikus–bázikus kőzetsorozatainak vizsgálata alapján az első kőzetátalakulások már a kréta időszak végén, a paleogén elején lezajlottak. A Kőszegi-hegység metamorf kőzeteinek habitusát alapvetően meghatározó zöldpala fáciesű metamorfózis az oligocénben (31–28 millió év), valamint a kora miocénben (23–19 millió év) érte a területet, amelynek metamorf foka dél felé haladva nőtt. A számítások szerint a kőzeteknek 350–430°C hőmérsékleti- és 3 kbar nyomásviszonyok közé kellett kerülniük a földkéregben ezen zöldpala fáciesű metamorfózis kialakulásához. A nagy mélységbe süllyedt, majd metamorffá lett üledékes és magmás kőzettömeg a miocén során került ismét a felszín közelébe, a felette lévő kőzettömeg lassú lepusztulásával, egy tektonikus ablak „kinyílásával”.
A homokos és agyagos tengeri üledékek metamorfózisával jött létre a Kőszegi Metamorfit Komplexum Kőszegi Kvarcfillit egysége, míg a finomabb szemcseösszetételű, meszes–agyagos rétegsor átalakulásával a Velemi Mészfillit. A két jura–kora kréta metamorf sorozat alkotja a Kőszegi-hegység fő tömegét, a Vas-hegyen döntően a mészfillit található meg. A rétegtanilag/szerkezetileg legmagasabb helyzetben lévő Felsőcsatári Zöldpala az óceáni kéreg bazaltos összetételű láváinak és piroklasztitjainak átalakulásával született meg, amely a Vas-hegyen szintén tanulmányozható. Ezt a zöldpalát fejtik időszakosan a Felsőcsatár melletti kőfejtőben is. Mit tudunk erről a szép küllemű és ritka kőzetről?
A zöldpala protolitjai a korábban már említett, a Pennini-óceánban kialakult bázikus, azaz alacsony szilícium-dioxid-tartalmú magmás kőzetek voltak. A legújabb szakirodalmak alapján az eredeti kiindulási anyag inkább bazalttufa és a tengeri üledékekkel keveredett tufa (azaz tufit) volt. A fent bemutatott (zöldpala fáciesű) metamorf események hatására a bázikus kitöréstermékek zöldesszürke színű metamorfitokká alakultak, amelyek fő kőzetalkotó ásványai az aktinolit, a klorit, az albit, a klinozoizit (epidot), illetve a kalcit, a kvarc és a biotit lettek. A legújabb litosztratigráfiai (kőzetrétegtani) beosztás szerint a zöldpalák a Kőszegi Metamorfit Komplexum Felsőcsatári Zöldpala egységébe sorolandók be (korábban a Bozsoki Formáció volt a neve). A zöldpala a Kőszegi-hegység területén a „kalapos kövek” sziklaképződményeiben tanulmányozható a legjobban, de a Vas-hegyen is kibukkan. A leglátványosabb formában viszont a kőfejtő területén tudunk alaposabban megismerkedni a kőzettel. Itt jegyezzük meg, hogy a Vas-hegy térségében számos természeti és kulturális jellegű látnivalóval (például Pinka-szurdok, különleges ásványok és kőzetek, Vasfüggöny Múzeum) találkozhatunk, amelyek egy másik írásunk témái lesznek.
Varrók Kornélia a MÁFI 1953. évi jelentésében a következőt írja a bányáról: „Zöld, zöldesszürke, palás kőzetek, amelyeket Felsőcsatár D-i részén nagy kőfejtő tár fel, kb. 40 m vastagságban. Ebben a feltárásban szépen látható a zöldpala erős tektonikus igénybevétele. Igen gyakoriak az egymással párhuzamos és egymásra merőleges vetők, csúszási síkok, litoklázisok. A kőzet vastagpados kifejlődésű. Ezen a helyen a gyűrődések alárendelt szerepűek. Más feltárásokban gyakran látunk gyűrt zöldpalát is. Ezeken a helyeken azonban a vastagpadosságot vékony, 1–5 cm-es táblás-palás alak váltja fel.
A zöldpalában néha szabad szemmel felismerhető ásványok is vannak. A nagyobb kristályok többnyire vékony repedések, litoklázisok mentén jelennek meg. A kőzetben csak mikroszkópi csiszolatban ismerhetők fel a kőzetalkotó ásványok. Elég gyakran láthatunk szép zöld színű aktinolit, amfibol, földpát kristályokat és kisebb-nagyobb csomókban klorit pikkelyeket. A kalcit igen gyakori. Csaknem minden litoklázis mentén megtaláljuk, de a zöldpala rétegek közé ékelődve csomókban is mutatkozik. A zöldpala állandó érces ásványa a pirit. Változatos nagyságú (0,1–1,5 cm), mindig idiomorf szemekben, hintve találjuk.”
A „Geománia” honlapja a következőt írja a kőfejtőről: „A szürkés-zöldes kőzetet fehér, sárgás-fehér albitos erek hálózzák át, a palásan törő kőzet repedéseihez, az albitos erekhez kötődnek az ásványok. A kőfejtőben gyenge rézindikáció figyelhető meg.” A honlap a következő ásványokat említi, amelyek gyűjthetők a kőfejtőben (természetesen csak előzetes engedély birtokában): aktinolit, albit, antigorit, aragonit, devillin, goethit, kalcit, kalkopirit, klorit, kvarc, malachit, pirit, tremolit. Nem messze innen talkbánya is volt.
E sorok írója 2024-ben ismerkedett meg a bánya jelenlegi tulajdonosával, Lóránth Csanád geológussal, aki célul tűzte ki, hogy az évszázadok óta közkedvelt zöldpalát újból ismertté teszi, nemcsak a környéken, hanem az egész országban, a fenntarthatóság szempontjait figyelembe véve: „– Megpróbálom lábra állítani a felsőcsatári bányát – mondja a geológus. – Nem a tömegtermelés motivál. Szeretném megteremteni a zöldpala presztízsét. Ezért kísérletezünk ezzel a kővel. Vágjuk, csiszoljuk, forgácsoljuk. Olyan textúrát szeretnénk létrehozni, amit még nem látott senki. Úgy vélem, több potenciál van benne, mint hogy csak lábazatnak, kocsibejárónak használjuk. Elindítottuk a minősíttetést is. Fontos, hogy a mai modern eszközökkel is megvizsgálják, mit bír ki ez a kő. Persze igyekszünk kihozni belőle, amit lehet.” A Kőkataszter honlapja a következőt írja a zöldpaláról: „Dekoratív, ezért nagyon kedvelt helyi építőanyag. A rozsdabarna és sötétszürke bevonatú réteglapok és a zöld színű felületek kombinációjával különleges, egyedi színhatást érhetünk el. Beltérben lépcső-és falburkolásra, kültérben kerti utak, sziklakertek, támfalak, kerítések építésére kiválóan alkalmas. A legkorábbi kőfejtőkben bányászott zöldpalát a kőszegi vár építéséhez is felhasználták.”
A cikk végén jegyezzük meg, hogy e sorok írója a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum kőparkjába innen szerzett be egy több tonnás darabot, amelyről itt olvashatunk.

A felsőcsatári bánya pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt