A Kárpát-medencét övező kárpáti hegyláncok a földtörténeti jégkorszakban (pleisztocénben) eljegesedtek, s a felszínük formálását a víz szilárd halmazállapotú változata vette át. Az egykori folyóvölgyekben több km hosszúságú, lassan mozgó jégárak (azaz gleccserek) nyújtózkodtak, amelyek vésték, faragták az útjukba eső völgyek talpát és oldalait.
A jég képes volt háztömbnyi nagyságú sziklatömböket is magával szállítani, amelyek évezredekig “utaztak” a jégbe fagyva, ágyazódva. Azonban a klímaváltozás hatására ezek a jégárak lassan elolvadtak, s a bennük található “potyautasok” végső helyükre kerültek.
A csatolt képen egy ilyen vándorkő vagy vándorszikla (idegen kifejezéssel erratikus tömb) található az egyik retyezáti gleccservölgy talpán (Tamás-sziklája), amelyet szintén az egykoron itt terpeszkedő gleccser rakott le a mai helyére, elolvadása után.
A fotó helyszíne: Retyezát (Déli-Kárpátok), Románia
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A vízburok földrajza: A jég felszínformáló munkája
– A Kárpát-medence (Románia) természeti földrajza: A Déli-Kárpátok
Ábra és szöveg: Veres Zsolt