Az Olaszország területén tornyosuló Dolomitok az Alpok egyik legcsodálatosabb formakincsű tagja, ahol több ezer méteres vastagságban mutatják meg magukat a földtörténeti triász időszak tengereiben (Tethys-óceán) lerakódott karbonátos üledékes kőzetek, így döntően a névadó dolomit is.
Hiába a kb. 200 millió éves kőzettestek, a külső erők (pl. fagyaprózódás) folyamatosan pusztítják a vastag dolomitos összletet, amely hatására nagy mennyiségű törmelék keletkezik. A jég által a szálkőzetekről leválasztott kisebb-nagyobb kőzetblokkok útjuk egy részét a gravitáció segítségével a levegőben teszik meg, amíg földet nem érnek. A tömegmozgások ezen formáját omlásoknak nevezzük.
A csatolt képen az omlások hatására kialakuló jellegzetes, a szinte függőleges sziklafalak lábához támaszkodó, háromszög “alaprajzú” törmelékkúpok jönnek létre, amelyek összeolvadva meredek törmeléklejtőt hoznak létre.
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Felszínfejlődés a belső és a külső erők kölcsönhatásában
– A levegőburok földrajza: A szél és a csapadék felszínformáló tevékenysége
Ábra és szöveg: Veres Zsolt