1837-ben (egyes feltételezések szerint 1838-ban) a tó felett magasodó Gyilkos-havasa oldalában egy hatalmas tömegmozgás oldódott ki, melynek roppant tömegű törmelékanyaga az alatta húzódó völgybe zúdult. A nagy erejű tömegmozgás földrengés és/vagy a lejtőtörmelék csapadék miatti átázása miatt alakulhatott ki. A völgybe lehömpölygő és megállapodó törmelék az ott lévő kis patakok vizét eltorlaszolta, így létrehozva a Gyilkos-tó medrét és később vízfelületét. Több tényező együttes “szerencsés” együttállása kellett ahhoz, hogy egy állandó vizű tó tudjon kialakulni a Kis-Cohárd és a Gyilkos-havasa által közbezárt völgyben.
Románul a tó neve Lacul Rosu, azaz Vörös-tó. A legenda szerint az állóvíz azért vöröses színű, mert a hegyomlás maga alá temette az itt legeltető pásztorokat és az ő vérük festi meg azt. A valódi magyarázat az, hogy a tóba ömlő egyik patak vöröses agyagos hordalékot hoz magával és ez színezi be a Gyilkos-tó vizét.
A tó viszont rohan a vesztébe, hisz kis területe és mélysége miatt a beleömlő vízfolyások hordalékukkal erősen töltögetik azt. Ezzel számolva a tó kb. 2080-ra telesen el fog tűnni a Keleti-Kárpátok vonulatai közül. Ezért aki kíváncsi rá, az addig feltétlenül nézze meg! 

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A vízburok földrajza: A felszíni vizek (az állóvizek)
– A Kárpát-medence természeti földrajza: A Keleti-Kárpátok

Ábra és szöveg: Veres Zsolt