A Tiszántúl vízrajzi térképére pillantva mindenki számára a jól megszokott folyó nyomvonalak rajzolódnak ki. Az Erdélyi-szigethegység irányából érkező Berettyó, Sebes-, Fekete- és Fehér-Körös egyesülése után azok vizei nyugat felé haladnak (Hármas-Körös néven), s Csongrádnál fejezik be útjukat a Tiszában. A Keleti-Kárpátokban eredő és az egész Erdélyt átszelő Maros Szegednél ömlik a Tiszába. De vajon mindig is így volt? Nyilván nem!
A csatolt kép Pocsaj település határában készült (Pocsaji-kapu), ahol az Érmelléki löszös hát elnevezésű, magasabb fekvésű kistáj meredeken szakad le az Ér-völgyére. Ott ahol ma az Ér folydogál, pár tízezer évvel ezelőtt még a Tisza “dübörgött” délnyugati irányba, a mai Körös-vidék térségében található süllyedék felé. A Tisza kb. 22–20 vagy 16-14 ezer évvel ezelőtt hagyhatta el csak az Érmellék területét a Szatmár-Beregi-síkság, a Bodrogköz és a Rétköz területeinek megsüllyedése miatt.

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A vízburok földrajza: A felszíni vizek
– Magyarország természeti földrajza: A Tisza

Ábra és szöveg: Veres Zsolt