Az óceánok mélyén, az ún. óceánközepi hátságoknál ezekben a percekben is forró kőzetolvadék nyomul fel, s gyarapítja a távolodó kőzetlemezek peremét. Az alacsony szilíciumdioxid-tartalmú, bazaltos összetételű láva az alacsony vízhőmérséklet és a víztömeg nagy hidrosztatikus nyomása miatt viszonylag gyorsan megszilárdul, s jellegzetes gömbölyded formákat vesz fel. Az így megszülető magmás testeket párnaláváknak (idegen kifejezéssel pillow-láváknak) nevezzük. Ilyen szerkezetek jönnek létre például az Atlanti-óceán hátságai mentén napjainkban is.
A képen a Bükkben fekvő Szarvaskő település feletti Vár-bérc oldalában fellelhető párnaláva látható, amely azt bizonyítja, hogy a mai Szarvaskő térsége annak idején (jura időszak, kb. 165 millió éve) egy táguló óceáni medence hátságának közelében, az óceáni víztömeg “legmélyebb bugyraiban” helyezkedett el.

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: A kőzetlemezek mozgása és a magmás folyamatok

Ábra és szöveg: Veres Zsolt