A Mohácstól északkeletre fekvő Dunaszekcső (Baranya megye) egy lösszel fedett, árvízmentes magaspartra épült fel, amelynek jól védhető adottságait már a rómaiak is felismerték. Viszont ez a kedvező adottsága lett a település legnagyobb problémája is napjainkra!
A földtörténeti jégkorszakban (pleisztocénben) keletkezett lösz alatt ugyanis idősebb, pannon korú üledékek találhatók, amelybe agyagos képződmények is betelepülnek. A felszín felől beszivárgó vizek nem csak a löszfalat “áztatják át”, s rontják le az állékonyságát, hanem csúszópályát is kialakítanak az agyagban, amely komoly felszínmozgásokat okoz. Ezt a folyamatot csak fokozza a magaspartra épített házak súlya, valamint a Duna nyugat felé “csúszása” is a terület aszimmetrikus süllyedése miatt.
A település ember építette objektumaiban komoly károkat okoznak a folyamatos felszínmozgások, amelyekre jó példa a képen is látható szakadásfal: a “szakadék” mélyén egy épület maradványai is felfedezhetők. A löszfal pereme fokozatosan hátrál a település felé!
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: A külső és belső erők kölcsönhatása
– Magyarország földrajza: A Dunántúli-dombság
Ábra és szöveg: Veres Zsolt