Salgótarján szűkebb-tágabb környezetében, az 550 km2-es kiterjedésű Nógrád-Gömöri-bazaltvidéken a bazaltos jellegű vulkanizmus a miocén kor végén indult (kb. 8 millió éve), s a pliocénen át egészen a pleisztocénig tartott (pár százezer évvel ezelőttig). Ezen hosszú időszak alatt tufagyűrűkkel szegélyezett lávatavak, lávaárak és lávatakarók jöttek létre, amelyek későbbi lepusztulásával rendkívül változatos és látványos formakincs alakult ki.
Erre kiváló példa a már Szlovákia területén található Macskalyuki-bányából készült fotó is, amelyen a várromokkal koronázott Somos-kő és Nagy-Salgó csúcsai látszanak. Az idősebb tengeri üledékes kőzetekkel borított térszínből merészen emelkednek ki az egykori bazaltvulkánok erózió által kipreparált kürtőkitöltései. A Nagy-Salgón a vulkáni működés kb. 5,2 millió, míg a Somos-kövön kb. 4 millió évvel ezelőtt zajlott.
A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Az ásványok és a kőzetek keletkezése
– A kőzetburok földrajza: Földtörténet
– A kőzetburok földrajza: Felszínfejlődés a belső és a külső erők kölcsönhatásában
– Magyarország természeti földrajza: Az Északi-középhegység
Ábra és szöveg: Veres Zsolt