A Pilis északnyugat-délkeleti csapású, aszimmetrikusan kibillent sasbércekből álló keskeny vonulata zárja a földrajzi értelemben vett Dunántúli-középhegység üledékes kőzetekből álló tagjait északkelet felől. A hegységet felépítő üledékes kőzetek (pl. mészkő, dolomit) a Tethys elnevezésű ősi óceán selfjén rakódtak le a késő-triász idején (kb. 220-210 millió éve).
A hegység és egyben az egész Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja a 756 m magas, a hegységnek is nevet adó Pilis. A hegy platójából észak-északkeleten, alig észrevehető módon emelkedik ki a Vaskapu 645 m magas csúcsa. Az ebbe belevágódó Vaskapu-szurdok felett, nehezen megközelíthető hegyen lelhető fel a Vaskapunak nevezett természetes kőhíd. A sziklaív egy elpusztult barlang maradványa, amely korábban mélyebb szinten helyezkedett el, de a hegység kiemelkedése miatt szárazra került és “elromosodott”.

A földrajz tananyaghoz való kapcsolódás (témakör/lecke):
– A kőzetburok földrajza: Az ásványok és a kőzetek keletkezése
– A vízburok földrajza: A karsztosodás
– Magyarország természeti földrajza: A Dunántúli-középhegység

Ábra és szöveg: Veres Zsolt