Barlangszállás a triász mészkőben

A döntően jól karsztosodó karbonátos kőzetekből álló Bükk bővelkedik barlangokban, számuk az ezerhez közelít. Ezek között vannak szűkös víznyelőbarlangok, tágas patakos átmenőbarlangok és forrásbarlangok is. Egy részüket évezredekkel ezelőtt elődeink is használták, akik múltjáról régészeti leleteikből tájékozódhatunk. Viszont napjainkban is vannak olyan karsztos üregek a hegységben, amelyekben álomra hajthatjuk fejünket. Hazánk első „barlangszállását” a Cserepes-kő oldalában alakították ki az 1950-es évek elején, amely ezen cikkünk témája is. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az Országos Kéktúra Bánkút és Bélapátfalva közötti útvonala a „bükki kövek” peremén vezeti végig vándorait. A Tar-kő és a Pes-kő sziklás leszakadásokkal tarkított „kőóriásai” között szerényen bújik meg a 823 m magas Cserepes-kő csúcsa, melynek délkeleti oldalában tátong a Cserepes-kői-sziklaodú ajtóval lezárt nyílása (800 m-es magasságban). Mielőtt azonban ismertetnénk a barlang és a benne található szállás történetét, vizsgáljuk meg a bezáró kőzet kialakulásának körülményeit. Ehhez jó pár százmillió évet vissza kell pörgetnünk az idő kerekén, a földtörténet triász időszakába!
A Cserepes-kői-sziklaodú falaiban a középső és késő triász, 240–225 millió éves Bükkfennsíki Mészkő Formáció kőzeteivel találkozhatunk. A sekély tengerrel borított peremes self (karbonátplatform) különböző őskörnyezeteiben – például lagúna, zátony – lerakódott karbonátos kőzetösszlet a kréta időszakban kisfokú metamorfózist szenvedett, rétegei képlékenyen deformálódtak. Legnagyobb kiterjedésben az egykori lagúna tömeges és finoman sávozott, lemezes-pados elválású mészkövei fordulnak elő a felszínen, a korallos zátonyfácies kisebb területen (például Tar-kő–Három-kő térsége) nyomozható csak. A kőzettest eredeti rétegzettsége a deformációk és az átalakulás miatt ma már csak nyomokban ismerhető fel. A karbonátos rétegsor fő tömegét alkotó mészkő oldási maradéka 1% alatti, ami arra utal, hogy tisztán csak kalcitok alkotják. Ezek az ásványok erősen irányított szövetet alkotnak, egymásba fogazódó, mikropátit és pátit sávos váltakozásából álló szemcsékkel. Ezekből a szöveti jellemzőkből, valamint a hasadékos kőzetszerkezetből következik, hogy a Bükkfennsíki Mészkő Formáció szénsavas víz hatására kiválóan oldódik, azaz karsztosodik, jellegzetes és látványos formakincset alakítva ki. Ebben a mészkőben oldódott ki a Cserepes-kői-sziklaodú egyetlen teremből álló barlangja is, amely egy magasra kiemelkedett és szárazra került egykori forrásbarlang maradványa. Itt jegyezzük meg, hogy a felszíni karsztos formakinccsel, valamint a „bükki kövek” kialakulásával korábbi cikkeinkben már részletesebben foglalkoztunk.
A 6,2 m hosszú, 4 m széles és 2 m magas, szabálytalan félkör alakú bejárattal a felszínre nyíló sziklaodú már korán felkeltette a szakemberek figyelmét. Először Bartalos Gyula tudós pap említette meg a barlangot 1909-es munkájában („Heves vármegye őskora”), aki szerint a karsztos üreget már régóta használták betyárok búvóhelynek. A sziklaodú első ismert tudományos kutatója Kadić Ottokár volt, aki 1929-ben vizsgálódott itt. Ő rajzolta meg az első barlangi térképeket, valamint próbaásatást is végzett. Az ásatás során barlangi medve csonttöredékei, cserépedény-töredékek, egy csontból készült, simára hegyezett ár, valamint tűzhelymaradványok kerültek elő (ezen kutatási eredmények publikációban javarészt az 1944-es évben jelentek meg). Később Dancza János kutatta a barlangot (1934), ő hőmérsékleti méréseket is végzett. A barlang tudományos vizsgálatai után – mivel vadászok és természetjárók is gyakran éjszakáztak benne – merült fel egy barlangszállás kialakításának ötlete.
Kertay Sándor és Bárdos József egri természetjárók kezdeményezésére alakítottáki ki 1950-ben a természetes karsztos üregben hazánk első barlangszállását vagy lakóbarlangját. A termeszetjaro.hu oldala a következőket írja a Cserepes-kői-sziklaodúról: „A hat méter hosszú, hét méter széles és két és fél méter magas barlangban egyszerű fapriccsek vannak nagyjából hat személynek kialakítva, ezért ha itt tervezünk megszállni, derékaljat és meleg hálózsákot mindenképpen hozzunk magunkkal! A szálláshelyen található egy vaskályha, de mivel a kéménye tönkrement, jelenleg nem használható. A barlang előtti területen tűzrakó helyet is találunk, de ha sütögetni akarunk, számítsunk arra, hogy a fán kívül mindent vinnünk kell magunkkal. Gondoskodjunk világításról, megfelelő mennyiségű ételről és vízről is, mivel a barlangtól több kilométeres távolságra van a legközelebbi vízvételi hely. A barlangnál följebb, attól bal kéz felé, a sziklák között egy kiváló bivakhely is található, ahol a félkörívben visszahajló mészkőfal nyújt menedéket az eső elől. A barlang bejáratánál találjuk az Országos Kéktúra pecsétjét.”
A régészeti szempontból is kiemelkedő Cserepes-kői-sziklaodú a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén található, 2006 óta megkülönböztetett védelem alatt áll. Óvjuk és védjük a barlangot és környezetét, valamint a szállást is úgy hagyjuk ott magunk után, ahogyan mi is szeretnénk megkapni érkezésünkkor. Nem messze található innen az Országos Kéktúra útvonala mentén egy különleges „ördögszántás” is, amellyel egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk.
Írásunk végén jegyezzük meg, hogy a Bükk további két barlangszállást is rejt: a Mályinka határában található Odvas-kői, valamint a Szentlélektől (Miskolc) nem messze található Sólyom-kői barlangszállást.

A Cserepes-kői-sziklaodú pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt