A törökök patkónyoma Máriaradnán

Arad felől a Maros folyó mentén kelet felé haladva hegyek szorításába érkezünk. A Zarándi-havasok és az Erdőhát (Lippai-erdő) között összeszűkül a folyóvölgy, Lippa és Solymos várai őrizték valaha e fontos kereskedelmi és hadiutat. Itt magasodik az ég felé Radna ősi temploma, amely cikkünk témájául is szolgál. A monumentális templom és ferences kolostor mellett az épületegyüttes belsejében is találunk érdekességeket, többek között egy patkónyommal díszített ősi követ. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A Maros völgyében elterülő, közigazgatásilag Lippához tartozó Máriaradna története a középkorig nyúlik vissza. Radna első okleveles említése a 13. században történt, ferences kolostorát 1327-ben alapították. Kis kápolnáját a mai épületegyüttes helyén 1520 körül emelteti egy tehetős özvegyasszony. Ebbe kerül be az a szentkép is, amelynek hatására később Radna a történelmi Magyarország egyik legjelentősebb Mária-kegyhelyévé válik. A szentképpel kapcsolatos csodás történetet az egyik internetes forrás a következőképpen írja le: „A kegyhely nagyra becsült kegyképét 1668-ban vásárolta Vrichnonassa György nyolcvanéves vallásos bosnyák ember egy olasz képkereskedőtől. Később a radnai templomnak ajándékozta. Nagy tisztelete főleg 1695-től származik, amidőn a templom leégett, de a kegykép sértetlen maradt. 1695. szeptember 8-án ugyanis a törökök II. Musztafa szultán uralkodása alatt rohammal bevették Lippa városát, és a radnai kolostor följegyzései szerint a török fővezér sátra előtt, közvetlenül a Maros folyó mellett körülbelül ezerszáz magyar foglyot végeztek ki, míg a nőket és gyermekeket rabszolgaságba hurcolták. A várat megszálló törökök azonban csakhamar belátták, hogy Lippa várát meg nem védelmezhetik a közeledő keresztény hadsereg ellen. Ennél fogva 1695. szeptember 8-án Lippa várfalainak lerombolásához fogtak. Miután a máriaradnai hegylejtőn épült és Szűz Máriának szentelt fakápolnát is megfosztották kincseitől, és fölgyújtották, tovább vonultak. A kegykápolna porig égett; csak egyetlenegy tárgy maradt sértetlen a lángok között: a szent Szüzet ábrázoló oltárkép.
1895-ben a csodás esemény évfordulóját nagy fénnyel ünnepelték meg Radnán. Ehhez az a tény is hozzájárult, hogy rengeteg csoda történt az évszázadok alatt itt a kegyhelyen. Könnyen megmagyarázható tehát, hogy miért ragaszkodik még a 20. század végén is az erdélyi hívő székely nép a radnai kegyhely védasszonya, az áldott Boldogasszony jóságos személyéhez.”

A csodás események után a mai is látható, óriási méretű kettős tornyú barokk kegytemplom a 18. század második felében (1756–1782) épült fel. A ferences kolostor megépítése után a kegytemplom a 19. században is folyamatosan szépült különféle épületdíszítési munkálatokkal. 1911-ben a tornyok magasítása miatt a templom elérte a 67 m-es magasságot. 1992-ben II. János Pál pápa kis bazilika (Basilica Minor) címmel ruházza fel az épületegyüttest, 2003-ban püspökségi felügyelet alá került. Utóbbi teljes megújulása 2012 és 2015 között zajlott. A kegytemplom és a kolostor részletes története ezen a honlapon olvasható el.
A kegytemplom belsejében sétálva, a jobb oldali mellékhajóban egy török lovast ábrázoló régi festmény látható, bal alsó sarkában egy befalazott kővel, amelyben egy patkószerű lenyomat látható. Erről az egyik internetes forrás így ír: „A 164 év török uralom alatt a Bánságban többször is előfordultak kisebb-nagyobb összecsapások, amelyek során több település is gazdát/megszállót cserélt. Ilyen harcok közepette gyakran sérültek meg templomok. Egy török katona gyújtogatásának esett áldozatul 1695-ben a radnai templom is, a Szűzanyát ábrázoló, papírra nyomtatott szentkép azonban – így szól a legenda – sértetlenül került ki a lángokból. Egy másik legenda arról tudósít, hogy egy török harcos lóháton akart bemenni a templomba, a lova azonban megbotlott egy kőben, és a patája nyomott hagyott benne. A kő, valamint a jelenetet ábrázoló festmény ma is látható templomhajó jobb oldali falán.”
„A kövek mesélnek” oldalon már többször foglalkoztunk olyan „lábnyomos kövekkel”, amelyek felületén érdekes bemélyedések fedezhetők fel. Mivel ezek kialakulását a nép nem tudta megmagyarázni, mondákat fűzött hozzájuk. Erdélyben, de hazánkban is igen gyakori a Szent László királyunkhoz és Szög nevű lovához kapcsolódó „geo-stigmák” megjelenése. Gondoljunk csak a Mátraverebély melletti Szentkút Szent László-hasadékának patkószerű lenyomatára. Árpád-házi vagy éppen Anjou királyaink „lábnyomai” is igen gyakoriak, amelyek közül a Bózsva feletti Béla-szikla (IV. Béla lábnyomával) vagy a Lillafüred határában található „Mátyás király lábnyoma” emelendők ki. A Dél-Dunántúlon pedig macskák és kakasok lábnyomait vélték felfedezni a Szársomlyó ördögszántotta oldalában. A Mátrában, Ágasvár alatt pedig az úgynevezett „török lábnyom” készteti megállásra az arra járó vándort. Ne feledkezzünk meg Jézus és szamarának lábnyomairól sem a Palócföldön, Nagylóc határában, és még sorolhatnánk. A legtöbb „lábnyom” szakmai szemmel nézve eróziós vagy mállásos eredetű bemélyedés.
A máriaradnai kegytemplom esetében nem igazán lehet tudni, milyen nyom lehet a patkószerű alakzat. Talán csak a „természet játéka” (lusus naturae), egy kimállott ősmaradvány helye vagy éppen egy patakmederben fekvő kövön kimunkálódott eróziós bélyeg. A lényeg nem is az, hanem a kegytemplom évszázados története és az oltáron található szentkép!

A máriaradnai kegytemplom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotók és szöveg: Veres Zsolt