A Tethys köveiből rakott várak I.

A Vértes erdőkkel borított sasbércei bővelkednek középkori várak romjaiban, amelyek a hegységet járó turisták közkedvelt célpontjai. Ezek közé tartozik például Gesztes vára, a Csáki-vár (Oroszlánkő), a Gerencsérvár, Csókakő vagy a cikk témájául szolgáló Vitányvár is. Az izgalmas történelmük mellett a várak legtöbbikét kőzetanyaguk is összeköti, hiszen a triász időszaki mészkő és dolomit alkotja falaik legnagyobb részét. Írásunkban a Vitányvár földtani környezetével és történetével ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az emberi évezredek és évszázadok történelménél kicsit messzebbről kell kezdenünk a (föld)történetet, ha meg akarjuk érteni a Vitányvár építőköveinek kialakulását. Ehhez kb. 230–220 millió évvel ezelőttig, a földtörténeti mezozoikum (középidő) triász időszakáig kell visszapörgetnünk az idő kerekén. Ekkoriban a mai Vértes területét hordozó kőzetlemez nem a mai földrajzi pozíciójában helyezkedett el, hanem több ezer km-re innen, valahol az Egyenlítő és a Ráktérítő között, a trópusi övezetben. Az Egyenlítő térségében, kelet–nyugati csapásban, Afrika és Eurázsia őse között egy óriási óceán terpeszkedett, amely a Tethys névre hallgatott. A mai Dunántúli-középhegység, így a Vértes területe ennek az üledékgyűjtőnek a délnyugati szegletében helyezkedett el, az afrikai kontinens északi peremén. A trópusi sekélytengerrel borított, kiegyenlített aljzatú peremes selfeken (karbonátplatformokon), a 200 m-nél nem mélyebb, jól átvilágított és árapály mozgatta tengervízben az évmilliók alatt óriási mennyiségű élővilági eredetű (biogén) mésziszap rakódott le, amely a vértesi kőzetek alapanyaga lett a későbbiekben bekövetkező kőzetté válási (diagenetikus) folyamatok közben.
Csillagászati, éghajlati és tektonikus okok hatására, a tengerszint periodikus ingadozásai miatt a több száz km-es szélességű tengerparti árapálysíkságokon korábban lerakódott mésziszapok időnként szárazra kerültek, majd átdolomitosodtak, a kalcium-karbonát-ásványok (például kalcit) kristályrácsába beépülő magnéziumionok hatására. A dolomit ugyanis ásványtani értelemben kalcium-magnézium-karbonát, képlete: Ca(MgCO₃)₂. A korai diagenetikus dolomitosodás száraz és csapadékszegény (arid) éghajlaton következett be.
A Dunántúli-középhegység és azon belül a Vértes legnagyobb vastagságú (kb. 1500 m) és területi elterjedésű képződménye a Fődolomit Formáció, amely a Vitányvár térségének fő alkotója is egyben. A formációt közép- és világosszürke, finomkristályos vagy cukorszövetű dolomit alkotja. Lofer-ciklusos rétegsorát vastagpados, az árapályöv alatt képződött (szubtidális) „C” tagok (gazdag Megalodus-faunával), míg árapályövi (intertidális) „B” tagjait a lemezes szerkezetű sztromatolitos egységek jellemzik. A vértesi Lofer-ciklusokról részletesebben a Csákányospuszta térségét bemutató cikkünkben szóltunk. A Fődolomit Formáció lerakódása a Vértesben a késő triászban történt, a karni és a nori időszakok között.
Noha a Vitányvárat alkotó bérc Fődolomitból áll, az erősség közvetlen környezetében a Dachsteini Mészkő Formációba való átmenetet jelző Fenyőfői Tagozat rétegsora is megjelenik. A nori korszak közepétől a vértesi sekélytengerrel borított platformok tagoltabbá váltak és az éghajlat csapadékosabb (humid) lett. Ebből következőleg a korai diagenetikus dolomitosodás a háttérbe szorult, a lerakódó mésziszap csak az alacsonyabb vízállások idején tudott átdolomitosodni. Ezen időszak alatt képződött pár száz m-es vastagságban a Fenyőfői Tagozat, amelyet dolomit-, meszes dolomit-, dolomitos mészkő- és mészkő-rétegtagok váltakozása épít fel, 0,2–1,0 m vastag padokba rétegezve. A mészkő szálban álló padokat alkot, a dolomit közötte inkább törmelék formájában jelentkezik.
Nem véletlen tehát, hogy a Vitányvár középkori építői a késő triász (tethys-i) mészkövet és dolomitot választották erősségük építőanyagául, hiszen ezek bőségesen rendelkezésre álltak a területen. A Várlexikon honlapja a következőt írja a vár történetéről: „A Vértes északi lejtőjén, egy erdőkkel körülvett 377 m magas hegyen találhatók a megközelítőleg ötszög alaprajzú, belsőtornyos, háromsejtes elrendezésű Vitányvár romjai.
A vár keletkezésének idejét és építtetőjét nem ismerjük. Feltehetően a Csák nemzetség valamelyik tagja építette a tatárjárás után. Első okleveles említése 1319-ből való, Gutkeled nembéli Mihály a várnagya. 1324-ben – tehát már a Csákokkal történt vértesi királyi birtokcsere előtt 2 évvel! – Maróti István fia Mihály vitányi várnagyról hallhatunk, akinek a Délvidéken voltak egyébként birtokai. 1379-ben „Castrum Vitam, Vytam, Wyttam” néven szerepel okiratokban.
Zsigmond király 1410-ben Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak, 1437-ben Habsburg Albert Rozgonyi Jánosnak zálogosította el a várat. Ez utóbbi I. Ulászlótól 1440-ben adományként meg is kapta. Egy 1417-ben keletkezett okirat szerint Silstrang Erik a várnagya Gesztesnek és Vitánynak is. 1445-ben Újlaki Miklós foglalta el, 1448-től zálogként birtokolta. 1453-tól Ismét a Rozgonyiaké a vár – V. László adományaként. Ezt Mátyás király 1458, 59, 60-ban megerősíti. Mátyás halála után Csókakővel együtt Egerváry László horvát bán záloga. 1512-ben Kanizsai György horvát bán szerezte meg, majd tőle Kanizsai László országbíró örökölte. 1534-ben a fehérvári keresztesek konventje Héderváry Istvánt és fiait iktatta be „castri Wyttham in Albensi” birtokába.
A törökök 1529-ben egy rövid időre elfoglalják, majd 1543-ban újra. Erről Batthány Ferencnek Nádasdy Tamáshoz írt leveléből értesülünk: „Thurca invasisset castrum Vittam”. Rövid idő elteltével a keresztény csapatok ismét visszafoglalják a töröktől. 1559-ben ismét a törököké a vár, akik a falakat és a vár hídját javítják. 1566-ban Salm generális seregei visszafoglalják a várat, a török védők Tata bevételének hírére elmenekültek. Valószínűleg egy év múlva – Gesztes visszafoglalásával egyidőben – újra török kézre kerül. 1597-ben Pálffy Miklós seregei Tata után Vitányt is visszafoglalják. Pálffy és Schwartzenberg parancsára a várat 1598-ban felrobbantják. Ettől kezdve Vitányról, mint várról nem beszélhetünk. 1747-ben a vár köveit épületanyag céljaira kérik a Kocsiak.
Vitány vára a 14. századi várépítkezések tipikus példája. A várnak két 2,5 m falvastagságú tornya és a kettő között egy udvara volt, melynek külső falai mintegy 6 m magasan épültek. Az északnyugati torony északnyugati oldalán egy további épületrész is a belső vár része lehetett. További kisebb épületrészek az udvarban a védőfalak mellett helyezkedhettek el. A 20. század végéig mindkét torony a részben falkorona magasságáig (helyenként kb. 15 m magasan) állt, felül a védőoromzat maradványaival. Nagyméretű ablaknyílásaiban kőkeretes, gótikus ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetők az emeleteket elválasztó fafödémek helyei és boltozatok nyomai.”

Felhasznált irodalom:
Budai T., Fodor, L. szerk. (2008): A Vértes hegység földtana. Magyarázó a Vértes hegység földtani térképéhez (1:50 000). Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest
Várlexikon online felülete

A Vitányvár pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt