A Misina és a Tubes útbevágásai

A Mecsek vidéke hazánk egyik legváltozatosabb földtani felépítésű területe. A hegység nyugati részét döntően triász időszaki karbonátos és törmelékes rétegsorok építik fel, amelyek közül a jól oldódó mészköveken látványos karsztos formakincs alakult ki (például Orfű és Abaliget környéke). A triász kőzetek klasszikus feltárásai a Pécsről a Misina-tető és a Tubes felé haladó országút bevágásaiban kereshetők fel. Írásunkban is ezen mesterséges geológiai feltárások kőzetanyagaiból mazsolázunk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A feltárások ismertetése előtt pörgessük vissza az idő kerekét a triász időszak közepéig, az anisusi korszakig (kb. 245 millió évvel ezelőttig). Ekkoriban a mai kontinensek ősei egy óriási szuperkontinensbe tömörültek, amelynek a Pangea nevet adták a szakemberek. Ezt a Panthalassza nevű „szuperóceán” vette körül, amelynek kezdetben egy öble, majd egy szétnyíló óceánja volt a Neotethys vagy röviden Tethys. A Pangea testébe beékelődő, kelet–nyugati csapású egyenlítői üledékgyűjtő nyugati elvégződésénél, az ősi Eurázsia és Afrika között helyezkedtek el azok a kőzetlemezek, amelyek a mai Magyarország aljzatát alkotják. A Mecsek és a Villányi-hegység vidéke (azaz a Tiszai-főegység) a Tethys északi peremén, az eurázsiai szárazföld déli zónájában helyezkedett el. Ezekből az információkból következik, hogy a Misina és a Tubes útbevágásaiban megfigyelhető kőzetek nem a mai földrajzi helyükön rakódtak le, hanem több ezer km-re innen, valahol az Egyenlítő és a Ráktérítő között, a trópusi övezetben. A tengeri környezetben lerakódott és később kőzetté vált rétegsorok az elmúlt évszázmilliók alatt bekövetkezett kőzetlemez-mozgások során kerültek mai földrajzi szélességükre és hosszúságukra.
A Mecsek vidékén a triász elején még döntően folyóvízi törmelékes üledékes kőzetek (Jakabhegyi Homokkő Formáció) rakódtak le, majd a középső triász (anisusi) elejére lassú tengerelöntés (transzgresszió) hatására egy enyhén lejtő aljzatú self (rámpa) alakult ki. Ezen kezdetben sekélytengeri sziliciklasztos (Patacsi Aleurolit Formáció), majd karbonátos üledékképződés folyt. Utóbbiakat – szinkronban a tengerszint csökkenéseivel és emelkedéseivel – a Hetvehelyi Formáció, a Viganvári Mészkő Formáció és a Rókahegyi Dolomit Formáció képviselik. Így érkeztünk el lassan az útbevágások kőzetanyagát is alkotó szürke-sötétszürke színű, vékonyréteges Lapisi Mészkő Formáció kialakulásának időszakához, a középső anisusihoz. A formáció rétegsora szintén egy karbonátos rámpán ülepedett le, de itt már a tengerszint emelkedése miatt kissé kimélyülő üledékgyűjtő volt jellemző. Az üledékképződést a viharhullámok keltette átülepítés, valamint az inbentosz (az aljzati üledékekben élő) szervezetek bioturbációs tevékenysége határozta meg. A Lapisi Mészkő Formáció egy jellegzetes kifejlődését lehet tanulmányozni a Tubes csúcsától nyugatra, az országút bevágásában (Lapisi út), a 7-es km kőnél.
A rétegsort vékonyréteges, szürke, sárgapettyes dolomitos mészkő; szürke, kissé agyagos mészkő; aprógumós, szintén szürke színű mészkő képviseli. A rétegek vastagsága 1–20 cm között jellemző, amely laterálisan (oldalirányban) is változik. A rétegek felszíne egyenetlen, gyakran hullámos. A sárgapettyes dolomitos mészkő elnevezése onnan ered, hogy a kőzet friss törési felületein számos apró, limonitos festődésű csigamaradvány fedezhető fel. A réteglapokon kipreparálódva sok Mollusca-kőbél és Echinodermata-maradvány látható. Vékonycsiszolatban szideritet és piritet figyeltek meg a szakemberek, a dolomitos foltok durvakristályosak. Az agyagos mészkőrétegek szerkezetében gyakran finom lamináltság figyelhető meg, amelyek sok kvarc-, földpát- és csillámszemcsét tartalmaznak. Az aprógumós mészkő nem túl gyakori, és az előző kőzettípusokhoz képest kevesebb ősmaradványt tartalmaz. A szelvényben felfelé haladva azonban egyre több a gumós mészkő betelepülés, amelyhez egyre gyakrabban társulnak lemezes mészkő és harántszakadásos mészkő rétegek. A különféle típusú karbonátos kőzetek eredeti anyaga mésziszap jellegű volt. A gumós változatok létrejötte az időnként megélénkülő vízmozgásnak és a bioturbációnak köszönhető. Az egyes mészkőtípusokban található agyagtartalom alacsony térszínű, csekély relief energiájú, viszonylag távoli partot és száraz (arid) klímát feltételez.
A Lapisi Mészkő Formáció rétegsora rendszerint nagy egyedszámú ősmaradvány-tartalommal bír. A fosszíliák túlnyomó részét rozsdabarna durvakristályos kalcitból álló kőbelek alkotják. A rozsdabarna szín a piritszemcsék mállásából eredő limonitos festődés okozza. A fentebb már említett pirit és sziderit ásványok jelenléte arra utal, hogy a gyors üledékfelhalmozódás és az ősmaradványok gyors betemetődése reduktív környezetet alakított ki. Legfontosabb ősmaradványai a foraminiferák és a Mollusca-fauna (például Pecten-, Modiola-, Loxonema-, Naticella- és Natica-félék). Az írásban szereplő idegen szakmai kifejezések jobb hatásfokú megértéséhez javasoljuk weboldalunk fogalomtárát!
Ha a Tubes és a Misina többi triász földtani alapszelvényét is szeretnénk felkeresni, javasoljuk ezen térkép böngészését!

Felhasznált irodalom:
Budai, T., Konrád, Gy. (2011): Magyarország földtana. Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécs
Rálischné Felgenhauer, E.: Magyarország geológiai alapszelvényei (Mecsek, Pécs, Lapisi úti feltárás, 7. km-kő). Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest

A lapisi feltárás pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt