Téglatorony a Körös-teraszon

Számos írásunkban foglalkoztunk már a Nagyalföldön található középkori világi és egyházi épületek építőanyagaival és történetével. Ezek közül kiemelkednek azok az épületek, amelyek téglából készültek, hiszen az alföldi területeken a tégla volt a legkönnyebben hozzáférhető építőanyag. Jelen írásunkban egy kicsit messzebbre kalandozunk, a Nagyalföld és az Erdélyi-szigethegység peremére, ahol egy Árpád-kori pálos kolostor templomának téglából épült maradványait tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Nagyszalonta városától kelet felé indulva, az alföldi területek peremvidékét elhagyva, a Fekete-Körös folyót követve érkezhetünk meg a kicsiny Belényesszentmiklósra. A festői környezetben fekvő falucskát délről a Béli-hegység, északról a Királyerdő vonulatai keretezik. A közel 100 főt számláló kicsiny román település első ránézésre különösebb látnivalót nem rejteget, de ez csak a látszat. A falutól keletre, a Fekete-Körös folyóvízi teraszán mered az ég felé egy téglából épült „pusztatorony”, amely monumentalitása Kárpát-medencei szinten is egyedülálló. Vajon mi állhatott itt annak idején? Mekkora kiterjedésű és funkciójú épületegyüttes lehetett az, amelynek ekkora temploma volt? A továbbiakban szakirodalmak alapján keressük erre a választ!
„A Királyerdő déli aljában húzódó dombvidéken, a Fekete-Körös jobb partján fekszik Belényesszentmiklós község. A vasútvonal keleti oldala fölé emelkedő Templomdombon találjuk a hercegi udvarhely maradványait és a monostortemplom romos tornyát.
A Sebes- és Fekete-Körös menti hegyek a 11. században összefüggtek az Igafon/Igfan erdő területével, amely Géza herceg, a későbbi I. Géza király (1074–1077) kedvenc vadászterülete volt. A Belényesszentmiklós falu feletti lapos dombtetőn található, ma a bozótostól nehezen észrevehető, amúgy sem jelentős méretű, világi funkciójú épületromok minden bizonnyal a Géza, vagy apja, Béla dux által építtetett vadászkastélynak, illetve udvarháznak – Álmos herceg által később bővített – maradványai. Az I. Géza-kori udvarházhoz már egy kis kápolna is tartozott, mert ezt Álmos herceg már átépíttette a 12. század elején, miután az megrongálódott az 1091-es kun betörés során. Egy karzatot készítettek benne ekkor, így már templomként is használhatták. Az udvarház és nyilván a templom is a 13. században a Borsák kezébe került, akik az udvarházat tovább bővítették, a templom helyén pedig kolostort emeltek. A tatárjárás (1241–1242) után a kolostor megszűnt, már csak annak templomát használták. Az udvarház a 13. század közepe táján pusztult el.
A Körös fölött 30 m magasan emelkedő Templomdombon 1971-ben, 1973-ban, 1976-ban, valamint 1981–1982-ben folytak régészeti ásatások. Megállapították, hogy a templom döngölt agyag- és kőalapokra épült, égetett téglából. A román stílusú templomtorony építésében több építési periódus különíthető el. Az első egy udvari kápolna, amely később karzattal bővült. Ezt követi egy kolostorépület, majd egy templom. Az itt álló kolostor megszűnése és templommá való átalakítása 1241–1260/1270 között történt.
Az egyházi épület és az udvarház – mint említettük – egymással szoros kapcsolatban állt. Ezt bizonyítja az is, hogy készítésükkor építéstechnikailag hasonló elemeket alkalmaztak. A feudális székhely és udvari kápolna (majd templom és kolostor) ezen érdekes együttesét a régészet már egy évszázada számon tartja. Az észak–déli irányú lapos dombhát közepén még napjainkban is már messziről feltűnik a középkori eredetű templomtorony, amelytől déli irányban, kb. 120 m-re találjuk a hercegi udvarház maradványait.”

A továbbiakban beszéljünk kicsit arról, hogy a tégla, mint építőanyag milyen formában jöhetett szóba Belényesszentmiklós esetében. A tégla egy olyan mesterséges építőanyag, amelynek alapanyaga, az úgynevezett téglaföld agyag, kőzetliszt és homok szemcseméretű részecskék különféle arányú keveréke, kiegészülve egyéb szervetlen alkotókkal (például mész). Ásványtani értelemben általában a téglák fő alkotói a kvarc, a földpátok, az agyagásványok, a kalcit, a dolomit, a csillámok és vas-oxidok/hidroxidok. A 80%-nál nagyobb agyagtartalmú téglaföldet kövér anyagnak, a 60% feletti homoktartalmút sovány agyagnak nevezzük. Ha a kibányászott agyag nem volt elég kövér, akkor iszappal kövérítették, ha viszont túl kövér volt, akkor soványítóanyagokat (például homok, pelyva, őrölt kerámia, fűrészpor, őrölt csiga- és kagylóhéj) adalékoltak hozzá. A soványításra azért volt szükség, mert a túl kövér agyag kiégetése során az erősen felrepedezhetett, deformálódhatott. A fent megnevezett adalékanyagok a tégla súlyának csökkentésében, valamint a hőszigetelő tulajdonságainak javításában is szerepet játszottak.

A téglákat tábori- vagy boksakemencékben égették ki, általában kb. 650–850°C közötti hőmérsékleten. A kiégetett téglák színe alapvetően a kiégetési hőmérséklet és az üledék eredeti ásványos összetételétől függött. A téglát alapozásnál szilárdítóként, a falazásnál építőanyagként, a díszítésnél pedig idomtéglaként is előszeretettel használták.
A Körös-vidék vízjárta, folyók és árterek szabdalta síkságain bőven rendelkezésre állt a téglakészítés alapanyaga, amelyet agyagnyerő gödrökből bányásztak ki az adott kor szakemberei, általában nem túl messze (kb. 1–2 km) a felhasználás helyétől. A Körös-vidék mai felszínét – egy-két szél által kiformált, homokkal fedett hordalékkúp-térség kivételével – a Maros, a Körösök, valamint ezek mellékfolyói alakították ki. Az ártéri térszínekre kitóduló árvizek lassú visszahúzódása során a vízben lebegtetett finom kőzetliszt- és agyagszemcsék kiülepedtek, változó vastagságú agyagos összleteket hozva létre. Ezek a holocén (jelenkori), különféle „kövérségű” ártéri agyagok és vizes környezetben lerakódott infúziós löszök voltak a téglaégetés alapanyagául szolgáló leggyakoribb téglaföldek. Így volt ez a Körös árterének peremén fekvő Belényesszentmiklóson is, ahol bőségesen rendelkezésre állt a téglaégetéshez szükséges agyag. Az egykori fejtési helyek pontos helyét napjainkban már homály fedi, e sorok írója előtt biztosan. A téglaégetés további fortélyairól egy korábbi cikkünkben lehet olvasni!

A belényesszentmiklósi templomrom pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotók és szöveg: Veres Zsolt