„Endrőd 1935”

Békés vármegye északnyugati részén, a Hármas-Körös és annak holtágai mentén fekszik Gyomaendrőd városa. A napjainkban 12 ezer főt számláló városka Gyoma és Endrőd települések egyesítésével jött létre 1982-ben. A város és térsége számos természeti és kulturális látnivalót kínál az oda érkezőknek, amelyek közül a Kner Nyomdaipari Múzeum, a Városi Múzeum vagy éppen a gyógyfürdő emelendők ki. Írásunkban azonban nem ezekkel, hanem egy Endrődön álló komor kőszoborral, egy „mesélő kővel” foglalkozunk, amely egy 1935-ös szomorú eseményre emlékezteti az utókort. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Endrődön, a Hősök terén, a Szent Imre római katolikus templom szomszédságában, parkosított környezetben egy távolba révedő alak szobrát vehetjük észre. Az egyszerű öltözetű (kalap és nadrág), mezítlábas és félmeztelen, ökölbe szorított kezű, magas és szikár agrárproletárt mészkőből faragta ki alkotója, aki egy sötét színű andezites talapzaton áll. A paraszti alak mellkasán az „Endrőd 1935” felirat olvasható. A szobor mögött növekvő méretű kőkoporsók sorakoznak. Kiss István szobrászművész alkotását 1975 márciusában avatták fel, az 1935-ös események 40. évfordulóján. Vajon mi történhetett Endrődön 1935-ben? A továbbiakban a szomorú eseményeket idézzük fel egy internetes forrás segítségével.
„A sokat szenvedett magyar agrárproletariátus történetének egyik legdrámaibb fejezete a békés megyei Endrődön levezényelt sortűz volt. A kivégzésszerű csendőrtámadás áldozatainak nem volt más bűnük, mint hogy védeni akarták jogaikat a földesurak és a gazdag parasztság politikai–gazdasági önkényével szemben. Ezeket a szerény jogokat a választási kampány alkalmával és az azt követő nyílt szavazáson akarták érvényre juttatni. Naivak voltak, hiszen a Horthy-rendszerben a választásokat nem azért tartották, hogy az elnyomottak „nyavalyáit” orvosolják, hanem azért, hogy az urakat hatalmi helyzetükben mindannyiszor megerősítsék. Megvoltak ehhez az erőszakos és kifinomult módszereik: ígérgetés, leetetés-leitatás, különböző kirekesztő cenzusok, törvénytelen lefogások, a részvételről való visszatartás. A fegyverhasználat nem volt ritka jelenség, de ezt az embertelen módszert csak „ultima ratioként” (végső megoldás) alkalmazták. Erre szolgál gyászos példaként az endrődi tragédia.
Történt 1935. március 20-án, hogy Endrőd és környéke szegényparasztsága gyűlésre jött össze, hogy meghallgassa Andaházi Kasnya Béla kisgazdapárti jelöltet, aki népszerű volt a parasztság körében, ezért komoly esélyei voltak a győzelemre. Ez a kilátás félelemmel töltötte el a kormánypárt helyi illetékeseit, akik ezt a mandátumot a maguk számára akarták megszerezni. A hivatalos (kormánypárti) jelöltjük Rubinek István sorsjegy-panamista volt. Az ijedelmet fokozta a jelenlévők harcos magatartása: munkát, kenyeret követeltek. A főszolgabíró (kormánypárti) Pálka Pál meg akarta akadályozni a mind hangosabbá váló összejövetelt, ezért a gyűlés feloszlatására szólította fel a rend fenntartására kirendelt csendőrséget. A parasztok maradni akartak, mert várták jelöltjüket, aki váratott magára, miután csalárd módon feltartották, hogy késve érkezzen meg a gyűlés színhelyére, a helyi községháza udvarára.
A főszolgabíró kihirdette, hogy rendezvény elmarad, hiszen a szónok nem érkezett meg. Andaházi Kasnya Béla azonban tízperces késéssel megérkezett. Ez nem zavarta Pálka Pált, hogy oszlatási utasítását fenntartsa. A parasztok nem engedelmeskedtek a felszólításnak, ezért a csendőrök parancsot kaptak arra, hogy akár erőszak alkalmazásával is szerezzenek érvényt az urak követelésének teljesítésére. Eldördültek a lövések, mire tumultuózus jelenetek következtek. Egymást taposva törtek a kijárat felé, a csendőrök puskatussal siettették a feloszlatást. Amikor az udvart sikerült kiüríteni, 6 halott maradt a kövezeten, 17 sebesült társaságában. Két súlyosan meglőtt ember később a kórházban belehalt sérüléseibe. A sérültek nem mertek orvoshoz menni, mert féltek attól, hogy a csendőrök kezére juttatják őket.
Egy szemtanú a következőket mondta el a véres eseményről: ”Láttam, amint Faragó csendőr a tömeg közé lőtt. A lövés előtt kissé meg volt hajolva, závárzattal betöltött, és mindjárt el is sült a fegyver. Hogy miért lőtt, nem tudom, az ablakból még rá is kiáltottam, hogy miért lőtt a tömegre. Én ugyanis sem mellette, sem megette sem közvetlenül előtte embereket nem láttam… ő azonban ismét töltött, és újra ilyen helyzetben lőtt. A fegyverét nem kapta fel a vállához a későbbi lövések során sem, hanem csak oldalt mozgatta. A szélső csendőr talán nem lőtt, mert az ő fegyverének a csöve felfelé állt.”
A hősi halottak neveit érdemes az utókor számára megőrizni: Gyurics Béláné földművelő, Tímár Miklósné kőművesmester felesége, Polányi Józsefné fuvaros felesége, Prinóczki István kertész, Farkasinszky János kosárfonó, Tímár Vince földműves, Gellai István cipész, Kovács Lajos béresgyerek.
A sortűz híre hamar elterjedt országszerte és nagy felháborodást váltott ki. Helyenként még aratósztrájkok is kitörtek. A hatóságok „nagy gonddal” nyomozni kezdtek, hogy felderítsék mi történt és ki a felelős a történtekért. A kormánypártiak körében nem találtak felelősöket, vétkeseket. A hajuk szála sem görbült meg. Ám megtalálták az igazi bűnöst Andaházi Kasnya Bélát, akit bűnbaknak állítottak a közvélemény elé. Miután hiteles bizonyítékokat nem találtak ellene, 500 pengő pénzbüntetésre ítélték.
A történtek pontosan rávilágítottak a Horthy-rendszer népellenességére, és Gömbös Gyula módszereire, aki az endrődi sortűz idején volt Magyarország miniszterelnöke. A községben lezajlott véres események csak megerősítették a Viharsarok parasztságát. Endrődön az 1935-ös parlamenti választásokon az ellenzéki Kisgazdapárt győzött.”

Az endrődi sortűz szobrának pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt