A, Á
Abrázió: tengerek és nagyobb állóvizek partjainak pusztulása a hullámverés hatására
Abráziós kavics: abráziós folyamatok hatására a part menti övezet kőzeteiből keletkező jól koptatott, lekerekített kavics
Abráziós színlő: abrázió hatására kialakult egykori hullámverte partvonal teraszszerű maradványa, amelynek szintje a tengerszintváltozások és a tektonikus hatások miatt az aktuális középvízszint alatt vagy fölött is lehet
Adulár: általában színtelen vagy fehér, a földpátokhoz tartozó kálium-alumínium-szilikát ásvány; hidrotermális körülmények között válik ki a kőzetek repedéseiben
Agyag: 1. finomtörmelékes üledék, szemcséinek döntő hányada 0,002 mm alatti méretű agyagásványokból áll; 2. anyagi minőségtől független szemcseméret-tartomány
Agyagásványok: döntően mállás következtében létrejövő, kevés kivétellel alumínium- és magnéziumtartalmú rétegszilikátok (például kaolinit, illit, montmorillonit) gyűjtőneve; agyagok és agyagos kőzetek alapvető felépítői
Agyagkő: agyag kőzetté vált, kalapálható változata
Agyagmárga: finomtörmelékes üledékes kőzet, amelyben a mésztartalom 20–40% között változik; átmeneti kőzet az agyag és a mészkő között
Agyagpala: finomtörmelékes üledékből vagy kőzetből nagyon kisfokú metamorfózissal, alacsony hőmérsékleten és nyomáson létrejövő, palás szerkezetű kőzet
Akna: függőlegesen vagy kisebb-nagyobb lejtéssel mélyített bányajárat, amely az ásványi nyersanyagok feltárására, felszínre szállítására, valamint egyéb anyag- és személymozgatásra szolgál
Alaphegység: óidei, középidei vagy azoknál még idősebb, részben vagy teljesen átkristályosodott magmás és metamorf kőzetekből álló kéregrész, amely már átesett egy vagy több hegységképző fázison
Alapkőzet: talajképző kőzet, amelyen és amelyből a talaj keletkezik
Albai: kora kréta 113–100 millió év közötti korszaka
Álbarlang: nem oldódásos (karsztos) folyamatok, hanem többnyire gravitációs mozgások hatására, például leomló kőzetblokkok összeboltozódása révén létrejövő barlang
Albit: általában színtelen vagy fehér, a plagioklászokhoz tartozó nátrium-alumínium-szilikát; magmás és metamorf kőzetek gyakori alkotója
ALCAPA-főegység: Kárpát-medence ÉNy-i részének aljzatát alkotó nagyszerkezeti egység, amely több szerkezeti egységből áll; neve az Alpok, Kárpátok és Pannon szavakból származik
Aleurit: 1. finomtörmelékes üledék, alkotóelemei döntően kőzetliszt méretű (0,002–0,06 mm) szemcsékből állnak; 2. anyagi minőségtől független szemcseméret-tartomány
Aleurolit: aleurit kőzetté vált, kalapálható változata
Alginit: alga eredetű biomasszából és elmállott vulkáni anyagból álló, magas szervesanyag- tartalmú üledékes kőzet
Alkáli bazalt: bazalt nátrium-, kálium- és alumínium-szilikátokban gazdagabb változata
Allochton: üledékek, kőzetek, ősmaradványok, amelyek nem az eredeti keletkezési helyükön rakódtak le, hanem rövidebb-hosszabb távolságra elszállítódtak, illetve ezen helyzet jelzője
Alluviális: folyóvízi folyamatokkal, elsősorban folyóvízi üledékképződéssel kapcsolatos
Allúvium: folyóvízi üledékek elterjedési területe
Almandin: általában barnás vagy vöröses színű, vas- és alumíniumtartalmú szilikát, a gránátcsoport jellegzetes ásványa; főleg metamorf kőzetek alkotója, de egyes magmás kőzetekben is előfordul
Alpi hegységképződés: triász végétől a pliocén végéig zajló folyamat, amelynek hatására felgyűrődött az Eurázsiai-hegységrendszer, benne az Alpokkal és a Kárpátokkal (kiváltója az Afrikai- és az Eurázsiai-lemez ütközése volt)
Altáró: csekély, pár ‰-es emelkedéssel hajtott vágat, amelyet általában a felette elhelyezkedő bányatérségekben fakadó vizek elvezetésére használnak
Amfibolok: változatos színű és megjelenésű, a szilikátok közé tartozó ásványcsoport; döntően magmás, alárendelten metamorf kőzetekben gyakori ásványok
Ammoniteszek: puhatestűek (Mollusca) törzsébe, lábasfejűek (Cephalopoda) osztályába sorolt állatok, amelyek kiváló korjelző ősmaradványok a középidei tengeri rétegsorokban (a kréta végén kihaltak)
Ammonitico rosso: jura időszaki vörös gumós ammoniteszes mészkő gyakran használt, olasz eredetű elnevezése
Anchizónás metamorfózis: nagyon kisfokú kőzetátalakulás, amelynek lezajlása után a kiindulási kőzet eredeti anyaga és szövete nagyrészt még felismerhető
Andezit: általában feketésbarna színű, neutrális vulkáni kiömlési kőzet, a diorit kiömlési megfelelője; fő kőzetalkotó ásványai: plagioklászok, amfibolok, piroxének (piroxénekben gazdagabb változata a piroxénandezit, míg amfibolokban az amfibolandezit)
Andezittufa: vulkáni törmelékes kőzet, döntő tömege 2 mm-nél kisebb, andezites összetételű szemcsékből áll
Anhidrit: színtelen, vörösesszürke vagy rózsaszín, kalciumtartalmú szulfátásvány; a gipsz kristályvíz nélküli változata
Anisusi: középső triász 247–242 millió év közötti korszaka
Anoxikus: oldott oxigént nem vagy csak nagyon kis mennyiségben tartalmazó környezet
Antecedens völgy: eróziós völgyek egyik típusa; kiformálódása a hegység kiemelkedése előtt kezdődött meg, bevágódása lépést tudott tartani a lassú emelkedéssel
Anthozoa (virágállat, korall): állatvilágon belül a csalánozók (Cnidaria) törzsének egyik osztálya; magános és telepes egyedei a tengervíz kalcium-karbonát-tartalmából építik fel szilárd vázukat; az elhalt korallok vázaiból zátonyok épülnek fel
Antidűne: horizontálisan áramló közegből (víz, levegő) lerakódott, jellegzetesen keresztrétegzett üledékszerkezet
Antiklinális: nyomó (kompressziós) erők hatására, térrövidüléses szerkezeti mozgások során létrejött gyűrt szerkezet boltozata; a kőzetrétegek befelé, a redőtengely felé idősödnek
Antropogén: ember tevékenységéből eredő, ahhoz kapcsolódó folyamatok összefoglaló neve
Aprózódás: kőzetek szétesése kisebb részekre (például fagy, leginkább hőingadozás hatására), kémiai összetételük megváltozása nélkül
Apti: kora kréta 121–113 millió év közötti korszaka
Aragonit: színtelen, fehér vagy sárgás színű, kalciumtartalmú karbonátásvány; a karbonátos kőzetek egyik fő felépítő ásványa
Árapály: világtenger szintjének emelkedése (dagály) és süllyedése (apály); a Nap és a Hold tömegvonzása, valamint a Föld–Hold rendszer közös tömegközéppont körül való keringése okozza
Árapályöv: lásd intertidális öv
Árapályöv alatti: lásd szubtidális öv
Árapályöv feletti: lásd szupratidális öv
Árapálysíkság: sík felszínű, változó kiterjedésű partszakasz, amelynek üledékképződését az árapály folyamatai és az éghajlati viszonyok határozzák meg
Ártér: vízfolyások medrét két oldalról kísérő, az év nagyobb részében vízmentes terület, amelyet a vízfolyás csak magas vízállás idején önt el (alacsony és magas ártéri szintekre tagoljuk)
Ártufa: lásd lavinatufa
Ásvány: természetes eredetű anyag, amelynek összetétele és szabályos, egy kémiai képlettel leírható, rendezett szerkezete egyaránt viszonylag állandó
Ásványi nyersanyag: ásványi anyag, amely a fennálló tudományos-technikai fejlettségi szinten a társadalom számára hasznosítható
Aszóvölgy: száraz, vízfolyás nélküli kisebb völgy
Asztenoszféra: földköpeny felső, a litoszféra alatti plasztikus övezete 100–250 km-es mélységben; ezen mozdulnak el a szilárd kőzetlemezek
Átalakult kőzetek: lásd metamorf kőzetek
Atektonikus: nem tektonikus, azaz nem szerkezeti folyamatok hatására létrejövő földtani szerkezet
Átöröklött völgy: lásd epigenetikus völgy
Augit: sötétzöldtől a feketéig terjedő színű, kalciumtartalmú piroxénásvány; bázikus és neutrális magmás kőzetek fő alkotója, de alárendelten metamorf kőzetekben is előfordul
Autochton: 1. üledékek, kőzetek, ősmaradványok, amelyek az eredeti keletkezési helyükön rakódtak le, azaz nem estek át szállításon, illetve ezen helyzet jelzője; 2. szerkezetföldtani értelemben az a kőzettest, amely az eredeti helyén található, nem végzett mozgásokat takarós szerkezet formájában
B
Bádeni: középső miocén 16–12,8 millió év közötti korszaka
Bányavágat: mesterségesen kialakított föld alatti tér, amely különféle bányászati műveletek (például szállítás, levegőztetés) elvégzésére szolgál
Barit: általában sárga vagy fehér színű, báriumtartalmú, a szulfátok barit-csoportjának ásványegyüttese közé tartozó ásvány; többnyire táblás kristályokból áll (régies neve súlypát)
Barlang: földkérget alkotó kőzetekben kialakult olyan természetes üreg, amelynek hossztengelye meghaladja a 2 m-t és – jelenlegi kitöltésének vagy természetes barlangi üledékeinek eltávolítása utáni – mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást
Barnakőszén: szerves eredetű üledékes kőzet; szénültségi fok, fűtőérték, széntartalom és kor szempontjából a feketekőszén és a lignit között helyet foglaló kőszénféleség
Batükaptúra (mélybefejeződés): karsztos folyamat, amelynek során a fedett karszt felszíni vizei a nyílt karszt karsztos repedésrendszerén keresztül jutnak a mélybe
Bauxit: finomtörmelékes üledékes kőzet, amelyben az alumínium-, vas- és titántartalmú ásványok együttes mennyisége nagyobb, mint 50%, s ezen belül az alumíniumásványok dominálnak
Bazalt: általában fekete vagy szürke színű, bázikus vulkáni kiömlési kőzet, a gabbró kiömlési megfelelője; fő kőzetalkotó ásványai: plagioklászok, piroxének, olivin
Bazalttufa: vulkáni törmelékes kőzet, döntő tömege 2 mm-nél kisebb, bazaltos összetételű szemcsékből áll
Bázikus magma: kisebb viszkozitású, hígabban folyó izzó kőzetolvadék, amelynek szilícium-dioxid-tartalma 44–52% között változik (például bazaltos olvadék)
Bázisképződmény: üledékes sorozat olyan kezdő képződménye, amely általában a tengerelöntés kezdetét jelzi
Beltenger: szárazföldbe mélyen benyúló tenger, amely más tengerekkel vagy az óceánnal szorosokon keresztül van összeköttetésben
Bentonit: vulkáni tufák mállásával képződő, döntően agyagásványokból (például montmorillonitból) álló, gazdaságilag jelentős üledékes kőzet
Beszivárgási (utánpótlódási) terület: olyan magasabban fekvő terület, ahonnan a lehulló csapadék beszivárogva eléri a felszín alatti víz összefüggő szintjét
Bevágódó szakaszjelleg: hegyvidéki területek vízfolyására jellemző szakaszjelleg, ahol a nagy energiájú folyó befűrészeli medrét a szálkőzetekbe, meredek falú völgyszakaszokat, szurdokokat, kanyonokat alakítva ki (korábban felsőszakasz jellegű névvel illették)
Bicskabánya: kisebb kiterjedésű, általában kézi erővel művelt külfejtéses bánya, amelyet kisebb közösségek, települések helyi igényeik (például építő- és díszítőkő) kielégítésére nyitottak, általában nem hivatalosan
Biogén kőzet: egykori élőlények szilárd vázanyagából vagy az életműködésük során létrehozott anyagokból képződött üledékes kőzet (például biogén mészkő)
Biokalkarenit: egykori élőlények vázanyagából vagy az életműködésük során létrehozott, homok méretű (2–0,06 mm) karbonátos szemcséiből képződött üledékes kőzet
Bioklasztos: ősmaradványokban, ősmaradvány-töredékekben gazdag (maga a töredék a bioklaszt)
Biosztratigráfia: rétegtan azon ága, amely az ősmaradványok rétegsoron belüli eloszlásával, a kőzettestek ősmaradvány-tartalom alapján történő egységekbe sorolásával foglalkozik
Biotit: általában barnásfekete vagy fekete színű, kálium-, magnézium- és vastartalmú csillám; gyakori kőzetalkotó magmás és metamorf kőzetekben
Bioturbáció: főleg partszegély, ártér és self üledékeire jellemző folyamat, az aljzaton élő szervezetek élettevékenysége (például mozgás, táplálkozás) okozta változás, illetve annak nyomai; a folyamat a korábbi üledékes rétegzést átformálhatja, akár meg is szüntetheti
Bitumenes: magas szervesanyag-tartalmú, általában sötétebb, gyakran feketés színű üledék és kőzet jelzője
Blokk- és hamuárüledék: lávadóm összeomlásával keletkező vukáni törmelékes összlet, amely döntően szögletes és osztályozatlan szemcsékből áll
Borsókő: kalcium-karbonát ásványainak (például aragonit) 1 cm-nél kisebb gömböcskék halmazából álló barlangi kiválása
Brachiopoda (pörgekarú): tapogatókoszorúsok (Tentaculata) törzsének egyik osztálya, amelynek jellemzője a kagylókéra emlékeztető, felépítésében azonban teljesen eltérő aszimmetrikus kettős teknő és az aljzathoz rögzülő nyél
Brakkvízi (csökkentsósvízi): édes- és a sósvíz keveredése által létrejött víztest, ahol a jellemző sótartalom 0,5–30‰ között mozog (például folyódelták, lagúnák)
Breccsa: durvatörmelékes üledékes kőzet, amelyben a 2 mm-nél nagyobb átmérőjű, szögletes vagy közel szögletes szemcsék mennyisége meghaladja az 50%-ot
Bryozoa (mohaállat): tapogatókoszorúsok (Tentaculata) törzsének egyik osztálya, amelybe mm-es nagyságú egyedekből álló telepalkotók tartoznak
C
Calpionella: csillós egysejtűek törzsébe tartozó mészvázú élőlénycsoport; egyedei kiválóan alkalmasak a késő jura-kora kréta tengeri rétegsorok tagolására
Cement: ásvány- és kőzettani értelemben üregkitöltő szilárd ásványok (például kalcit, kova) összessége, amelyek a pórusteret általában a kőzetalkotó szemcsékhez „tapadva” töltik ki
Cementáció: kőzetszemcsék vagy kőzetalkotó ásványok közötti kötőanyag lerakódási és kiválási folyamata, aminek eredményeként egy kemény, összeálló kőzet jön létre
Cenomán: késő kréta 100–94 millió év közötti korszaka
Cephalopoda (lábasfejű, fejlábú): puhatestűek (Mollusca) törzsének egyik osztálya, nevüket a szájnyílás körül elhelyezkedő karokról kapták (ide tartoznak a kréta időszak végén kihalt ammoniteszek is)
Conodonta: óidei és triász nyílttengeri rétegek jellegzetes mikroszkopikus méretű, fogakhoz hasonlító megjelenésű ősmaradványa, amely kiválóan alkalmas a rétegsorok biosztratigráfiai tagolására
Cs
Csapás(irány): csapásvonal É-i iránnyal bezárt szöge, amelyet két, egymástól 180 °-al eltérő szögértékkel adunk meg
Csapásvonal: réteg térbeli tovaterjedésének iránya, vagyis a rétegnek a vízszintes síkkal alkotott metszésvonala
Cseppkő: karbonátos kőzetekből felépülő karsztos hegységek barlangjaiban a lecsepegő kalcium-hidrogén-karbonátos vízből kikristályosodó, durva kalcitkristályos képződmény
Csillámok: gyakori kőzetalkotó szilikátásványok csoportja (tagjai például a biotit és a muszkovit)
Csökkentsósvízi: lásd brakkvízi
Csuszamlás: lejtők kőzetanyagának csúszópálya mentén történő elválása és elmozdulása
D
Dácit: savanyú kemizmusú vulkáni kiömlési kőzet, a granodiorit kiömlési megfelelője; fő kőzetalkotó ásványai: kvarc, plagioklászok, piroxének, amfibolok, biotit
Dácittufa: vulkáni törmelékes kőzet, döntő tömege 2 mm-nél kisebb, dácitos összetételű szemcsékből áll
Dagadókúp: savanyú, nagy viszkozitású magmából keletkező, meredek falú, gyakran domború lejtőkkel jellemezhető, kisebb alapterületű vulkáni forma
Dájk: magmás benyomulások egyik típusa, amelynél a mellékkőzetbe benyomuló magma meredeken dőlő, párhuzamos oldalakkal határolt magmás testet hoz létre
Darázskő: likacsos szerkezetű kőzetek (például édesvízi mészkő) népi elnevezése
Dedolomitosodás: korábban kivált dolomitkristályok fokozatos kalcittá alakulása a törésvonalak mentén szivárgó oldatok hatására
Defláció: munkaképes szél által kifejtett eróziós tevékenység
Deformáció: kőzeteket érő szerkezeti folyamatok (például törés, gyűrődés) összefoglaló neve
Delta (deltatorkolat): folyóvizeknek a folyó által lerakott üledékekből felépülő, általában háromszög (a görög Δ, azaz delta betűhöz hasonló) alakú tenger- vagy tóparti torkolati része
Deltasíkság: sekély, általában 2–5 m-es vízmélységű, kis hajlásszögű, legyezőszerűen szétterülő lapos terület, amely a tengerbe ömlő folyók deltatorkolatánál jön létre
Denudáció: föld felszínének általános lepusztulása különféle tényezők (például víz, jég, szél, gravitáció) hatására, amely a földfelszín elegyengetődéséhez vezet
Derázió: lejtős tömegmozgások anyagmozgató, domborzatletaroló folyamata, amely főként a periglaciális területeken jelentős
Deráziós völgy: dombsági és középhegységi területek kis esésű, tál vagy félhenger keresztmetszetű hosszanti völgye, amelyet lejtős tömegmozgások formáltak ki
Devon: földtörténeti óidő 419–359 millió év közötti időszaka
Diagenezis: kőzetté válási (diagenetikus) folyamat, elsősorban a leülepedett kőzetszemcsék, konszolidálatlan üledékek átalakulása szilárd kőzetté
Diatomaföld (diatomit, kovaföld): döntően elhalt kovavázú algák maradványaiból álló, fehér és szürkésfehér színű, kis sűrűségű, nagy porozitású édesvízi kovaüledék
Diatréma: többnyire függőleges falú, henger alakú vulkáni kitörési csatorna, amit egyszeri heves vulkáni működés hozott létre
Diffúzió: anyagi részecskék (például ionok, kolloidok) vándorlása egy folyadékban a kialakuló koncentrációkülönbségek hatására
Diplopora: csőszerű, mészvázas zöldalga nemzetség; a triász időszak egyik legfontosabb sekélytengeri ősmaradványa (leggyakoribb faja a Diplopora annulata)
Diszkordáns település (diszkordancia): üledékes kőzetek egymásra települése oly módon, hogy azok között üledékhiány tapasztalható (típusai: eróziós és szögdiszkordancia)
Disztális: „távolabbi” jelentésű szó, például tengeri hordalék- és törmelékkúpoknak a kontinentális lejtőtől távolabb eső üledékes egységeinek elnevezésére használjuk (finomabb szemcseméret jellemzi)
Dolina (töbör): többnyire zárt, tölcsér vagy tál alakú mélyedés karbonátos kőzetekkel borított karsztos térszínen, amely egy kitüntetett pont körüli oldódással alakult ki
Dolomit: általában fehér vagy világosszürke színű, kalcium-magnézium-tartalmú karbonátásvány, illetve az abból álló karbonátos üledékes kőzet neve
Dolomitosodás: mésziszapban vagy mészkőben a kalcit vagy aragonit ásványainak kristályrácsában a kalciumionok magnéziumionokra való kicserélődése
Dőlés(irány): dőlésvonal vízszintes vetülete és az É-i irány által bezárt szög
Dőlésvonal: réteglapon a csapásvonalra merőlegesen kijelölhető vonal
Dörzsbreccsa: lásd tektonikus breccsa
Durvakristályos: kőzetek jelzője, amelyeknél a kőzetalkotó ásványok olyan nagy (magmás kőzeteknél akár cm-es) méretűek, hogy szabad szemmel is jól láthatók
Édesvízi mészkő: lásd travertínó
E, É
Echinoidea (tengeri sün): tüskésbőrűek (Echinodermata) törzsének egyik osztálya; tengerekben élő, változatos méretű, gömbölyded alakú élőlény, amely mészanyagot használ fel kültakarójának felépítéséhez
Echinodermata (tüskésbőrűek): állatvilág egyik törzse; földtanilag jelentős képviselői a tengeri sünök
Effuzív: 1. hígan folyó, kiömlő vulkánkitörési típus; 2. ilyen módon felszínre kiömlő láva viszonylag gyors kihűlése során létrejövő, döntően apró kristályméretekkel jellemezhető magmás kőzetek (például bazalt, andezit, dácit, riolit) jelzője
Eggenburgi: kora miocén 21,5–18,2 millió év közötti korszaka
Egri: oligocén és a miocén földtörténeti korok határán átívelő, 25–21,5 millió év közötti korszak
Előre jelzett: lásd tektonikusan preformált
Eltolódás: kőzetblokkok vízszintes, oldalirányú elmozdulása egymáshoz képest (típusai: jobbos és balos)
Endemikus (bennszülött): speciális életfeltételekkel jellemzett környezethez alkalmazkodott élőlények közössége, amelyek elterjedése általában szigorú földrajzi határokkal korlátozott
Eocén: földtörténeti újidőn (kainozoikum) belül az óharmadidőszak (paleogén) 56–34 millió év közötti kora
Eolikus: szél felszínformáló tevékenységének, illetve az ennek eredményeként keletkezett formakincs jelzője
Epidot: sötétzöldtől a sárgászöldig terjedő színű, metamorf kőzetekben gyakori szilikátásvány
Epigenetikus (átöröklött) völgy: olyan völgy, amely akkor alakul ki, ha a vízfolyás bevágódása során korábbi kanyargós medermintázatát tovább viszi, átörökíti a mélyebben fekvő, keményebb kőzettestbe
Építőkő: természetben előforduló olyan kőzet, amely szilárdságával, porozitásával, jó megmunkálhatóságával és esztétikus megjelenésével méltán képes az emberi társadalmak életében építési célokat ellátni
Érc: olyan ásvány vagy kőzet, amelyből az adott kor technológiai szintjén gazdaságosan fém nyerhető ki
Erózió: szűkebb értelemben a folyóvízi tevékenység lepusztító hatása, tágabb értelemben a külső erők felszínlepusztító tevékenységének összefoglaló neve
Eutróf: tápanyagokban túlságosan gazdag víz jelzője
Eutrofizáció: vízben a szükségletet meghaladó mennyiségű szerves tápanyag feldúsulása és ennek hatására a növényzet elszaporodása
Evaporitok: sókőzetek (például kősó, kálisó, gipsz) összefoglaló neve
Evorziós üst (örvényüst): áramló víz és hordaléka által korrázióval kivájt, változó méretű és alakú mélyedések a meder szálkőzeteiben
Exhumálódás: egy eltemetett felszín újbóli kitakarózása a fedőüledékek lepusztulása után
Extenziós: széthúzásos (tágulásos) jellegű feszültségtér egy kőzettestben
Extruzív: vulkanikus eredetű kőzetek azon csoportja, amelyek a viszkózus magma földfelszínre történő kinyomulásával jönnek létre
F
Fácies: kőzettest általános külső megjelenése, kifejlődése vagy összetétele, a jellemző kőzettani és őslénytani sajátosságainak összessége, amely tükrözi a kőzettest kialakulásának környezeti viszonyait
Fagyállóság: kőzet faggyal szembeni ellenálló képessége, amit nagyban leronthat a nagy porozitás vagy a repedezett, töredezett kőzetszerkezet
Fagyaprózódás: kőzetek repedéseibe beszivárgó víz fagyása és olvadása váltakozásának hatására lejátszódó kőzetszétesés, kőzetaprózódás
Fedett karszt: olyan karsztos terület, ahol a karsztosodó kőzetet olyan nem karsztos fedőréteg borítja, amely nem azonos a karszt saját málladéktakarójával
Fedő: egy adott réteg feletti földtani képződmény, amely alatt a vizsgált réteg fekszik
Fekü (fekvő): egy adott réteg alatti földtani képződmény, amelyen a réteg fekszik, vagyis amire rátelepül
Felszálló forrás: felszín alatti vizek általában pontszerű, természetes felszínre bukkanási helye, amelynél a víz a hidrosztatikus nyomás vagy a benne lévő gázok felhajtóereje következtében nagyobb mélységből jut a felszínre
Felszínalaktan: lásd geomorfológia
Feltolódás: deformáció egyik fajtája, amikor egy kőzettest egy törésvonal mentén az alatta fekvő blokkhoz képest függőlegesen vagy ferde szögben felfelé mozdul el
Fennsík: tenger szintje felett 200 m-nél magasabban fekvő síkság
Festékföld: lásd okker
Fillit: szabad szemmel nem vagy alig látható kristályokból álló, selymes felületű, enyhén átalakult (gyengén metamorf) kristályos pala; döntően agyagos és márgás kőzetekből jön létre
Finomszemcsés: kőzetek jelzője, amelyeknél a kőzetalkotó ásványok olyan kicsik, hogy szabad szemmel nem láthatók
Fluidum: folyadék- és gázfázisú anyagok (például kőolaj, földgáz, termálvíz) összefoglaló elnevezése
Foltzátony: sekély tengervízzel körülvett, magában álló, zátonyalkotó és zátonylakó szervezetekből álló felépítmény
Folyóterasz: folyóvölgyek oldalát a vízfolyással párhuzamosan kísérő, tektonikai és éghajlati hatások következtében létrejött lépcsőzetes, párkányszerű síkok sorozata
Foraminifera: egysejtűek törzsébe tartozó gyökérlábúak (Rhizopoda) egyik osztálya, amelynek képviselői életmódjuknál fogva igen változatos formájú, méretű és anyagú (mészből, kovából vagy törmelékszemcsékből álló) vázat építenek fel
Formáció: kőzetrétegtani alapegység, a környezetétől kőzettani alapon elhatárolható, térképen ábrázolható kőzettest; fontos megjegyezni, hogy nem szükséges egyneműnek lennie, többféle kőzetből vagy azok váltakozásából felépülő rétegsor is lehet
Forrásbarlang: jellemzően karsztos kőzetben található természetes üreg, amelyből forrás bukkan elő, vagy korábban felszín alatti vizeket vezetett a felszínre
Forrásszáj: források felszínre lépési pontja
Forrásmészkő: lásd travertínó
Forrástó: állóvíz, amelyet a medrében található forrás táplál
Fosszília: egykori élőlény megkövesedett állapotban fennmaradt maradványa
Fosszilis: megkövesedett állapotban megmaradt
Fosszilis talaj: lásd paleotalaj
Fosszilizáció: ősmaradvánnyá (kövületté) válás folyamata
Földkéreg: Földünk legfelső, szilárd, ásványokból és kőzetekből álló része, amelyet az alatta lévő köpenytől a Mohorovičić-felület választ el
Földköpeny: Földünk kérge és magja között (30–2900 km) elhelyezkedő vastag gömbhéj; alsó és felső részre tagoljuk
Földpátok: változatos színű és megjelenésű, a földkéreg leggyakoribb kőzetalkotó szilikátásványait felvonultató csoport; magmás kőzetek fő alkotói (két főbb csoportjukat a plagioklászok és a káliföldpátok alkotják)
Földtani alapszelvény: természetes vagy mesterséges kőzetkibukkanás, amely a legjobban megjelenít és képvisel egy adott földtani képződményt vagy földtörténeti időtartamot, etalonnak számít, általában védett, tudományos érdeklődésre tart számot
Földtani feltárás: természetes vagy mesterséges kőzetkibukkanás, amely jól tanulmányozható és behatárolható egységként kiválóan bemutatja egy terület adott típusú-korú földtani képződményét
Földtudományi érték: földtani (geológiai), felszínalaktani (geomorfológiai), víztani-vízföldtani (hidrológiai-hidrogeológiai) és talajtani (pedológiai) természeti értékek összefoglaló neve
Földvár: védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel
Főtelep: több egymás közelében elhelyezkedő széntelep közül az, amelyik a legnagyobb kiterjedésű és a legvastagabb
Freatikus: karsztos kőzettestek azon mélységi övezete, amely a közepes karsztvízszint alatt helyezkedik el, ott, ahol a karbonátos kőzetek repedésrendszerét már teljes egészében víz tölti ki
Freatomagmás kitörés: heves robbanásos vulkáni tevékenység, amely a felnyomuló magma és a felszín alatti vizek kölcsönhatásának következtében jön létre
Fusulina: foraminiferák egyik rendje; a nagyforaminiferák közé tartozó Fusulina-félék az óidei (devon, karbon, perm) trópusi sekélytengeri üledékek jellegzetes ősmaradványai
G
Gabbró: mélységi magmás kőzet, a bazalt mélységi megfelelője; fő kőzetalkotó ásványai: plagioklászok, amfibolok, piroxének, olivin
Galenit: szürke színű szulfidásvány, az ólom leggyakoribb ércásványa
Gázkiszökési csatorna: vulkáni törmelékes kőzetekben található, közel függőleges, a hosszához képest elhanyagolható átmérőjű csatornácska, amit az összletből kiáramló gázok „fújtak” ki
Gejzír (szökőforrás): időszakosan, gyakran szabályos időközönként kitörő forrás, amely rövidebb-hosszabb időn keresztül nagy mennyiségű vizet és vízgőzt lövell ki szökőkútszerűen
Gejzirit: vegyi és biogén eredetű üledékes kőzet, szárazföldi kovaüledék, amely magas kovasavtartalmú fluidumokból (például gejzírek vagy egyéb hévforrások vizéből) válik ki
Gejzírkúp: gejzírek működése során a vízben oldott ásványok kiválásának felhalmozódása a gejzír szája körül, aminek eredményeként egy gejziritből álló, idővel torony- vagy kúpszerűvé váló felépítmény formálódik ki
Geomorfológia (felszínalaktan): földfelszín formakincsének elemzésével, kialakulásával, rendszerezésével és térképezésével foglalkozó tudományág
Geomorfológiai inverzió: felszín szelektív lepusztulása során a kiemelkedések mélyedésekké vagy a mélyedések kiemelkedésekké alakulása
Geopark: olyan geológiai értékekben gazdag, nemzetközileg is elismert terület, amelynek elsődleges célja a földtudományi örökségnek a fenntartható fejlődés szolgálatába való állítása, szorosan társítva azt más természeti és kulturális értékekkel
Geotermikus: Föld belső hőjével kapcsolatos
Geotóp: földtudományi szempontból értékes, védelemre és bemutatásra méltó helyszín, képződmény
Geoturizmus: turizmus egy speciális területe, amelynek célja a földtudományi értékek, geotópok felkeresése, illetve közérthető bemutatása
Gipsz: színtelen, fehér vagy sárgás színű, a víztartalmú kalcium-szulfátok csoportjába tartozó ásványfaj; üledékes rétegsorok jellegzetes ásványa
Glaciális: 1. jégkorszak erős lehűléssel jellemezhető szakasza (például riss, würm); 2. jéggel, jégkorszakkal kapcsolatos természeti folyamatok, felszínformálás jelzője
Gombaszikla: alul keskenyebb, felül kiszélesedő, gombához hasonló sziklaalakzat, amelyet a válogató lepusztítás alakít ki
Gömbfülke: karbonátos kőzetben, többnyire barlangban kialakuló oldásos forma, amelyet általában a mélyből feláramló, magasabb hőmérsékletű hévizek oldanak ki
Gömbhéjas elválás: döntően szubvulkáni magmás kőzetek jellemzője, ami hagymahéjszerűen lehántolódó rétegek formájában jelentkezik; oka a fokozatos, kintről befelé ható hűlés miatti sajátos kőzetszerkezet kialakulása
Granulit: magmás eredetű, igen erősen átalakult, eredendően irányítatlan szövetű metamorf kőzet; fő kőzetalkotó ásványai: káliföldpátok, piroxének, gránátok
Gumósság: karbonátos üledékes kőzetek jellemzője; a tengerfenéki karbonát-visszaoldódás, illetve bioturbáció miatt kialakuló egyenetlen, „rücskös” felszín a réteglapokon
Gy
Gyógyvíz: felszín alatti víz, amely fizikai tulajdonságai vagy kémiai összetétele következtében gyógyító hatású, és amelyre az adott ország jogszabályai alapján a gyógyvíz megnevezés használata engedélyezett
Gyökérkarr: karsztosodó kőzetek felszínén kialakuló oldásos, közel hengeres keresztmetszetű mikroforma, amelyet növényi gyökérsavak oldanak ki
Gyűrődés: lásd képlékeny deformáció
H
Hamuár: lásd blokk- és hamuárüledék
Harmadidőszak: lásd tercier
Hasadékbarlang: tektonikus elmozdulások által létrehozott, többnyire függőleges falakkal határolt természetes üreg, amely labirintusszerűen hálózza be a kőzettömeget
Hasadékvíz (résvíz): kőzetek hasadékaiban, repedéseiben elhelyezkedő felszín alatti vizek összefoglaló neve
Hátravágódó völgy: lásd regressziós völgy
Hauterivi: kora kréta 133–125 millió év közötti korszaka
Hawaii-típusú kitörés: kevésbé viszkózus, effuzív típusú vulkáni működés, törmelékszórás nélkül; kráterekben kialakuló lávatavak, lávaszökőkutak, hasadékokból induló vékony, de kiterjedt lávafolyások, kisebb salakszórások jellemzik
Hegylábfelszín: lejtők hátrálásával a hegységek lábánál keletkező, kifelé lejtő félsík
Hematit (vörösvasérc): vöröses színű, vastartalmú oxidásvány; a vasérc legfontosabb ásványainak egyike
Hettangi: kora jura (liász) 201,5–199,5 millió év közötti korszaka
Hévforrás: felszálló források egyik típusa, amelyből 30 °C-nál melegebb felszín alatti vizek lépnek ki
Hévíz: lásd termálvíz
Hialoklasztit: vulkáni üvegtörmelékből álló finomszemcsés vulkáni breccsa, amely víz alatt gyorsan lehűlő, kőzetüveggé dermedő láva széttöredezéséből származik
Hiátus: üledékhézag (üledékhiány) geológiai rétegsorban, azaz bizonyos okok (például erózió) miatt egyes időtartamok kézzel fogható, kalapálható kőzetei hiányoznak
Hidrogeológia: felszín alatt tárolt és mozgó vízzel foglalkozó tudományterület
Hidrológia: szűk értelmezésben a felszíni vizekkel (tavak, folyók, mocsarak) kapcsolatos jelenségekkel foglalkozó tudományterület
Hidrotermális ércesedés: víz kritikus hőmérséklete (375 °C) alatt végbemenő ércképző folyamat; a fémvegyületeket forró vizes oldat vagy túlhevített gőz szállítja, valamint rakja le
Hipersztén: általában barnás vagy fekete színű, a piroxének közé tartozó magnézium- és vastartalmú szilikátásvány; andezit és dácit gyakori kőzetalkotó ásványa
Holocén (jelenkor): földtörténet negyedidőszakának legutolsó, mintegy 12 ezer éve tartó kora
Hólyagüreges bazalt: gázdús lávából származó, az eltávozó gázok által felfújt kőzetolvadékból keletkező, nagy porozitású magmás kőzet
Homok: 1. olyan törmelékes üledék, amelynek alkotóelemei döntően homok méretű (2–0,06 mm) szemcsékből állnak; 2. anyagi minőségtől független szemcseméret-tartomány
Homokkő: döntően homok méretű szemcsékből álló, cementásványokkal (például kalcit) összecementált törmelékes üledékes kőzet
Hordalék: vízfolyás romboló munkája által létrehozott, majd továbbszállított változó szemcseméretű törmelék (kavics, homok, iszap)
Hordalékkúp: hegységből kilépő, enyhébb lejtésű területre érkező vízfolyás által legyező alakú formában lerakott hordaléktest
Horszt (sasbérc): vetők mentén kiemelkedett, környezete fölé éles peremekkel magasodó rög
Horzsakő: lyukacsokkal átjárt, csekély sűrűségű vulkáni törmelék; viszkózus savanyú lávából a felszín közelében felszabaduló gázok és gőzök robbanásainak következtében szétszóródó lávadarabok repülés közbeni megnyúlásával és felhólyagosodásával keletkezik
Hot spot: litoszféra aktív lemezszegélyektől távoli, köpenyhőoszlopok (köpenycsóvák) felett elhelyezkedő pontja
Hűlési zsugorodás: izzó magmából-lávából kihűlő kőzetek térfogatcsökkenés miatti összehúzódása, majd szétrepedezése
I, Í
Idő: földtörténeti időskálán az eonnál rövidebb, az eont tagoló földtörténeti egység; ilyen egység a paleozoikum (óidő), a mezozoikum (középidő) és a kainozoikum (újidő)
Időszak: Föld történetének időit időszakokra osztjuk (például harmad- vagy negyedidőszak), amelyek tovább tagolódnak korokra és korszakokra
Ignimbrit: vulkáni működés során keletkezett izzófelhőből lerakódott sajátos szerkezetű kőzetfajta, amely lapilli és vulkáni por méretű összehegedt kőzettöredékekből áll
Ilmenit: általában fekete vagy szürke színű, az oxidásványok közé tartozó titántartalmú ásvány
Impermeábilis (vízfogó, vízátnemeresztő): olyan kis áteresztőképességű kőzet, amely megakadályozza a felszín alatti víz további áramlását (például agyag, márga)
Interglaciális: glaciálisokat tagoló, felmelegedésekkel jellemezhető időszak elnevezése
Intraklaszt: üledékgyűjtőn belül áthalmozódott, kőzetté váláson átesett karbonátos anyagú törmelék
Intertidális öv (árapályöv): tengerpartnak az apály és a dagály átlagos szintje közötti övezete
Intraplatform medence: selfek (karbonátplatformok) területén húzódó, változó kiterjedésű üledékgyűjtő medence
Intrúzió: magma nagyobb tömegeinek behatolása szilárd kőzetek közé
Intruzív kőzet: mélységi magmás kőzet, amely a földkéregben nagyobb mélységben található szilárd kőzetanyagba nyomulva kristályosodik ki (például gránit, diorit, gabbró)
Irányított szövet: metamorf kőzetek jellegzetessége, amely irányított nyomási térben alakul ki (jellemző példája az egy irányban rendeződött ásványok kialakulása)
Iszap: 1. agyag és aleurit (kőzetliszt) szemcsékből álló, általában víztartalmú üledéktömeg; 2. anyagi minőségtől független szemcseméret-tartomány
Izzófelhő: vulkánkitörés során felépülő lávadóm összeomlásakor keletkező törmeléklavina, amely változó szemcseméretű, rosszul osztályozott szögletes blokkokból áll
Ív mögötti medence: szubdukciós zóna hátterében kialakuló, kivékonyodott kontinentális vagy óceáni kéreggel jellemezhető egység (a Pannon-medence is ilyennek tekinthető)
J
Jáspis: általában vöröses színezetű, finomszemcsés tömör kvarcfajta, amely magmás kőzetek üregeiben válik ki
Jégkorszak: negyedidőszak idősebb, 2,6 millió évtől 12 ezer évvel ezelőttig tartó szakasza; jégtakarók felhalmozódását eredményező lehűlési időszakok (glaciálisok) sora, amit felmelegedési időszakok (interglaciálisok) tagoltak
Jelenkor: lásd holocén
Jura: földtörténeti középidő 201,5–145 millió év közötti időszaka
K
Kagylósrák: lásd Ostracoda
Kagylós törés: ásványok és kőzetek egyik jellegzetes törési felülete, amelynek ívei a kagylók teknőire hasonlítanak, koncentrikus kiemelkedések és bemélyedések formájában
Kainozoikum (újidő): földtörténet 66 millió évvel ezelőtt kezdődött és máig tartó szakasza; két időszaka a harmad- és negyedidőszak, az előbbi további két részre (paleogén, neogén) tagolódik
Kalcedon: kvarc változatos színekben előforduló egyik mikrokristályos változata; kialakulása vulkanikus területek hidrotermális oldataihoz köthető
Kalcit: általában színtelen vagy fehér színű, a természetben leggyakrabban és nagy mennyiségben megjelenő kalcium-karbonát ásvány; a karbonátos kőzetek (például mészkő) fő alkotója
Kaldera: vulkánok kúpján lévő, a kráter beomlásával vagy kirobbanásával képződő nagyobb, katlanszerű mélyedés
Kálimetaszomatózis: szilárd fázisú kőzetátalakulás, amelynek során magasabb hőmérsékletű és magas káliumtartalmú hidrotermális oldatok hatására a kőzetalkotó ásványok egy részében elemkicserélődés történik
Kalkarenit: karbonátos kőzetek egyik jellemző szöveti típusa, amely homok szemcsenagyságú (1,0–0,06 mm) karbonátos szemcsékből áll
Kalkopirit: sárga vagy aranysárga színű, zöldes árnyalatú, réz- és vastartalmú szulfidásvány; a rézérc leggyakoribb ásványa
Kambrium: földtörténeti óidő 539–485 millió év közötti időszaka
Kaptárkő: többnyire kúp alakú kőtorony, amelynek oldalaiba fülkéket és egyéb mélyedéseket faragtak régi korok emberei; korábban azt gondolták, hogy a fülkék méhészet céljaira szolgáltak, és bár ez erősen valószínűtlen, a név mégis rajta ragadt a képződményeken
Karbon: földtörténeti óidő 359–299 millió év közötti időszaka
Karbonátos üledékes kőzetek: vegyi és biogén eredetű üledékes kőzetek egyik nagy csoportja, amelynek kőzetei döntően karbonátásványokból (például kalcit, aragonit, dolomit) állnak; ebbe a csoportba tartozik a mészkő és a dolomit is
Karbonátplatform (peremes self): tengerpart menti selfen létrejövő, közel sík vagy enyhén lejtős felszínű, a nyílt tenger felé meredek peremmel lezáródó, karbonátos kőzetek alkotta nagyméretű, összetett építmény; a platform peremén gyakran zátonyok alakulnak ki (zátonyperemes platform)
Karni: késő triász 237–227 millió év közötti korszaka
Kárpáti: kora miocén 17,4–16 millió év közötti korszaka
Karrmező („ördögszántás”): talajba beszivárgó, illetve a felszínen lefolyó víz oldása által formált, kipreparálódott karbonátos kőzetekkel borított, általában csekély növényzettel fedett térszín
Karrosodás: karsztos folyamat; karbonátos kőzetekből (például mészkőből) felépülő térségek felszínének víz és szerves savak általi oldódása, ami változatos alakú és mélységű, gyakran rendkívül látványos karsztos formák kialakulását eredményezi
Karszt: karbonátos kőzetekből felépülő, uralkodóan oldásos folyamatokkal jellemezhető terület
Karsztfennsík: karsztos folyamatok által formált, gyengén felszabdalt fennsík
Karsztforrás: karbonátos kőzetekből álló vízadókból származó természetes forrásvíz
Karsztos forma: karsztos oldódási folyamatok hatására létrejött egyedi felszín alatti és felszíni forma (például barlang, töbör)
Karsztosodás: folyamat, amely során a szénsavas vízzel szemben „érzékeny” kőzetek (mészkő, gipsz, kősó) mállanak, karbonátos ásványaik oldatba jutnak, majd eltávoznak a rendszerből; a folyamat eredményeként felszíni és felszín alatti karsztos formák jönnek létre
Karsztvíz: karsztosodásra hajlamos kőzetek járataiban, üregrendszereiben tárolt hasadékvíz
Karsztvízszint: karsztos kőzettömeg belsejében húzódó, évszakosan változó helyzetű felszín alatti víz mindenkori szintje, ami alatt a kőzet repedéseit teljes egészében karsztvíz tölti ki
Kavics: 1. laza üledék, amelynek 2 mm-nél nagyobb szemcséi a szállítás miatt lekerekítődtek; 2. anyagi minőségtől független szemcseméret-tartomány
Kavicskő: lásd konglomerátum
Keményfelszín: üledékek tenger alatti cementációjával kialakuló szilárd tengeraljzat, amelyen hosszabb időn át nem folyik üledéklerakódás; általában tenger alatti áramlásokkal jellemezhető területeken alakul ki
Képlékeny deformáció (gyűrődés): kompresszió (összenyomás) hatására kialakuló forma a kőzettestben; alapformája a redő
Keresztrétegzettség: áramló vízből vagy levegőből kiülepedő törmelékes üledékek ferde helyzetű, az áramlás irányába dőlő rétegeinek megnevezése
Keveredési korrózió: karsztos folyamat; két különböző típusú, mésszel túltelített karsztvíz külön-külön már nem képes a mészkőben oldásos tevékenységet kifejteni, de keveredésükkel az oldat újból oldóképessé válik
Kiömlési magmás kőzet: lásd effuzív
Kísérőtelep: kőszén főtelepének környezetében előforduló, azzal genetikailag összefüggő, a főtelepnél kisebb vastagságú és kiterjedésű széntelep
Kisfokú metamorfózis: nagy nyomáson és általában 350–530 °C közötti hőmérsékleten lezajló, szilárd fázisban történő kőzetátalakulás egyik típusa
Kis jégkorszak: 16–19. század között lezajlott, rövid ideig tartó lehűlés Észak-Amerikában és Európában, amelynek során az éghajlat hidegebb és csapadékosabb lett; jelentős – éhínségeket is okozó – hatással volt például Európa mezőgazdaságára
Kistáj: természetföldrajzi alapú hierarchikus tájbeosztásban a legkisebb egység, mérete legfeljebb néhány száz km2
Klaszt (szemcse): törmelékes üledékek és üledékes kőzetek szilárd felépítő egysége, amely lehet agyag, aleurit, homok és kavics méretű
Klasztit (törmelékes üledékes kőzet): aprózódás és mállás eredményeként keletkezett ásvány- és kőzet-törmelékszemcsék halmazából kialakult helyben maradt, vagy a szállítást követően felhalmozódott, majd diagenizálódott kőzettípus
Klipp: szerkezetföldtanban a kisebb kiterjedésű másodlagos takarókat jelenti, amelyek gravitációsan mozognak az alacsonyabb térrészek irányába
Klorit: általában zöldes árnyalatú, a csillámok közé tartozó magnézium-, vas- és alumínium-tartalmú szilikátásvány, pontosabban ásványok csoportja; magmás és metamorf kőzetek gyakori alkotója
Kompakció: tömörödés, az üledékek térfogatcsökkenése, amit általában a tömörödő kőzetre rátelepülő fiatalabb üledékek tömege okoz (fizikai és kémiai típusait különböztetjük meg)
Komplexum: bonyolultabb felépítésű intruzív magmás képződményegyüttesek és többféle kőzettípusból álló, szintén bonyolult összetételű metamorfitok kőzetrétegtani egysége
Kompressziós tektonika: térrövidüléssel járó szerkezeti mozgás
Konglomerátum (kavicskő): durvatörmelékes üledékes kőzet; alapanyaga döntően 2 mm-nél nagyobb, lekerekített klasztokból (főként kavicsokból) áll
Konkréció: agyagos, homokos és meszes kőzetek finom eloszlású ásványi anyagainak egy-egy kiválási központ körüli növekedésével létrejött, kerekded vagy a rétegzés irányában ellapult formája
Konszolidálatlan: laza, képlékeny vagy folyékony kőzetanyag, amely még nem esett át semmilyen kőzetté válási folyamaton
Konszolidált: laza, képlékeny vagy folyékony kőzetanyag, amely már átesett a kőzetté válási folyamatokon
Kontakt zóna: benyomuló magmatömegek hatására az érintkező mellékkőzetben létrejövő, változó kiterjedésű, sávos szerkezetű övezet, amelyben jelentős ásványtani-geokémiai átalakulások zajlanak (maga a folyamat a kontaktizáció)
Kontinentális lejtő: partot övező selfet az óceáni medencével összekötő, általában 3–6 °-os hajlásszögű lejtő
Koptatottság: törmelékes üledékek és üledékes kőzetek szemcséinek alakjára jellemző tulajdonság, amelynek mértéke általában arányos a szállítási távolsággal
Kor: földtörténeti időszámítás egysége; az időszakokat korokra tagolhatjuk tovább (például harmadidőszak miocén kora)
Korall (virágállat): lásd Anthozoa
Korrázió: felszínen lévő kőzetek mechanikus csiszolódása, kopása törmelékes anyagok által, amelyeket a víz, a jég és a szél mozgat a földfelszínen
Korrózió: ásványok, kőzetek oldódása fluidumok hatására (például mészkőé szénsavas vízzel való érintkezéskor)
Korszak: földtörténeti időszámítás egysége; a kort korszakokra (emeletekre) tagolhatjuk tovább (például miocén kor bádeni korszaka)
Kovaföld: lásd diatomaföld
Kovapala: magas kovatartalmú kőzetek (például radiolarit) átalakulásával képződött metamorf kőzet
Kovasav: nagy oldott szilícium-dioxid-tartalmú, magasabb hőmérsékletű fluidum, amely bizonyos kőzeteket átitatva és annak pórusaiban kikristályosodva keménnyé, ellenállóvá teszi azokat (például kovásodott riolittufa)
Kovás iszap: kovavázú élőlények (például Radioláriák) maradványait tartalmazó laza, még konszolidálatlan üledék
Kovásodott (kövesedett) fatörzs: fásszárú növények szerves anyagának kovával való kicserélődése által keletkezett fosszília
Kőbél: ősmaradványok egyik megjelenési típusa, amely külsővázas élőlények (például kagylók, csigák, ammoniteszek) szilárd vázának üledékkel való kitöltődésével alakul ki a lágy részek elbomlása után
Kőfülke: barlang kritériumainak nem megfelelő kisebb üreg a befoglaló kőzettestben
Könnyenillók: magmából és lávából kiváló gázok-gőzök (például vízgőz, kén-dioxid, kén-hidrogén, hidrogén-klorid) összefoglaló elnevezése
Kőszén: növényi eredetű, szilárd, éghető, fosszilis üledékes kőzet, amely kialakulása során szénülési folyamaton ment keresztül
Kőtenger: helyben maradt aprózódott kőzettörmelék, amely főleg lapos tetőkön és gerinceken fordul elő; leggyakrabban fagy okozta aprózódás eredménye
Középidő: lásd mezozoikum
Kőzet: földkéreg legnagyobb részét alkotó, természetes eredetű, ásványokból álló szilárd tömege; fő típusai a magmás, üledékes és metamorf
Kőzetburok: lásd litoszféra
Kőzetlemez: Földünk legfelső szilárd burkát, a litoszférát alkotó kisebb-nagyobb önálló egységek, amelyek egymáshoz képest többféle mozgást (például távolodás, közeledés, elcsúszás) végeznek
Kőzetliszt: lásd aleurit
Kőzetrétegtan: lásd litosztratigráfia
Kőzetté válás: lásd diagenezis
Kőzetüveg: gyorsan kihűlő, hirtelen megszilárduló lávából kikristályosodó amorf elegyrész, a kiömlési (effuzív) magmás kőzetek jellemző szöveti alkotója
Kráter: vulkáni kürtő felső, tölcsér alakban kiszélesedő része
Krátertó: vulkáni krátert kitöltő, többnyire kerekded alakú állóvíz
Kréta: középidő 145–66 millió év közötti időszaka
Krinoidea (tengerililiom): tüskésbőrűek (Echinodermata) törzsének azon osztálya, amelyeknek kehelyből és karokból álló, kalcium-karbonátból felépülő növényszerű váza hosszú nyéllel rögzül a tengerfenékhez
Krioplanáció: domborzatformálás egyik módja, fagy általi elegyengetés, amelynek során a fagyaprózódás alakít ki egyedi formakincsegyüttest (például krioplanációs fal, taréj, torony)
Kristály: ásványokat felépítő, szabályos, síklapokkal határolt homogén összetételű test, amelynek alakja és anyaga között törvényszerű összefüggés van
Kristályos mészkő: olyan metamorfózison átesett mészkő, amely kőzettani értelemben még nem márvány
Kúpkarszt: széles alapzatú, változatos, de többnyire nagy lejtőszögű, kúp alakú karsztos forma; trópusi karsztokon gyakori
Kúszás: talaj olyan lassú, maximum 2,5 cm/év sebességű lejtő irányú mozgása, ami a gyeptakaró felszakadása nélkül megy végbe
Kutatóakna: közel négyzetes szelvényű, függőleges mesterséges geológiai feltárás, amely a földfelszín felső pár m-es zónájának földtani megismerését szolgálja
Kutatóárok: egy kijelölt vonal mentén kialakított mesterséges geológiai feltárás, amely a földfelszín felső pár m-es zónájának földtani megismerését szolgálja
Külfejtés (külszíni művelés): szilárd ásványi nyersanyagok kitermelésének az a módja, amelyhez a hasznosítani kívánt ásványi nyersanyag feletti fedőkőzetet teljesen eltávolítják, majd nyitott bányatérségből termelnek
Külső erők: földkéreg felszínét pusztító erőhatások, a víz, a jég és a szél munkájának összefoglaló elnevezése
Kürtő: vulkán általában henger alakú csatornája, amelyen a magma lávaként a felszínre jut
Kürtőkitöltés: lásd neck
Kvarc: változatos színű és megjelenésű, nagy keménységű, szilíciumtartalmú oxidásvány; az egyik legfontosabb kőzetalkotó
Kvarcfillit: szabad szemmel nem vagy alig látható kristályokból álló, selymes felületű, enyhén átalakult kristályos pala, amelyben fontos kőzetalkotó ásvány a kvarc
Kvarchomok: tisztán csak kvarcásványok homok szemcseméretű (2–0,06 mm) tömegéből álló laza üledék (kőzetté vált változata a kvarchomokkő)
Kvarcit: homokkőből és egyéb kovatartalmú üledékes kőzetekből metamorfózissal létrejövő, döntően csak kvarcból álló kőzet
Kvarter (negyedidőszak): földtörténet 2,6 millió évtől napjainkig tartó szakasza, amely pleisztocénre és holocénre (utóbbi az utolsó 12 000 év) tagolódik
L
Lábasfejű (fejlábú): lásd Cephalopoda
Ladin: földtörténeti középidő 242–237 millió évvel ezelőtti korszaka
Lagúna: tengerpart közeli turzás és a part között húzódó, vízzel borított, folyamatosan feltöltődő és fokozatosan kiédesedő medence
Lajtamészkő: jellegzetes középső miocén sekélytengeri biogén mészkő, amely nevét az ausztriai Lajta-hegységről kapta
Lakkolit: üledékes környezetbe nyomuló, lencseszerű szubvulkáni kőzettest
Lamina (lemez): 1 cm-nél vékonyabb, általában pár mm-es, szabad szemmel még megfigyelhető rétegződés
Lamináció (lemezesség): üledékek és üledékes kőzetek jellegzetessége, amely során a nyugodt üledékképződési körülményeknek köszönhetően finoman rétegzett, pár mm vastag, egymással közel párhuzamos lemezecskék alakulnak ki
Laminált: finoman rétegzett
Lamináris áramlás: áramlási típus, amelyben a részecskék „rétegesen”, az áramlás irányával párhuzamosan mozognak
Láp: tavak feltöltődésének (pusztulásának) az az utolsó állapota, amikor nyílt víztükör már nem látható; sűrű növényzetéből rendszerint tőzeg képződik
Lapilli: 2–64 mm átmérőjű, változatos alakú vulkáni törmelék, amely a vulkánok kitörésekor szóródik szét (kőzetté vált változata a lapillit)
Lapillitufa: olyan vulkáni törmelékes kőzet, amelyben a 2 mm feletti lapillik aránya jelentős; a lapillik a finom vulkáni por (tufa) szemcséibe ágyazódnak be
Lateritbauxit: bauxit egyik fajtája, amely általában lencsés megjelenésű; trópusi területek bazaltplatóin jön létre, rétegszerű telepeket alkotva
Laterites mállás: meleg, nedves éghajlaton a szilikátásványok szerkezete agyagásvánnyá és alumínium-hidroszilikáttá bomlik, miközben a kovasav és a vas egy része más elemekkel együtt kioldódik; a folyamat végterméke a vöröses színű laterit
Láva: Föld mélyéről a felszínre kerülő izzó kőzetolvadék (a magma felszíni „változata”), amely a kikristályosodni készülő ásványok mellett oldott gázokat és gőzöket is tartalmaz
Lávadóm: viszkózus, andezites vagy riolitos lávából kialakuló magas, meredek falú vulkáni felépítmény, amely időnként a saját súlya alatt összeomlik
Lávatakaró: jelentős, bizonyos földrajzi helyeken akár hatalmas kiterjedésű, változó vastagságú lávával fedett felszín
Lávató: vulkánok kráterét, kalderáját vagy kürtőjét kitöltő felszínre került lávatömeg
Lavinatufa (ártufa): vulkáni lejtőkön nagy sebességgel lezúduló gomolygó, izzó piroklasztit-ár
Lejtakna: olyan föld alatti bányajárat, amely a vízszintessel szöget bezáróan lejt a művelés térsége felé
Lejtőlösz: lejtőkön kialakuló, talajjal és egyéb üledékszemcsékkel kevert löszszerű, laza üledék elnevezése
Lejtőtörmelék: laza, szögletes, legtöbbször osztályozatlan kőzettörmelék, amely elsősorban a tömegmozgások, a víz munkája, illetve a fagy eróziós hatására keletkezik, és a hegyek lábánál halmozódik fel
Lejtőüledék: lejtőkön felhalmozódó üledék, amely a hegy kőzetanyagának aprózódásával jön létre
Lemez: 1. lásd lamina; 2. lásd kőzetlemez
Lemezesség: lásd lamináció
Lemeztektonika: Föld kőzetlemezeinek mozgására, vándorlására, az óceánfenék szétterülésére és a hegységek képződésére vonatkozó, mindezeket összefoglaló elmélet neve
Lemeztöredék: lásd mikrokontinens
Liász: jura időszak első felének, a kora jurának (201,5–175 millió év között) összefoglaló elnevezése
Lignit: alacsony fűtőértékű, fás-földes barnaszén; az alacsony szénültségi fok miatt a fásszárú növények maradványai gyakran jól felismerhetők benne
Limnikus: 1. tavi környezet, tavi üledékek összefoglaló neve; 2. édesvízi környezetben képződött kőszéntelepek jelzője
Limnokvarcit: rétegzett édesvízi kovaüledék, amely magas kovasavtartalmú utóvulkáni hévforrások körüli tavi rendszerekben rakódik le; fő ásványi összetevői az opál és a kalcedon
Limonit (barnavasérc): feketésbarna és sárga színek között változó vas-oxid és -hidroxid ásványok összefoglaló neve; a műrevaló érctelepek vasércének egyik fontos ásványcsoportja
Lithothamnium: mészvázú vörösalgák összefoglaló neve
Litoklázis: törés, repedés a kőzetben, amely mentén bizonyíthatóan még nem történt elmozdulás
Litoszféra (kőzetburok): Föld szilárd „burka”, a földkérget és a földköpeny legfelső szilárd részét magában foglaló egység
Litosztratigráfia (kőzetrétegtan): rétegek kőzettani alapon történő osztályozását végző tudományág
Lobavonal: ammonitesz egykori meszes vázának és a házat tagoló kamraválaszfalak találkozásának lenyomatai a fosszília külső felületén
Lofer-ciklus: sekélytengeri karbonátplatformok karbonátos üledékeire jellemző üledékszerkezeti jegyek összessége, amely során az árapályöv felett („A” tag), az árapályövben („B” tag) és árapályöv alatt („C” tag) alakul ki az összlet jellegzetes felépítése, a tengerszint periodikus változásainak hatására
Lösz: finomszemű, döntően a durva kőzetliszt (0,01–0,05 mm) szemcsekategóriába tartozó szemcsékből álló, sárgás színű, eolikus eredetű, változó mértékben összecementált, a jégkorszakok során keletkezett törmelékes üledékes kőzet
Löszszerű üledékek: nedves térszínen vagy állóvizekben lerakódott, illetve csapadék-folyóvíz által áthalmozott üledékekből képződött, megjelenésükben a löszre hasonlító, de szerkezetükben, szövetükben, anyagi összetételükben a típusos löszétől eltérő képződmények
Lumasella: hullámzás által összemosott Mollusca-vázelemek (például csiga, kagyló) kőzetszerű megjelenése
M
Maar: általában egyetlen kirobbanással jellemezhető (monogenetikus) vulkántípus; a kitörés során egy tufagyűrűvel körbevett kürtőnyílás jön létre, amit később vulkáni törmelék vagy láva tölt ki
Magma: felszín alatt elhelyezkedő, izzón folyó kőzetolvadék, amely a kikristályosodni készülő ásványok mellett oldott gázokat és vízgőzt is tartalmaz; ha a felszínre kerül, lávának nevezzük
Magmakamra: magma felhalmozódásának helye a Föld belsejében
Magmás kőzet: Föld belsejében olvadt állapotban található izzó szilikátolvadékból (magmából) keletkező kőzet; főbb típusai: mélységi, szubvulkáni, kiömlési
Magnetit: általában fekete színű, az oxidásványok közé tartozó ásványfaj; a vasérc egyik legfontosabb ásványa, amely magmás folyamatok útján keletkezik
Maiolica fácies: világosszürke, finomszemcsés, pelágikus medence fáciesű mészkő, amelyet planktonikus algák kőzetalkotó mennyiségben dúsuló mészvázai (kokkolitok) alkotnak
Makrofosszília: olyan ősmaradvány elnevezése, amely szabad szemmel is látható az őt bezáró kőzetben
Malakológia: állattan puhatestűekkel (például csigák, kagylók) foglalkozó tudománya
Mállás: kőzetek kémiai folyamatok, főként víz és a vízben oldott savak hatására lejátszódó átalakulása, szétesése
Mállási kéreg: kémiai folyamatok hatására egyes kőzetek felületén keletkező, szilárd ásványokból álló bekérgeződés
Mangánérc: olyan mangántartalmú ásványok (például rodokrozit, piroluzit) és kőzetek, amelyekből a technológia adott szintjén gazdaságosan fém nyerhető ki
Márga: olyan finomtörmelékes (agyagos) üledékes kőzet, amely 40–60% karbonátot is tartalmaz; átmeneti kőzet az agyag és a mészkő között
Markazit: általában aranysárga színű, vastartalmú szulfidásvány; a piritcsoport ásványegyüttese közé tartozik
Márvány: karbonátos üledékes kőzetek (leginkább mészkő) metamorfózisával keletkező átalakult kőzet; fő kőzetalkotó ásványa a kalcit
Mátrix: kőzetfajtától függetlenül olyan kőzetanyag (alapanyag), amelybe ásványok (esetleg kőzetkavicsok, fosszíliák) ágyazódnak
Meddő: olyan kőzettestek, kőzetrétegek összefoglaló neve, amelyek egy adott bányászati tevékenység során nem hasznosulnak
Meddőhányó: bányászati tevékenység során a kényszerűen kitermelt meddő felhalmozásából keletkező mesterséges domborzati forma
Megalodus: kagylónemzetség, amely a triász kőzetekben elterjedt; megjelenése alapján szívkagylónak is szokás nevezni
Megcsapolódási terület: olyan alacsonyabban fekvő terület (például folyóvölgy), ahol az addig a mélyben szivárgó felszín alatti vizek a felszínre áramlanak
Mélybefejeződés: lásd batükaptúra
Mélyművelés: nagyobb mélységben elhelyezkedő hasznosítandó ásványi nyersanyagokat külön erre a célra létrehozott létesítményeken keresztül (például táró, akna) közelítik meg és termelik ki
Mélységi magmás kőzet: lásd intruzív kőzet
Mélyút: löszben vagy ritkábban más könnyebben erodálódó kőzetben kialakult vonalas vezetésű bevágódás, amit antropogén hatások (például évszázados közlekedés) hoztak létre
Mészalga: kalcium-karbonátot kiválasztó, a sekélytengeri karbonátok anyagának egyik fő forrásául szolgáló algafajta elnevezése
Meszes iszap (mésziszap): 0,004–0,001 mm-es mérettartományba eső, karbonátos szemcsékből álló, még konszolidálatlan laza üledék; a mészkő alapanyaga
Mészfillit: metamorf fillit magasabb karbonáttartalmú változata
Mészhomokkő: magas karbonáttartalmú homokkő
Mészkő: karbonátos üledékes kőzet, amelynek felépítésében karbonátásványok (például kalcit, aragonit) vesznek részt; alapanyaga döntően tengerekben rakódik le, jelentős része élőlények által kiválasztott karbonátos szemcsékből származik
Mészmárga: 20–40% agyagtartalommal rendelkező átmeneti kőzet a márga és a mészkő között
Metahomokkő: homokkő kisfokú metamorfózison átesett változata, ahol az eredeti ásványos összetétel és szerkezet nem vagy csak alig változott
Metakonglomerátum: konglomerátum kisfokú metamorfózison átesett változata, ahol az eredeti ásványos összetétel és szerkezet nem vagy csak alig változott
Metamorf kőzetek (metamorfitok): elsődleges kiindulási kőzetekből (protolitokból) magas nyomás és hőmérséklet hatására szilárd fázisban átalakult, megjelenésükben és ásványos összetételükben is megváltozott kőzetek
Metamorfózis: kőzetátalakulás magas hőmérséklet és nyomás hatására, amelynek során jellegzetes, az átalakulás mértékére utaló ásványok, metamorf ásványtársulások jönnek létre
Metán-hidrát: metán és víz magas nyomáson és alacsony hőmérsékleten létrejövő kristályos vegyülete; az óceánok mélyén található metán-hidrát a globális felmelegedéssel párhuzamosan felszabadulva az üvegházhatás fokozódását eredményezheti és eredményezte a földtörténet korábbi szakaszaiban is
Metaszomatózis (elemkicserélődés): olyan folyamat, amelynek során a kőzetek, illetve az ásványok bizonyos kémiai elemei a rajtuk átszivárgó, leginkább magas hőmérsékletű oldatok hatására kicserélődnek, másokkal helyettesítődnek
Metavulkanit: metamorfózison átesett vulkanikus kőzet
Mezotróf: szerves tápanyagokban közepes mértékben feldúsult állóvizek, mocsári-lápi üledékgyűjtők jelzője
Mezozoikum (középidő): földtörténet 252–66 millió év közötti szakasza; három időszaka a triász, jura és kréta
Mikrokontinens (lemeztöredék): riftesedéskor képződő, gyakran szétágazó hasadékrendszer kialakulásával leszakadó kisebb kontinensdarab
Mikrokristályos: olyan kőzetszövetre használt kifejezés, amelyet finomszemű, szabad szemmel nem, csak mikroszkóppal elkülöníthető ásványok alkotnak (például a kvarc mikrokristályos változata a kalcedon)
Mikropaleontológia: őslénytan azon ága, amely mikroszkopikus méretű fosszíliák vizsgálatával foglalkozik
Mikropátit: üledékes kőzet szövetében lévő, 5–20 µm közötti szemcsékből álló kristályos alkotó (például kalcit)
Miocén: földtörténeti újidő 23–5,3 millió év közötti kora
Mocsár: tavak feltöltődésének (pusztulásának) egyik fázisa, amikor még egy-egy nyíltvízi folt felfedezhető a mocsári növényzet között
Mohaállat: lásd Bryozoa
Mohs-féle skála: ásványokat keménység szerint rendező skála, 1-es helyen a talk, míg a 10-esen a gyémánt szerepel
Mollusca (puhatestű): állatvilág egyik törzse, ide tartoznak többek között a csigák (Gastropoda), kagylók (Bivalvia), ásólábúak (Scaphopoda) és fejlábúak (Cephalopoda); földtörténeti szempontból fontosak, mert környezet- és korjelzők is vannak köztük
Monogenetikus: egyszeri kitörést produkáló vulkántípus (például maar)
Murva: kőzetek durva, szögletes szemcsékből álló törmeléke (például dolomitmurva)
Műrevaló: ásványi nyersanyagok azon tömegei, amelyek gazdaságosan, az adott kor technikai fejlettségi szintjén kibányászhatók
N
Nagyforaminifera: foraminiferák szabad szemmel is jól látható, akár a 10–12 cm-es nagyságot is elérő egyedekből álló csoportja
Nagyon kisfokú metamorfózis: lásd anchizónás metamorfózis
Nannoconus: planktonikus algák 5–30 µm-es méretű, tobozszerű, csigavonalban elrendezett, ék alakú kalcitkristályokból álló összetett formája, amelynek mindkét végén nyitott cső húzódik; a kréta időszak gyakori kőzetalkotója
Neck: kihűlt magmából felépülő, felfelé szélesedő, kúpszerű kürtőkitöltés, amely a lepusztult környező vulkáni felépítményből kipreparálódott
Negyedidőszak: lásd kvarter
Nemérces ásványi nyersanyag: földkéregben előforduló szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú természetes anyag, amelyből fémeket nem lehet előállítani, de valamilyen más célra (például vegyipar, mezőgazdaság, építőipar) hasznosítható
Nemesfém érc: döntően magmás folyamatok által létrejött érctelep, amelyben a fő fémek az arany és az ezüst
Nemkarsztos barlang: természetes eredetű üreg, amely nem karbonátos kőzetekben és nem oldódási folyamatok hatására, hanem például kőzetek széthasadása vagy kőzetek omlása következtében jött létre
Neogén (újharmadidőszak): újidő 23–2,6 millió év közötti időszaka, amely a miocént és a pliocént foglalja magában
Neutrális magma: bázikusnál magasabb viszkozitású kőzetolvadék, amelynek szilícium-dioxid-tartalma 52–65% között váltakozik (például andezites olvadék)
Niváció: hófoltok közvetlen környezetében, a kialakuló mikroklíma következtében a fagy okozta aprózódás által kifejtett hómarásos jelenség; eredménye a nivációs fülke
Nori: késő triász időszak 227–208,5 millió év közötti korszaka
Normál vető: vetődés egyik fajtája; kőzettestek egymáshoz viszonyított elmozdulása oly módon, hogy az egyik blokk a másikhoz képest lefelé mozdul el
Normális sótartalom: óceánok mai átlagos sótartalmával (35‰, azaz 3,5%) megegyező sótartalom
Nukleusz: kristályosodási góc üledékes kőzetekben, amely körül elkezdődik a konkréciók karbonátos anyagának kiválása; a gócok növekedése a nukleáció
Nummuliteszek: nagyforaminiferák egyik csoportja, amelynek egyedei 10–12 cm átmérőt is elérő, síkban spirálisan felcsavart kalcitvázat építve nagy tömegben éltek a paleogén időszak meleg trópusi, szubtrópusi sekélytengereiben (népi elnevezése: „Szent László pénze”)
Ny
Nyílt karszt: karbonátos kőzetekből felépülő térszín, amit nem fed be vízfogó kőzet, miáltal a karsztra jutó vizek akadály nélkül elnyelődhetnek
Nyírásos deformáció (nyírás): kőzetekre ható mechanikai feszültség, amely a deformálódó kőzettest felső és alsó határoló síkjával nagyjából párhuzamos, de ellentétes irányú
O, Ó
Óceán: földtani értelmezésben olyan nagyobb kiterjedésű, általában vízzel borított terület, amely alatt bazaltos óceáni kéreg található
Óceánközépi hátság: óceánok középvonalában, a távolodó lemezek között húzódó hegységszerű kiemelkedés, ami az óceánfenékre ömlő bazaltos magmából képződik
Ofiolit: óceáni kéreg anyagát alkotó bázikus-ultrabázikus mélységi és kiömlési magmás kőzetsorozatok összefoglaló elnevezése, amelyekhez mélytengeri üledékek (például agyag- és kovapalák) is társulnak
Óharmadidőszak: lásd paleogén
Óidő: lásd paleozoikum
Okker (festékföld): sötétsárga, barnás és vöröses színezetű anyag, amely különféle kőzetek és vas-oxid-tartalmú ércek mállása következtében alakult ki (régebben festékek alapanyagaként használták)
Olajpala: agyagos kőzet, amely nagy mennyiségben tartalmaz lepárlással gazdaságosan kinyerhető kőolajat
Oldási maradék: kőzetminták (például mészkő) savas kémhatású oldatban történő kezelése után visszamaradt, nem oldható elegyrészek elnevezése
Oligocén: újidő óharmadidőszakának (paleogén) 34–23 millió év közötti szakasza
Oligotróf: állóvizek, mocsári-lápi üledékgyűjtők oldott sókban és szerves tápanyagokban szegény állapota
Olivin: általában zöldes színű ásvány, bázikus-ultrabázikus magmás kőzetek (például gabbró, bazalt) gyakori kőzetalkotó szilikátja
Omlás: hirtelen kioldódó, nagy sebességű tömegmozgás, amelynek során a leomló kőzetanyag útjának egy részét szabadesésben teszi meg
Onkoid: koncentrikus felépítésű biogén karbonátszemcse, amely kékeszöld algák élettevékenysége során képződik, mozgatott vízben
Ooid: kémiai úton keletkező gömbszerű szemcse, amely belső magból és az azt koncentrikusan körülvevő, általában többrétegű karbonátos héjakból áll; mérete 0,2–2 mm között változik, erősen mozgatott vízben keletkezik
Opál: változatos színben és formában megjelenő megszilárdult kovasavgél; döntően utóvulkáni működés hévforrásaiban és tavaiban válik ki, de számos élőlény (például moszatok, szivacsok) vázának is alkotója
Orbitolina: kréta időszakra jellemző, kúp alakú nagyforaminifera, amelynek mérete elérheti a 30 mm-t is
Ordovícium: földtörténeti óidő 485–443 millió év közötti időszaka
Orogén: 1. hegységképződéssel kapcsolatos; 2. hegységképződés övezete
Orogenezis: hegységképződés
Ostracoda: már a kambriumtól létező, az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rákok (Crustacea) altörzsébe tartozó, meszes alapanyagú, kisméretű (0,5–1 mm) kettős héjjal rendelkező élőlény
Ostrea: kagylók (Bivalvia) jellegzetes nemzetsége (osztrigafélék), miocén üledékek gyakori ősmaradványa
Oszlopos elválás: szubvulkáni mélységben megszilárdult lávakőzetek (például andezit, bazalt) jellegzetes elválási formája, amely a zsugorodás miatti hűlés hatására alakul ki öt- vagy hatszöges formában
Osztályozottság: törmelékes üledékek és kőzetek jellemző tulajdonsága, amely azt mutatja meg, hogy a szemcsék mérete egymáshoz képest mekkora (például a jól osztályozott üledék közel azonos méretű szemcsékből áll)
Ottnangi: kora miocén 18,2–17,4 millió év közötti korszaka
Oxidatív: olyan környezet jelzője, ahol rendelkezésre áll oxigén
Ö, Ő
Örökfagy: lásd permafroszt
Örvényüst: lásd evorziós üst
Őskarszt: lásd paleokarszt
Őskörnyezettan: lásd paleoökológia
Őslénytan: lásd paleontológia
Ősmaradvány: lásd fosszília
Ősnövénytan: lásd paleobotanika
Őstalaj: lásd paleotalaj
P
Pados: üledékes kőzetek jellegzetessége, amely szabad szemmel is látható, 0,3–1 m-es vastagságú horizontális egységek (padok) megjelenését jelenti a rétegsorban
Pajzsvulkán: tűzhányók egyik típusa, amelyre nagy alapterület és kis lejtőszög jellemző; bazaltos láva által létrehozott jellegzetes vulkáni felépítmény
Palás szerkezet: egyes metamorf kőzetekben az ásványok irányított elrendeződése, a kőzet párhuzamos síkok menti palás elválása (a kőzet „lapokra” bontható szét); az ilyen szerkezetű kőzetet szokták leegyszerűsítve helytelenül egyszerűen palának nevezni
Paleobotanika (ősnövénytan): növénytan egyik résztudománya, amely a földtörténet során élt növények rendszertanával és fejlődésével foglalkozik
Paleocén: újidő óharmadidőszakának 66–56 millió évvel ezelőtti szakasza
Paleogén: újidő korai, 66–23 millió év közötti időszaka; részei a paleocén, eocén és oligocén kor
Paleokarszt (őskarszt): földtörténet korábbi periódusaiban karsztosodáson átesett, később eltemetődött, majd újra felszínre bukkant (exhumálódott) karbonátos kőzettest
Paleomágnesség: mágnesezhető ásványokat (például magnetit, hematit) tartalmazó kőzetek mágneses „memóriája”, amelynek vizsgálatával megállapítható a kőzetek kora, illetve a földi mágneses pólusok korábbi helyzete
Paleontológia (őslénytan): földtörténeti múlt élővilágát kutató tudomány (művelője a paleontológus)
Paleoökológia (őskörnyezettan): földtörténeti múltban élt élőlények és környezetük kölcsönhatásának ökológiai szempontból történő elemzését végző tudomány
Paleotalaj (őstalaj, fosszilis talaj): üledékes rétegsorban, különösen löszös rétegsorokban megjelenő barna, vörösesbarna vagy vörös színű, változó humusztartalmú, fosszilis formában megőrződött egykori talajréteg
Paleovulkán: földtörténet korábbi periódusaiban működött vulkáni felépítmény elnevezése
Paleozoikum (óidő): földtörténet 538–252 millió év közötti szakasza; hat időszaka a kambrium, ordovícium, szilur, devon, karbon és perm
Pangea: egykori szuperkontinens, amely az óidő végén és a középidő elején létezett; széttagolódásával jöttek létre a ma is létező kontinensek
Pannóniai (pannon): késő miocén 11,6–5,3 millió év közötti korszaka
Paraautochton (relatív autochton): olyan szerkezeti egység, amely a környezetét alkotó takarókhoz képest helyben maradtnak tekinthető
Paralikus: tengerparti, sósvízi lápok szerves anyagából kialakult kőszén jelzője
Párhuzamos rétegzés: lerakódott kőzetrétegek réteglapjai megközelítően párhuzamosak
Párnaláva: lásd pillow-láva
Pátit: 20 µm-nél nagyobb méretű, pórusokat, üregeket, repedéseket kitöltő kristályos elegyrész
Pecten: kagylónemzetség, amely a harmadidőszaki üledékes kőzetek jellemző puhatestű ősmaradványa; nagyméretű és vastag héjú teknőkből álló egyedeik partközeli, erősen mozgatott tengervízben éltek
Pelágikus: tengerek, óceánok nyílt, partoktól távoli térségében előforduló környezet
Pennini-óceán: Atlanti-óceán egyik É-i ága, amely a triász végén nyílt fel és a késő krétában záródott be
Peperit: kőzetolvadék és a laza, nedves üledékek kölcsönhatásaként, azok keveredésével létrejövő ritka kőzettípus; leggyakrabban magmás intrúzió és nedves üledék, valamint vízbe ömlő lávafolyás és nedves üledék érintkezési övezetében alakul ki
Peremes self: lásd karbonátplatform
Peridotit: olivinben gazdag ultrabázikus kőzetek (például dunit, lherzolit, harzburgit) gyűjtőneve; uralkodó ásványai az olivin és a piroxének
Periglaciális: szárazföldi jég által borított terület környezete, jellemzően állandó fagyással-olvadással jellemezhető térszín
Perlit: apró gömbös szerkezetű, üveges riolit változat, amely a savanyú kőzetolvadék vízbenyomulásával, -folyásával vagy erősen hidratált környezetbe érkezésével alakul ki
Perm: óidő 299–252 millió év közötti időszaka
Permafroszt: állandóan fagyott területeken az egész évben átfagyott kőzetréteg; vastagsága a földrajzi szélességgel változik, alacsonyabb szélességeken szaggatottá válik
Permeabilitás: különféle üledékek és kőzetek fluidumáteresztő képessége
Pikkely: egymástól földtani jellegeiben jelentősen nem különböző, szerkezetileg egymásra tolódott kőzettest
Pillow-láva (párnaláva): óceánfenéken, jellemzően az óceánközépi hátságok térségében feláramló, uralkodóan bazaltos lávából a tengervízzel való érintkezés hatására kialakuló kerekded, párnához hasonlító alakú lávaképződmény
Pirit: általában fakó- vagy aranysárga színű, jellegzetes megjelenésű szulfidásvány; régies elnevezése a „bolondok aranya”
Piroklaszt-ár: vulkán lejtőjén, völgyeiben lezúduló, magas gáztartalmú, nagy részecskesűrűségű, igen gyors (akár több tucat m/s sebességű) tömegmozgás
Piroklasztit (piroklasztikus kőzet): robbanásos kitörés során kiszóródott vulkáni törmelékből álló kőzet, amelynek osztályozása a törmelékes üledékes kőzetekhez hasonlóan a kőzetet felépítő szemcsék méretén alapul
Piroluzit: szürkétől a feketéig terjedő színű, az oxidok csoportjába tartozó mangántartalmú ásvány; a mangán egyik legfontosabb ércásványa
Piroxének: szilikátok közé tartozó, nyúlt-oszlopos megjelenésű ásványok csoportja, amely kőzetalkotó mennyiségben képződik magmás és metamorf folyamatok során
Plagioklászok: földpátok közé tartozó, általában fehér vagy szürkésfehér színű, térhálós szerkezetű szilikátásványok; magmás kőzetek gyakori kőzetalkotó ásványcsoportja
Plankton: lebegő életmódot folytató tengeri élőlények összessége
Platformkarbonát: sekélytengeri karbonátplatformokon lerakódó karbonátos üledékek összefoglaló neve
Pleisztocén: negyedidőszak idősebb, 2,6 millió évtől 12 ezer évvel ezelőttig tartó szakasza
Pliensbachi: kora jura (liász) 193–184 millió év közötti korszaka
Pliniusi kitörés: robbanásos vulkáni kitörés, ami sajátos alakú magas hamufelhő-oszlopot és nagy elterjedésű hamuüledéket eredményez
Pliocén: neogén 5,3–2,6 millió év közötti szakasza
Podzol: „A” szintjében fakó, hamuszínű talaj elnevezése, amelyben a sok csapadék miatt agyagásványok szétesésével járó kilúgozási (kimosódási) folyamat játszódik le
Poligenetikus: olyan komplex természeti folyamat jelzője, amelyet több tényező alakított ki
Polje: nagykiterjedésű karsztforma, meredek oldalú, zárt, lapos talpú karsztos mélyedés
Pollen: virágos növények mikrospórája (hím megtermékenyítő virágporszem)
Pollenanalitika: pollenek vizsgálatával foglalkozó tudomány, amely lehetővé teszi egykori ősföldrajzi környezet és egykori növényvilág kimutatását
Porifera (szivacs): állatvilág egyik törzse; egyedei aljzathoz rögzült, gyakran telepeket alkotó vízi, legtöbbször tengeri állatok
Porló dolomit: dolomit egyik változata, amely kevésbé ellenálló mivolta miatt apró szemcsékre esik szét (régebben súrolásra használták)
Porozitás: kőzet pórustérfogatának aránya a teljes kőzettérfogathoz
Pórus: kőzetek szilárd vázalkotó szemcséi között található, általában fluidummal kitöltött tér
Pórusvíz: pórusokban tárolódó és mozgó, változatos kémiai összetételű oldatok összefoglaló neve
Posztvulkáni (utóvulkáni): vulkáni területeken a kitörések megszűntét követően lejátszódó folyamatok – gőz- és gázszivárgások, forróvízfeltörések, gejzírműködések – az azokhoz kapcsolódó kőzetátalakulások (metaszomatózis), valamint az általuk létrehozott formakincs jelzője
Pörgekarú: lásd Brachiopoda
Protolit: kiindulási kőzet általános elnevezése, amelyből metamorfózis hatására kialakul az átalakult kőzet
Proximális: „közelebbi” jelentésű szó, például tengeri hordalék- és törmelékkúpok kontinentális lejtőhöz közelebbi üledékes egységeinek elnevezésére használják (durvább üledékek alkotják)
Pszeudo-kőtenger: olyan változó méretű és alakú sziklaképződményekből álló terület, amely nem fagy okozta kőzetaprózódással jött létre
Puhatestű: lásd Mollusca
R
Radiolária: sugárállatkák, az eukarióták egyik törzse, amelybe 0,1–0,2 mm átmérőjű, heterotróf életmódú, kovavázú egysejtű élőlények tartoznak
Radiolarit: nyílttengeri lebegő életmódot folytató, kovavázú plankton egysejtűek (Radioláriák) vázából keletkezett tengeri üledékes kovakőzet
Radiometrikus kor: kőzetalkotó ásványok kristályrácsába beépülő radioaktív izotópok bomlása alapján meghatározott kor, amely segítségével – némi hibahatárral – megmondható a kőzetek számszerűsített, „abszolút” kora
Rámpa: igen enyhe, többnyire 1 °-nál kisebb lejtésű self, karbonátos, törmelékes vagy vegyes összetételű üledékek lerakódásával
Rátolódás: szerkezeti mozgásoknak az a fajtája, amikor nyomóerők hatására egy kőzettömeg eltörik, és lapos dőlésű (<45 °-os) vetősík mentén egyik fele rátolódik a másikra
Recens: ma élő, ma lejátszódó; a jelenkor élőlényeinek, képződményeinek és jelenségeinek megkülönböztető jelzője
Redő: kőzetréteg gyűrt vagy más okból meghajlott szerkezete, a képlékeny deformáció (gyűrődés) alapformája
Reduktív: oxigéntől mentes környezet elnevezése
Regresszió: tenger visszahúzódása, egy korábban elöntött terület szárazulattá válása, például szerkezeti mozgások hatására
Regressziós völgy: olyan völgytípus, amelyben a vízfolyás által kifejtett eróziós tevékenység során a meder nemcsak lefelé mélyül bevágódással, hanem hátrál is a vízválasztó felé
Rekultiváció: bányászat által érintett terület természetes vagy közel természetes állapotba való visszaállítása
Réteg: kőzetrétegtani egység, az üledékes formációk legkisebb felépítő egységei; egy réteg lényegében állandó környezeti feltételek mellett képződött
Rétegborda: felszínre kibukkanó, általában kibillent, a külső erők által kipreparált keményebb kőzetréteg vagy kőzetrétegek
Rétegfej: kőzetréteg felszínre kibukkanó elvégződése, amit az erózió változatos alakúra „faraghat”
Réteglap: rétegeket határoló, vastagság nélküli felület
Rétegtan: lásd sztratigráfia
Rétegvulkán: lásd sztratovulkán
Rétegzés: általában az üledékes kőzetek jellegzetessége; lényegében az üledékes eredetű, időben egymás után képződő rétegek egymásra következése
Rhaeti: késő triász időszak 208,5–201,5 millió év közötti korszaka
Rhizopoda (gyökérlábúak): lásd foraminifera
Riftesedés: földkéreg megrepedése, felszakadása, amelynek során a földköpeny feláramlási zónája feletti kontinentális kéregben árokrendszer alakul ki; ezzel a folyamattal kezdődhet el a kontinensek szétsodródása
Riodácit: riolit és dácit közötti átmeneti savanyú kiömlési magmás kőzet, amelynek ásványi összetételében több a káliföldpát és kevesebb a plagioklász, mint a dácitéban
Riodácittufa: vulkáni törmelékes kőzettípus, amely átmenetet képez a dácittufa és a riolittufa között
Riolit: világos tónusú, savanyú összetételű vulkáni kiömlési kőzet; fő ásványos összetevői: földpátok, kvarc, biotit
Riolittufa: vulkáni törmelékes kőzet, döntő tömege 2 mm-nél kisebb, riolitos összetételű szemcsékből áll
Rodokrozit: „málnaszínű”, a karbonátok csoportjába tartozó mangántartalmú ásvány; a mangán egyik legfontosabb ércásványa
Rudista: késő jurától a kréta végéig élt tülök alakú, vastag héjú, a sekélytengeri aljzathoz rögzített életmódot folytató zátonyépítő kagylók összefoglaló neve
S
Salak: szabálytalan alakú, könnyű, hólyagos-porózus szerkezetű, salakos megjelenésű, a vulkánkitörés során kiszórt bázikus lávadarab
Salakkúp: monogenetikus vulkánok gyakori típusa; viszonylag kisméretű, kiszórt piroklasztitból álló, többnyire közel kör alakú, közepes lejtőszögű forma
Sasbérc: lásd horszt
Savanyú magma: 65–70% szilícium-dioxid-tartalmú viszkózus kőzetolvadék elnevezése (például gránitos olvadék)
Sekélytengeri környezet: 200 m-nél nem mélyebb, jól átvilágított tengeri környezet elnevezése
Self: kontinentális kéreghez tartozó, sekélytengerrel borított szárazföldi talapzat
Silcrete: kovás kéreg talajban, amely a felszín alatti vizekből csapódott ki geokémiai folyamatok hatására
Sinemuri: kora jura (liász) 195–193 millió év közötti korszaka
Slír: finomszemcséjű agyagos, kőzetlisztes üledék
Sodorvonal: vízfolyások legnagyobb sebességű pontjait összekötő vonal; egyenes folyószakaszon a meder közepén, folyókanyarulatban a külső partél mentén fut
Sókőzetek: lásd evaporitok
Sphagnum-láp: tőzegmohaláp
Spóra: virágtalan növények ivartalan szaporító sejtje
Stromboli-típusú kitörés: híg bazaltlávát szolgáltató, nagy mennyiségű piroklasztikumot tartalmazó vulkántípus
Suvadás: lejtős tömegmozgás, egy markáns felület, a csúszópálya mentén történő anyagáthelyeződés, amely általában íves felületű
Sz
Szaggatott permafroszt: olyan periglaciális terület, ahol az örökfagy állandóan fagyott üledékeit kisebb-nagyobb olvadt térszínek szabdalják; a fagyváltozékony réteg vastagsága 1–2 m
Szakadékdolina (szakadéktöbör): nagyméretű felszínközeli üregek, barlangok beszakadásából származó karsztos forma; meredek, függőleges, esetenként túlhajló falakkal jellemezhető
Szálkőzet: kőzettest, amely eredeti helyén bukkan a felszínre
Szanidin: általában szürkés vagy sárgásfehér színű, a káliföldpátok közé tartozó szilikátásvány; kiömlési magmás kőzetek (például riolit) gyakori elegyrésze
Szarmata: középső miocén 12,8–11,6 millió év közötti korszaka
Szediment: üledék
Szedimentáció: üledékképződés
Szedimentológia (üledékföldtan): természetes eredetű üledékek és üledékes kőzetek keletkezésével, elemzésével és rendszerezésével foglalkozó tudományág
Szelektív denudáció (válogató lepusztítás): keményebb és a kevésbé ellenálló kőzetek külső erők általi eltérő mértékű lepusztítása; jellegzetes példája a gombasziklák kialakulása
Szemcse: lásd klaszt
Szemcseösszetétel: törmelékes kőzeteket felépítő szemcsék mérettartomány szerinti eloszlása
Szericit: általában sárgás és zöldes színű ásvány, kisméretű muszkovit csillámok sokasága jellemzi; döntően földpátok mállásából keletkezik
Szericitfillit: fillit metamorf kőzet szericitben gazdag változata
Szerpentinit: magnéziumtartalmú szilikátásványokból (krizotil, lizardit, antigorit) álló, selymes fényű metamorf kőzet, amely ultrabázikus-bázikus magmás kőzetek alacsony fokú átalakulásával keletkezik
Szfalerit: vastartalomtól függően változatos színű, a szulfidok közé tartozó ásvány; a cink legfontosabb ércásványa
Sziderit: sárgásfehér, barnássárga, barna színű vas-karbonát ásvány, amely többnyire mélységi magmás kőzetekhez vagy hidrotermális folyamatokhoz kötődve keletkezik
Szilánkos törés: ásványok és kőzetek egyik jellegzetes törése, ahol a törési felületen apró szilánkok, szálkák jelennek meg (például tűzkő)
Sziliciklasztos: törmelékes üledékes (kőzet)
Szill (teleptelér): olyan magmabenyomulás, amely rétegzett mellékkőzetbe nyomulva azokkal párhuzamos helyzetű testeket alkot
Szilur: földtörténeti óidő 443–419 év közötti időszaka
Szinklinális: gyűrődéses redő teknője, amelyben a kőzetrétegek befelé, a redőtengely felé fiatalodnak
Színlő: lásd abráziós színlő
Szivacs: lásd Porifera
Szivornya: időszakos karsztforrások egyik típusa, amelynél egy U alakban meghajlított csőhöz hasonlító járatrendszer vezeti le a vizet; a felszín alatti víz megcsapolódása ennek a járatrendszernek az időnkénti telítődéséhez köthető
Szmektitek: víz hatására erősen duzzadó agyagásványok csoportja; legismertebb közülük a montmorillonit
Szövet: lásd textúra
Sztratigráfia (rétegtan): Föld kérgét felépítő kőzettestekkel foglalkozó tudományterület, amely azok megjelenési módjával, települési helyzetével, tagolásával, időbeli egymásra következésével, osztályozásával és számos egyéb tulajdonságával foglalkozik
Sztratovulkán (rétegvulkán): lávák és vulkáni törmelékes kőzetek váltakozóan egymásra településével létrejött, réteges szerkezetű, többnyire szabályos kúp alakú vulkáni felépítmény
Sztromatolit: cianobaktériumok, azaz fotoszintetizáló kékbaktériumok által létrehozott, réteges felépítésű üledékszerkezet; a Föld egyik legősibb fosszíliája
Szubdukció: lemeztektonikai folyamat; az idősebb és ridegebb óceáni kőzetlemez alábukása egy szárazföldi kőzetlemez alá
Szubtidális öv (árapályöv alatti): átlagos apályszint alatti sekélytengeri övezet, amelynek alsó határa a hullámverési öv alsó határa
Szubvulkáni: 1. magmás kőzetek egy csoportja, átmenet a mélységi és a kiömlési kőzetek között; 2. felszíntől számított, 2 km-nél nem mélyebben lezajló magmás folyamatok jelzője; 3. ilyen folyamatok révén keletkezett magmás képződmények (például lakkolit) jelzője
Szulfidok: ásványok egy nagy osztálya; ide tartozik például a pirit, kalkopirit, galenit és szfalerit is
Szupratidális öv (árapályöv feletti): átlagos dagályszint feletti sekélytengeri és part menti övezet
Szurdok: keskeny, mély völgy, amelynek oldalfalai függőlegesek, esetleg a völgyhöz befelé hajlanak; kemény, ellenálló kőzetekben (például mészkő) alakul ki
T
Tagozat: kőzettestek hierarchikus rendszerében a formáció és a réteg között elhelyezkedő kőzetrétegtani egység
Takaró: olyan nagy kiterjedésű kőzettest, amely eredeti helyéről távolra kerülve más kőzettestre települt, így felépítésében jelentősen különbözik az alatta fekvőtől
Talaj: földfelszín legkülső, laza, termékeny rétege, amely vizet és oldott ásványi sókat biztosít a rajta és benne lakó élőlényeknek
Talajerózió: talaj termőrétegének, ezáltal tápanyag- és humusztartalmának pusztulása, például csapadék vagy szél eróziós tevékenységének hatására
Talajfolyás: tömegmozgás egyik típusa, amelynek során az átnedvesedett talaj a lejtés irányába folyósan elmozdul; elsősorban a mérsékelt övben és a nedves trópusokon jellemző
Tanösvény: információkkal ellátott, általában kiépített bemutató útvonal, ami mentén az információátadás szakaszosan történik (például ismertetőtáblák segítségével)
Tanúhegy: keményebb, ellenállóbb kőzetből álló, egykori környezetéből kipreparálódott kiemelkedés, amely megvédte az alatta fekvő kevésbé ellenálló kőzeteket a lepusztulástól, ezáltal megőrizte a korábbi térszín magasságát, mintegy „tanúskodik” arról (például a Tapolcai-medence bazaltos tanúhegyei)
Táró: föld alatti mesterséges bányavágat egyik típusa, amelyet általában enyhe lejtés jellemez
Tavi: lásd limnikus
Tektonika: 1. kőzetek belső erők hatására létrejött deformációs folyamatainak (törések, gyűrődések) általános elnevezése; 2. szerkezetföldtan; az ilyen szerkezeti mozgásokkal foglalkozó tudományterület
Tektonikus: szerkezetföldtani folyamatokkal kapcsolatos (például kiemelkedés)
Tektonikus ablak: magasabb helyzetű takarók helyi lepusztulásakor, az áttolt kőzetlemez által eredetileg eltakart, alul lévő kőzettest foltszerű kibukkanása
Tektonikus breccsa (dörzsbreccsa): erős mechanikai igénybevétel, például törésvonalak menti elmozdulás hatására felaprózódott, szögletes kőzettörmelékből utólagos cementálódással keletkezett kőzet
Tektonikusan preformált: törésvonal által előre jelzett (például völgy)
Telep: természetes földtani környezetükben előforduló, hasznosítható ásványi nyersanyagokat tartalmazó, változó kiterjedésű kőzettest (például széntelep)
Teleptelér: lásd szill
Telér: intruzív eredetű, szubvulkáni magmás test; közelítőleg párhuzamos falú, meredeken dőlő képződmény, amelynek hosszúsága sokszorosa a vastagságának
Telérraj: egymással párhuzamosan futó vagy egy csomópontból sugarasan kifelé tartó telérek összessége
Tengerililiom: lásd Krinoidea
Tengeri sün: lásd Echinoidea
Tercier (harmadidőszak): földtörténeti újidő 66–2,6 millió év közötti, a paleocén, eocén, oligocén, miocén és pliocén korokat felölelő időszaka
Terhelési zseb: iszapos vízfenékre települt homokrétegek talpán látható kitüremkedések és dudorok, amelyek a nehezebb homokos szuszpenzió anyagának a könnyebb, nagyobb víztartalmú agyagos üledékbe való besüllyedésekor keletkeznek
Termálkarszt: termálvíz által kitöltött, a termálvíz karsztos oldása által meghatározott rendszer
Termálvíz (hévíz): 30 °C-nál melegebb felszíni hőmérsékletű felszín alatti víztípus
Terrigén: szárazföldi eredetű (például üledékképződés)
Tetaráta: édesvízi mészkő alkotta gátakból és medencékből álló, gyakran rendkívül látványos képződmény, amelynek anyaga oldott mészben gazdag karsztvízből válik ki barlangokban vagy patakmedrekben
Tethys: óidő végétől az újharmadidőszak végéig az eurázsiai és az afrikai kontinens között K–Ny-i irányban húzódó óriási méretű egyenlítői óceán, amelyet időszakonként mikrokontinensek által határolt több kisebb óceánág szabdalt fel
Textúra (szövet): kőzeteket felépítő ásványok alakja, mérete, elhelyezkedése és egymáshoz való viszonya által meghatározott tulajdonságegyüttes
Tholoid: nagy viszkozitású magma-láva által létrehozott kisebb méretű, meredek falú, egyszeri kitörés általi kinyomulásos (extruzív) lávadóm
Tiszai-főegység: Kárpát-medence aljzatának DK-i részét alkotó, eurázsiai eredetű lemeztektonikai egység
Titanit: változatos színekben előforduló kalcium- és titántartalmú szilikátásvány; a titán legfontosabb ércásványa
Tithon: késő jura időszak 149–145 millió év közötti korszaka
Toarci: kora jura (liász) időszak 184–175 millió év közötti korszaka
Torlóár: gázt, kisebb koncentrációban szilárd anyagot, gyakran vízgőzt is tartalmazó, vulkáni robbanásokhoz köthető tömegmozgás, amely jellemzően turbulensen áramlik
Toronykarszt: függőleges oldalakkal rendelkező karsztos forma; trópusi karsztokon gyakori
Töbör: lásd dolina
Tömeges kifejlődés: azon üledékes kőzetsorozatok neve, amelyben makroszkóposan, azaz szabad szemmel semmilyen rétegződés nem figyelhető meg
Tömegmozgás: anyagáthelyeződések (omlás, csuszamlás, kúszás, folyás) összefoglaló neve, amely folyamatok fő irányítója a gravitáció
Tönkösödés: felszín intenzív lepusztulása, általában meleg és csapadékos éghajlaton; az így letarolt, később esetleg üledékekkel befedett térség a tönkfelszín
Törmelékes üledékes kőzet: lásd klasztit
Törmelékkúp: lejtőt pusztító eróziós folyamatok által lepusztított és a lejtők lábánál legyező alakban felhalmozódó felaprózott törmelék
Törmeléklavina: lejtőn gravitációsan lezúduló nagy tömegű, instabil (vulkáni) törmelékes összlet
Törmeléklejtő: meredek sziklafal lábánál gravitációsan felhalmozódó aprózódott törmelék
Tőzeg: legalacsonyabb széntartalmú és fűtőértékű, legfiatalabb szénfajta, amelyben a növényi maradványok még jól felismerhetők
Tőzegláp: állandóan víz alatt álló lápos terület, ahol az elhaló növényzet folyamatosan vastagodó tőzegréteggé alakul
Transzgresszió: tengerszint emelkedése által előidézett parteltolódás
Travertínó (édesvízi mészkő, forrásmészkő): vegyi és biogén karbonátos üledékes kőzet, amely források túltelített vizéből csapódik ki a nyomás és a hőmérséklet megváltozása miatt; nagy porozitású, kis sűrűségű kőzet (népies neve a darázskő)
Triász: középidő 252–201,5 millió év közötti időszaka
Trilobita: ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe tartozó háromkaréjú ősrák; számtalan fajuk egyedei az óidei tengeri életterek lakói voltak; jelentőségük, hogy kiváló korjelző ősmaradványok az óidei rétegsorokban
Tufa: vulkáni robbanások során a levegőbe kerülő, a felszínen lerakódó porból és törmelékanyagból keletkező kőzettípus, jellemzően 2 mm alatti szemcseátmérőkkel
Tufagyűrű: maar-típusú vulkánok kürtőnyílását körülvevő sáncszerű szerkezet
Tufás kőzet: 10–25% szórt vulkáni anyagot tartalmazó üledékes kőzettípus (például tufás homokkő, tufás márga)
Tufit: 25–75% szórt vulkáni anyagot tartalmazó üledékes kőzettípus
Tumuli: lávában rekedt, ki nem robbant gázok és gőzök által létrehozott óriásbuborék, amelynek helyét egy nagyobb átmérőjű üreg jelzi a kőzettestben
Turbidit: víz alatti lejtőn zagyárak által szállított és a lejtő alján lerakódott törmelékes üledék, amelyre a szemcsék alulról felfelé finomodó mérete jellemző
Turbulens áramlás: áramlási típus, amelyben a részecskék rendezetlen, gomolygó mozgást végeznek
Turzás: tavak, tengerek sekély part menti sávjában a partvonallal általában párhuzamosan futó, a hullámzás és az áramlások által áthalmozott üledékekből (főleg homokból) felépülő, a környezete fölé kiemelkedő, sokszor igen hosszan elnyúló képződmény
Tüskésbőrűek: lásd Echinodermata
Tűzálló agyag: finomszemű törmelékes üledékes kőzet, amelyet magas olvadáspontja miatt hasznosít az ipar
Tűzkő: kovavázas szivacsok, egysejtű sugárállatkák (Radioláriák), kovamoszatok (Diatomák) kovavázaiból mélytengeri környezetben keletkező kovakőzet; gyakran gumós megjelenésű
U, Ú
Újharmadidőszak: lásd neogén
Újidő: lásd kainozoikum
Ultrabázikus: magmás kőzetek csoportja, amelyekben a szilícium-dioxid-tartalom 44% alatti (például peridotit)
Utánpótlódási terület: lásd beszivárgási terület
Utóvulkáni: lásd posztvulkáni
Uvala: karsztos felszínforma; egy vonal mentén elhelyezkedő dolinák összekapcsolódásából kialakuló hosszú, elnyúlt mélyedés
Ü, Ű
Üledék: leginkább vízben leülepedett vagy más helyről odaszállított és felhalmozódott szilárd ásványi vagy szerves anyagok együttese, amelyet a keletkezési (felaprózódási) helyéről a szél, víz, jég vagy gravitációs tömegmozgás szállított a leülepedési helyre (utóbbi szárazföld vagy tengerfenék egyaránt lehet)
Üledékes kőzet: olyan kőzet, amely az üledékek valamilyen szállító közegből történt kiülepedésével képződött; az üledékek tartalmazhatnak kőzetrészecskéket vagy különböző méretű kőzettörmeléket, növények vagy állatok maradványait, kémiai hatás vagy kiválás termékeit vagy ezek keverékét
Üledékfolytonos: olyan rétegsor, amelyben az üledékképződés folyamatos volt, nem szakította meg semmilyen esemény (például kiemelkedés, erózió), nincsen a rétegsorban hiátus
Üledékföldtan: lásd szedimentológia
Üledékgyűjtő: olyan változó kiterjedésű, a környezeténél mélyebben fekvő terület, ahol a különféle szállítóközegek (például folyók, szél, jég) üledékeiket hosszú időn át felhalmozzák
Üledékhézag (üledékhiány): lásd hiátus
V
Válogató lepusztítás: lásd szelektív denudáció
Vályog: talaj szöveti típusa (fizikai talajféleség), átmenet a homok és az agyag között, döntően 0,2–0,002 mm-es szemcseméretekkel
Vardar-óceán: földtörténeti középidőben létezett óceán, amely a triászban nyílt ki, majd a kréta időszakban záródott be
Vasérc: olyan vastartalmú ásványok (például hematit, magnetit, sziderit) és kőzetek összefoglaló neve, amelyekből gazdaságosan fém nyerhető ki
Vas-oxidok és -hidroxidok: ásványok jelentős tagszámú osztálya, ide tartoznak például a limonitásványok (goethit, lepidokrokit)
Vastagpados: üledékes kőzetsorozatok olyan szabad szemmel is látható „rétegződése”, ahol az egységek vastagsága 100 cm felett van
Védőpillér: mélyművelésű bányákban a kitermelés során keletkező üregekben meghagyott, le nem fejtett, általában oszlopszerű kőzettest, amely a bánya és a felette elterülő felszín statikai szilárdságát (hogy be ne omoljon) biztosítja
Vékonypados: üledékes kőzetsorozatok olyan szabad szemmel is látható „rétegződése”, ahol az egységek vastagsága csak 3–10 cm-es
Vető: olyan törésvonal, amelynek két oldalán kőzettömegek egymáshoz viszonyítva függőleges vagy vízszintes irányban elmozdulnak
Vetőkarc: egymáson elmozduló kőzettestek által létrehozott hosszú és keskeny barázdák, amelyekből következtetni lehet az elmozdulás nagyságára és irányára
Vetősík (vetőtükör): eltört és egymáson elmozdult kőzettestek gyakorta kifényesedett mozgási felszíne
Virágállat: lásd korall
Vízállás: vízfolyás mindenkori szintjének magassága valamely alkalmasan és mesterségesen választott pont („0”pont) fölött
Vízfogó (vízátnemeresztő): lásd impermeábilis kőzet
Vízföldtan: lásd hidrogeológia
Vízgyűjtő terület (vízgyűjtő): jól körülhatárolható földrajzi terület, amelynek felszíni vizeit egy adott főfolyó gyűjti össze
Vízhozam: meder keresztmetszetén egységnyi idő alatt átáramló víz mennyisége
Víznyelő: tál vagy tölcsér alakú felszíni karsztos forma, amelyen keresztül a felszíni vizek a mélybe, többnyire egy barlangjáratba vezetődnek
Víznyelőtöbör: olyan töbör, amely egyúttal víznyelő is
Vízválasztó: egy adott vízgyűjtőt egy másik vízgyűjtőtől elhatároló vonal, amely a vízgyűjtő peremének legmagasabb pontjait köti össze
Vízvezető (víztartó, víztároló) kőzet: olyan kőzet, amelynek porozitása és permeabilitása lehetővé teszi a felszín alatti víz jelentős áramlását és nagyobb mennyiségű kitermelését (például homokkő, mészkő)
Vonalas erózió: lejtőn lefolyó vizek medréhez köthető erózió típusa
Vörösalga: lásd Lithothamnium
Vulkanit: vulkáni működés során keletkező magmás kőzetek összefoglaló elnevezése
Vulkanoklasztit: elsősorban vulkáni eredetű szemcsékből álló üledékes kőzet
Vulkáni törmelékes kőzet: lásd piroklasztit (piroklasztikus kőzet)
Vulkanotektonika: vulkáni működés által a földkéregben okozott szerkezeti változások összessége
W
Wehrlit: ultrabázikus peridotitok közé tartozó magas vas-, titán- és vanádiumtartalmú kőzet
X
Xenolit (zárvány): bezáró kőzettől eltérő eredetű, attól éles határvonallal elkülönülő idegen kőzettest, többnyire a vulkánkitörés során felszakított kőzetdarab
Z
Zagyár: tenger alatti tömegmozgás fajtája, amelynek során a laza és képlékeny üledéktömegek a mélyebb térszín felé turbulens áramlatként lezúdulva turbidites összleteket alakítanak ki
Zárvány: lásd xenolit
Zátony: 1. tengerek, álló- vagy folyóvizek aljzatáról a víztükör közelébe vagy kissé fölé magasodó, döntően törmelékes vagy karbonátos üledékekből álló kiemelkedés; 2. folyó munkavégző képességének csökkenése következtében a mederben lerakott üledékből felhalmozódó szigetszerű képződmény
Zátonyperemes platform: lásd karbonátplatform
Zöldpala: bázikus magmás kőzetek metamorfózisa során keletkező, klorit- és piroxéntartalmú kőzet
Zöldpala fácies: adott nyomás és hőmérséklet által meghatározott metamorf fácies, amelyet az aktinolit, klorit, epidot, albit és zoisit ásványok megjelenése jelez
Zs
Zsindelyesség: üledékföldtani fogalom, háztetőcserép-szerűen elhelyezkedő kavicsokat jelent, amelyek vizsgálatából a létrehozó közeg típusa és mozgásának iránya is megállapítható
Zsomboly: karsztforma, olyan több száz vagy több ezer m-es függőleges kifejlődésű aknabarlang, amely általában a felszínt egy vízszintes barlangjárattal köti össze