Kisgyón megkötözve is még büszke bányásza
A Gaja-patak völgyében elhelyezkedő „településfüzértől” (például Bakonycsernye, Balinka) délre, a Keleti-Bakony (Tési-fennsík) erdős vonulatai között bújik meg a néhai kis bányásztelepülés, Kisgyón. A rossz minőségű, kátyús kilométerek leküzdése után a Fejér megyei természetjárók által az 1980-as évek elején kialakított Kisgyóni Természetbarát Telep leromlott állapotú kulcsosházaihoz érkezünk. Tovább haladva dél felé, az Országos Kéktúra útvonala mentén egy kis tisztásra lyukadunk ki, melynek eldugott szegletében egy komor, megkötözött férfit ábrázoló szoborra lehetünk figyelmesek. Vajon miről mesélnek a szobor kövei? Írásunkban ennek nyomába eredünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A napjainkban már turisztikai célokat szolgáló, Balinkához tartozó kis hegyi telep elődje a középkorban Gyón falucska volt. Ekkoriban a bakonybéli monostorhoz, 1541-től a várpalotai, 1696-tól pedig a csókakői várbirtokhoz tartozott. A török időkben a település elnéptelenedett, 1720 után a Zichyeké, 1913-tól állami fűrésztelep lett. Kisgyón területén 1913-ban kezdődtek el a szénkutatások a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. közreműködésével, amelyek az 1920-as évek elejére hoztak áttörő sikereket. A Bakony északkeleti előterében kifejlődött kőszénmedence délnyugati részén található kisgyóni bányaterületen a kitermelés 1922 és 1972 között zajlott, 1923-ban alakult meg a Kisgyóni, 1934–1946 között a Kisgyón-Bakonyvidéki Kőszénbánya Rt. No de ne szaladjunk ennyire a dolgok elé, s elsőként nézzük meg a terület kőszénföldtanának alapjait!
A terület alaphegységi képződményeit a késő-triász Dachsteini Mészkő Formáció alkotja, amelyre középső-eocén szárazföldi, majd édesvízi törmelékes (homokos, agyagos) üledékes összlet (Dorogi Formáció) települ. Ez utóbbi formáció rejti a kőszéntelepeket is. A kisgyóni területen három kőszéntelep fejlődött ki, amelyet alulról felfelé számoztak. A legalsó, mélyebb síklápi kifejlődésű III. kőszéntelep átlagos vastagsága 2,5 m, fűtőértéke a három telep közül a legjobb (14650 kJ/kg). Egy 25 m-es vastagságú agyag, molluszkás agyag és homokos agyag összetételű meddő rétegcsoport után következik a II. kőszéntelep (agyagos kőszén), melynek vastagsága 1,5 m, fűtőértéke 11700 kJ/kg. Erre egy 2,5 m vastag molluszkás agyag meddő után következik a mélyebb láperdei I. kőszéntelep (főtelep), melynek átlagos vastagsága 2 m, fűtőértéke 13400 kJ/kg. Ennek fedőjében egy negyedik, nem műrevaló és vékony (0,1–0,3 m) telep is kifejlődött. A kőszéntelepes összletet eocén, valamint pleisztocén–holocén üledékek fedik. A kisgyóni bányaüzemből, csak kis részén vízveszélyes körülmények között, a külszíni kibúvástól 110 m mélységig terjedő mélységből a működésének 50 éve alatt 10,7 Mt barnakőszenet termeltek ki. A továbbiakban nézzük meg, hogy napjainkra mi maradt a dicső bányászmúltból, s kit ábrázol a megkötözött férfi szobra?
A kisgyóni bányászat beindulása után a középkori eredetű Gyón falucska második virágkora kezdődött el, s egy jelentős bakonyi bányásztelepüléssé fejlődött. A két világháború közötti fejlődés ütemét a II. világháború akasztotta meg, de 1948 után egy minden eddiginél nagyobb konjunktúra kezdődött meg, egészen az 1972-es megszűnésig, a Béke-akna bezárásáig. A fejlődési ütem fogalmába természetesen a kitermelt szén mennyiségének fokozatos növekedése is beletartozott. Kisgyónbányatelepen közel száz bányászcsalád lakott, s a környező településekről is sokan jártak át ide dolgozni. A kisgyóni bánya energiaellátására már 1924-ben saját villanytelepet hoztak létre, az első, 5 kW teljesítményű egyenáramú dinamó a műhelyek, az irodák és a pályaudvar világítását szolgálta, a későbbi fejlesztések már a munkagépek hajtását is célozták.
A területen 10 akna működött, a szénszállítást kisvasúttal bonyolították le. Az 1924-ben épült Bodajk–Balinkabánya szárnyvonalhoz kapcsolódva állt forgalomba a Balinkabánya–Kisgyónbánya (5 km) kisvasút is. A bánya bezárásakor elbontott kisvasút nyomvonalának helye még napjainkban is felismerhető (turistaút fut rajta), szénrakodójának támfala a következő bekezdésben ismertetésre kerülő bányászemlékművel szemben ma is látszik. Szintén a néhai bányászatra emlékeztetnek Kisgyón körül a beerdősült meddőhányók sekély kiemelkedései is. A néhai bányászkolónia házaiban 1980-ban a Fejér megyei természetbarátok kulcsosházakat alakítottak ki. Napjainkban (2023) tervben van a Bakonycsernye irányából érkező bekötőút, valamint a Kisgyóni Természetbarát Telep turisztikai célokat szolgáló épületeinek felújítása is.
A kulcsosházaktól tovább sétálva dél felé, egy rossz minőségű műúton haladva a hajdani Kisgyónbánya központjába, egy gesztenyékkel és fenyőkkel ékes kis parkhoz érkezünk. Itt volt valaha a bányatelep központja, kastéllyal, buszállomással, iskolával, köztéri alkotásokkal, a kisvasút átrakóállomásával és a szénosztályozóval. A néhai nyüzsgő bányászéletre a bánya bejáratát jelző „Kisgyónbánya” feliratú oszlop maradványa, a fent említett szénrakodó támfala, valamint egy szobor emlékeztet.
A permi vörös homokkőből álló talapzaton egy megkötözött férfit ábrázoló titokzatos, bazaltból készült szobor áll. Rajta felirat: „Az elvükért 1943-ban elhurcolt munkatársaink emlékére. Bodó Nándor, Dorscner Ferenc, Sprőder György.” Az id. Szabó István 1959-ben elkészített alkotásáról egy internetes forrás a következőket írja: „A történet szerint 1943. december 31-én Sprőder György kisgyóni vájár a Magyarországi Bánya és Kohómunkások Szövetségétől kapott tájékoztató közleményt olvasta fel a bányásztársaknak. Ezután Bodó Nándorral együtt elénekelték az Internacionálét. 1944. január 21-én mindkét bányászt csendőri felügyelet alá helyezték. Sprőder Györgyöt a budapesti Mosonyi utcai toloncházba internálták, így az 1944. április 1-jére kitűzött tárgyaláson nem vehetett részt.
1944. május 10-én Marjanek Doschner Ferencet szintén a Mosonyi utcába vitték. Ő megjárta Kistarcsát, majd visszakerült a Mosonyi utcába. Innen még írt a családjának 1944 decemberében. Valószínűleg kivégezték. Sprőder Györgyöt Rinyapusztán végzett kényszermunkáját követően hazaengedték, továbbra is csendőri felügyelet alatt állt. 1944 novemberében ismét elfogták Bodó Nándorral és Bugyács Antallal együtt, és a komáromi Csillagerődbe, majd a németországi Herzbrükbe szállították őket. Bugyács Antal a felszabadulás után hazaérkezett, két társának sorsáról azonban semmit sem lehet tudni.
A forrás szerint: ‘Ahol ma a bányász mártíremlékmű hirdeti a hősök dicsőségét, ott találkoztak életükben először a sokat szenvedett kisgyóni bányászok a szabadsággal.’ A bányaközpont területén több szobor is állt, és talán a mártírok emléke miatt maradt az eredeti helyén ez az emlékmű a bánya 1972-es bezárása után.”
Az 1944-ben elhurcolt, elveikhez hű bányászoknak emléket állító alkotásnál napjainkban is rendszeresen koszorúznak. Érdemes leülni kicsit a szobor elé, s megemlékezni egy letűnt világról, melynek a megmaradt néhány kövét is már visszahódította a természet. Ha időnk engedi, érdemes az Országos Kéktúra útvonalán elsétálni a legendás Tűzköves-árok védett földtani alapszelvényéhez is.
A kisgyóni bányászszobor pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Fotó és szöveg: Veres Zsolt
